A péntek délután a kedvenc időszakom a héten, hirtelen kiszabadulok a munka világából, szabadnak érezhetem magam, előttem a lehetőségekkel teli hétvége. Teljesen felszabadít a pillanat, amikor kilépek a munkahelyről, és pár napra magam mögött hagyom a gondjaim nagyját. Azt hinném, hogy két és fél nap szabadság vár rám… Aztán valahogy szombat délben már szépen lassan elindul egy feszülés, a vasárnapot pedig szinte teljesen tönkre teszi a hétfő árnyéka.
Kiskoromban még jobban tudtam kezelni a helyzetet, vasárnap délutánig gondtalannak éreztem magam, de estére már akkor is visszatért a gyomorgörcs a hétkezdés miatt. Ült a család a tévé előtt, vasárnap esti műsort néztük közösen, és tisztán emlékszem az érzésre, ami főként gyomortájékra fókuszált, feszültség kavargott bennem, és sírhatnékom volt. Később ez a megelőző szorongás más alkalmakkor is előkerült, ha utazni kellett, már alig bírtam elaludni előző este, azonban ezek közvetlenül kapcsolódtak valami várható eseményhez.
Vagy még kisebb időtávokat nézve, egy délutáni program már képes annyira „tönkre tenni” a napomat, mert semmi más hasznos tevékenységre nem tudok koncentrálni előtte. Például egy szombat délutáni kimozdulás miatt már délelőtt sem bírom elengedni magam, és ugyanúgy élvezni a szabad perceimet, mint ha tudnám, hogy az estém is szabad lesz. És a környezetem nem érti, hogy nekem miért csak a teljes egészében terv nélküli napok számítanak pihenésnek. Az miért nem elég pihenés, ha mozi előtt otthon lehetek, vagy a délben lezavart találkozó után haza mehetek?
A vasárnapot tönkre tevő „hétfő árnyéka” azonban aránytalanul nagy hatással bír az életemre. Egy egész napot és sokszor már a szombat estét is szenvedjem végig szorongva csak azért, mert hétfőn vissza kell mennem dolgozni? Feszélyez az idő múlása, rajtam van egy kényszer, hogy minél jobban használjam ki az időmet, de semmibe nem merek belekezdeni, mert akkor már el is vesztettem minden szabad időmet. Múlt héten már ott tartottam, hogy szombat este is azon sajnálkoztam, hogy másnap már vasárnap…
Biztos ide is a Mindfulness lenne a jó megoldás, hogy ne a jövő képzelt problémáin aggodalmaskodjak folyamatosan, hanem megtanuljak örülni a pillanatnak, de eddig ezt nem sikerült átültetnem az életembe. Ha program van, akkor aznap már a megelőző órák is kiesnek az életemből, mert nem bírom lekötni magam mással. Ha jön a hétfő, akkor már a vasárnap is hiába van…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nrbwg 2017.11.08. 11:26:46
Aztán néhány órával az esemény előtt átvált az ember agya,jólvan most már nem kerülhető el,nincs kifogás vagy vészkijárat,el kell menni,részt kell venni rajta.Indulásig még él a remény, hátha valami közbejön és valaki más lefújja az egészet mert beteg lett az aranyhala.Vagy becsapódik egy aszteroida és mégis otthon maradhatunk egész délután.Ha a csillagközi katasztrófa elmarad, az utolsó kapaszkodó a "biztos nem tart majd olyan sokáig,mások is sietnek haza,csak néhány óra az egész vagy még annyi se, stb."
És végül a konklúzió este amikor hazaértünk: végülis nem is volt ez olyan rossz, sőt egészen jó volt csak elindulni volt nehéz :D
adjk (törölt) 2017.11.09. 21:03:35
A cikk egy kicsit terjengős,de érdemes elolvasni.
dr. pretender 2017.11.26. 03:26:52
introvertaltak · http://introvertaltak.blog.hu/ 2017.12.02. 22:32:18
szbeni93 2018.03.21. 22:05:41
Én is szocfóbos vagyok, már vagy 10 éve.
Az utóbbi hónapokban sokat javultam, egyrészt azért mert sok másik szociofábiással is tudtam beszélni, találkozni. Szám szerint 7 sorstárssal találkoztam akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Tervbe van véve egy találkozó.
Örülnék ha veletek is kapcsolatba tudnék lépni. Van egy titkos csoportunk facebook-on, tehát külsős nem láthatja, hogy létezik a csoport.
A fb-on is több helyen hirdetem ezzel az ösztönzővel:
„
#lelkigondok #önsegítőcsoport #közösség #szociálisfobia #szocfób #pánik #depresszió #elfogadócsoport
Sziasztok! :)
Kapaszkodó
Egy csoport, mely azzal a céllal jött létre, hogy biztonságos, elfogadó légkörben tudjunk beszélgetni, egymásnak és magunknak segíteni.
Különböző lelki problémákkal küzdő emberek számára szeretnénk egy baráti társaságot létrehozni (például szociális fóbiások, pánikbetegek, kényszerbetegek, stb), de várunk szeretettel bárkit, aki szívesen csatlakozna, úgy érzi szüksége lenne egy közösségre ahol megnyílhat, megoszthatja problémáit, jól érezheti magát. E közösség alapvető és legfontosabb célja, hogy találkozzunk is egymással és ne csak online beszélgessünk. Tehát szeretnénk személyes találkozókat szervezni, közös beszélgetéseket, esetleg szabadidős programokat, kirándulásokat, illetve amire igényt tartotok.
Elsőre lehet, hogy kemény dolognak hangzik egy ismeretlen személlyel találkozni, de higgyétek el, hogy valami közös mindenkiben van a betegségén kívül is!
Sok lelki gond negatív beidegződéseken, negatív élményeken alapul, szeretnénk ezeket pozitívokra cserélni, az által, hogy jó közösségi élményeket szerzünk, melyekből erőt meríthetünk.
Aki szeretne csatlakozni hozzánk, kérjük írjon magáról néhány mondatot az alább megadott e-mail címre, és egy nevet, mellyel felvehetjük titkos facebook csoportunkba, ahol majd a találkozók részletit megbeszéljük.
Kapcsolat: kapaszkodocsoport@gmail.com
Várunk Titeket!
”
Azért kommentbe írom, mert nem találtam e-mail címet ahová küldhetném a blog szerkesztőinek. Ha úgy gondoljátok, akkor ide is kirakhatnátok a csoport e-mail elérhetőségét, mert úgy látom, hogy van igény egymás segítésére és a találkozásokra is.
Free_soul 2018.06.26. 07:14:49