Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

  • Omega zero: Szia! Régen jártam erre, de szinte ráéreztem, hogy fel kellene néznem. (Én vagyok az a fickó, aki... (2024.06.13. 22:09) Telnek-múlnak az évek
  • Emese Hoffmann: Nagyon szerettem a blogotokat. Remélem egyszer megírjátok, mi van most veletek (2024.02.27. 22:48) Már nem agyalok annyit
  • Zillaba: Él még ez a blog?Hihetetlen,mintha én írtam volna!Vasárnap van este 9 és előre izgulok a jövő hét ... (2020.03.01. 20:58) Introvertáltság és a munka világa
  • BBea24: A felhasználónevem ne tévesszen meg senkit.. 31 vagyok... Ugyanez van velem is... Csak párkapcsola... (2019.11.07. 22:02) Örök gyerek
  • Free_soul: Mi újság, hogy vagy? (2018.06.26. 07:14) A hétfő árnyéka

2016.02.17. 10:00 Kaisa

Mi a bajom, amikor semmi bajom?!

Néha van olyan az életemben, hogy nincsen semmi nagyobb gond, sőt, kifejezetten jó dolgok történnek velem, és mégsem vagyok boldog. Most is előjött egy ilyen ok nélküli hangulathullámvölgy, és nem igazán tudom, mit kezdjek vele. Látszólag minden rendben, van munkám, van fedél a fejem felett, vannak barátaim és van, aki tényleg igazán szeret. Ehhez pedig hozzájön, hogy a héten ünnepelni való is akadt, összegyűlt sok barátom, elmentünk bulizni, és érezhettem, ahogy szeretnek az emberek. Mégis másnap reggel az ágyban pihengetve minden ok nélkül a sírógörcs kerülget, és nem tudom megmondani, miért. Ilyenkor olyan hülyén érzem magam, aggódva kérdezik, mi bajom, én meg nem tudom megmondani.

Miért nem tudom értékelni az életem, amikor minden rendben megy? És mi hiányzik belőle, amitől ennyire kétségbe tudok esni?

Más is így van ezzel, hogy minden ok nélkül össze tud zuhanni egyik napról a másikra?

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr578387984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Édua84 2016.02.17. 13:22:12

Velem is előfordul, régebben gyakrabban, de már úgy "köszönőviszonyban" vagyok az érzéssel, hogy nem foglalkozok vele. Bezárkózok a szobámba és nyomatom a szomorú zenéket, és jól kisírom magamat. Másnapra elmúlik, főleg ha a nap is kisüt. :)

Dreamer88 2016.02.18. 07:45:17

Szerintem ilyenkor tudat alatt előjön az emberből a félelem, hogy mi lesz, ha ez eltűnik és visszaesik a korábbi mélypontra.

Amikor velem történik ilyen, elkezdek a jelenem boldog és jó pontjaira koncentrálni és belegondolni abba, honnan hova jutottam.

Plusz abba, hogy ha egyszer sikerült felállni egy mélypontból, akkor máskor is sikerülni fog.

jrzéuo (törölt) 2016.02.18. 18:15:47

Nem értek a biokémiához(sem),de az biztos,hogy a szervezet külső események hatására különféle hormonokat termel,amik fel is halmozódhatnak,mint a stressz okozta feszültség.Arra gondolok,hogy az utóbbi időben érhettek negatív dolgok,és az agyad most dobta le a láncot.Megoldásom sajnos (természetesen)nincs,de a többiek ötletei használhatónak tűnnek.Próbáld meg kiadni magadból a dolgot,aztán tereld el a figyelmedet.Jobbulást!

Kaisa 2016.02.18. 21:29:03

@Édua84: Igen, a sírás nálam is segít, kisírom a feszültséget, és jobban érzem tőle magam.
@Dreamer88: Talán én nem is feltétlen a visszaeséstől félek, hanem el sem ismerem, mennyit haladtam. Ilyenkor rám tör az érzés, hogy hiába értem el ezt meg azt meg ezer dolgot, de minek, mikor semminek semmi értelme... de hasonló kilátástalanságtól félek, amiről írsz.
@jrzéuo: Lehet, hogy tényleg korábbról kell keresni a negatív dolgokat. Egy mindenféle alternatív gyógyászattal foglalkozó barátnőm magyarázta el azt is, hogy a nátha is pszichés eredetű, és jellemzően akkor jön elő, amikor a pszichés konfliktus megoldódott. Biztos nálam is most gyűltek össze a negatív hullámok és most egyszerre árasztottak el.

Dreamer88 2016.02.19. 07:06:35

@Kaisa: Nem olyan rég követem a blogot, de az, hogy szociális fóbiával és önbizalomhiánnyal küzdve képes vagy nyilvánosan kijelenteni ezeket szerintem nagyon figyelemre méltó teljesítmény.
A javaslatom az lenne, hogy ha csinálsz valamit amitől tartasz egy kicsit, gondolj vissza rá, egy-két évvel ezelőtt mit tettél (vagy nem tettél) volna ugyanabban a helyzetben.
Így meglátod majd mennyit haladtál :)

KovacsPista777 2016.02.21. 07:22:56

Nálam ez akkor szokott előfordulni, ha megérint a változás szele. És ez lehet pozitív változás is! Más kiugrana a bőréből, annyira örülne, de én depis leszek. És ez elvileg arra vezethető vissza, hogy a jól megszokott komfortzónámból esek ki, abban változás áll be.

Lehet, hogy a pozitív változás érintett meg ennyire?
süti beállítások módosítása