1. bevezető lecke

2. lecke

3. lecke

4. relaxációs lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

Félúton járunk, már ami a hanganyagok számát jelenti. Mivel ha jól sejtem, lesznek csupán ismétlős hanganyagok, így talán már a tudás nagyját meg is szereztük. Sokáig ültem ezen a leckén, és nem ígérem, hogy a következővel nem fogok megint ennyit késni. Elég igénytelenül csaptam össze a hanganyag kijegyzetelését. Íme a 10. session magyar kivonata, van benne minden jó. Én még mindig az előző lecke megérdemlő állításain vagyok leragadva, azzal lesz a legtöbb munkám, azt hiszem. De azért ebben is akadnak ínyencségek.

Sokan izgatottak lesznek, ahogy elkezdenek hatni a megérdemlő állítások. Ahogy kezdik elhinni az állításokat. Felmerül pár érdekes kérdés: Jogom van önmagamnak lenni, nem? Nem kell mindenkinek megfelelnem, nem? Mondhatok nemet, nem? Megérdemlem, hogy boldog legyek, nem? stb…

Talán csak önmagamnak kell lennem, és el kell felejtenem, mit várnak el mások tőlem, mit gondolnak mások.

Soha nem dolgoztam olyan szocfóbossal, aki beképzelt, arrogáns, rossz ember lett volna, ne félj, hogy a megérdemlő állításoktól azzá válsz. Azok csak segítenek felismerni azt a tényt, hogy megérdemled a boldogságot. Hogy a jelenben élj, és ne aggódj mások gondolatai miatt. Mert rendben vagy úgy, ahogy vagy. Ha valaki nem kedvel, az az ő baja.

Olvasd minden nap az állításokat. Elkezded majd érezni őket, már nem csak gondolatok lesznek.

A szocfóbom legsötétebb éveiben tudtam, hogy rendelkezem ezekkel a jogokkal, de nem ÉREZTEM ezeket a jogokat. Ahogy javultam, úgy erősödött az érzés. Erősebb lettem. Ez az erő végig velem volt, csak az ANG-ok „eltakarták”.

Volt egy anyag az érzésekről, arról, hogy felesleges minden apró részletig felkutatni, miért érzünk úgy, ahogy. Ehelyett meg kell állítani a rágódást, le kell állni az agyalással, és el kell kezdeni cselekedni. Amíg szocfóbos voltam, nagyon nehéz volt emberekkel találkozni, egyáltalán emlékezni arra, amit mondtak és válaszolni, mikor nem voltam rendben.

Alsóbbrendűnek gondoltam magam, aki nem olyan fontos, mint a többiek. „nem vagyok jó, semmi se sikerül” Nem is kérdőjeleztem meg, csak tényként elfogadtam. „Nem vagyok jó másokkal találkozni, nem vagyok jó beszélgetésben, nem vagyok jó mások üdvözlésében” vagy végül is általánosíthattam is: Nem vagyok jó”. Nem hittem el, hogy javulhatok. Azt hittem, én vagyok egyedül ilyen reménytelen.

Én voltam a saját legnagyobb ellensége. Legyőztem magam már a csata előtt. Nehéz volt lecsendesíteni a belső gondolatokat. „Mit fognak gondolni rólam? Meglátják, hogy szorongok. Előbb-utóbb meglátják, milyen béna vagyok, nem lesznek barátaim…” Mint valami hazug csúfolódó zsarnok.

Ahogy visszanézek, ma már nem is gondolok bele ezekbe a helyzetekbe. Bemutatkozás nem zavar többé. Ha valaki nem kedvel, nem érdekel, ő baja. De már nem várom azt, hogy nem fognak kedvelni. Sőt, arra számítok, hogy mások meg fognak kedvelni. Kedvezően fognak válaszolni.

Egyszer csak fogtam, és elengedtem ezeket a zsarnokoskodó, hazug ANG gondolatokat. Nem hagytam, hogy tovább élősködjenek rajtam. Csak hazudtak éveken át. 20 éven keresztül hazudtak és én elhittem őket. Ezért nem lettem jobban. Nincs rá jobb kifejezés, mint a nagy hazug élősködők. Hazudnak, és cukkolnak, hogy megijedjek, de hazudnak, soha nem mondanak igazat. Én meg elhittem 20 éven keresztül.

Téged is le akarnak húzni, de nem hagyjuk, hogy tovább csinálják. Minél jobban megérted, és eszerint cselekszel, annál inkább ki tudod kerülni a csapdájukat.

Miért hazugok? Mert képes voltam bemutatkozni másoknak. Képes voltam beszélgetni és képes voltam elvegyülni másokkal. Mindig KÉPES voltam ezekre, csak ezek az ANG-ok mondták, hogy nem. Mivel elhittem, ezért lett igazuk. Elkezdtem félni más emberektől, és így indultam el a lejtőn. De ezek hazugságok voltak, nem kellett elfogadnom. Bárcsak valaki rávilágított volna akkor. De akkor nem volt még segítség.

Íme, hogyan kezeljük azokat a kötözködő, zsarnok hazugokat

Hogy emlékeztesd az agyad, és még mélyebbre süllyedjen, mondd azt:

"VÁRJ EGY KICSIT! (ÁLLJ!) Olyan automatikus negatív gondolataim vannak, amelyeket nem szeretek. Tudom, hogy nem egészségesek, nem segítenek. Csendben elhatározom, hogy egy jobb irányba haladok, és hátat fordítok ezeknek a hazug ANG-oknak”

Sorold fel a legproblémásabb ANG-okat.

1.    ______

2.    ______

3.    ______

4.    ______

Ezek az ANG-ok javíthatatlan hazudozók. Képtelenek igazat mondani. Csak azért próbálnak megijeszteni, hogy depresszióssá tegyenek engem, lehúzzanak, tönkre vágják az önbizalmam, fokozzák a szorongásomat, és elhitessék velem, hogy minden reménytelen. MEGINT HAZUDNAK NEKEM.

Ehelyett azt választom, hogy egy jobb irányba haladok. Ezért ezek a racionális, őszinte válaszok azokra a hazug ANG gondolatokra:

1.    ______

2.    ______

3.    ______

4.    ______

 1. Én például ezt írtam volna: „Úgy érzem, nem vagyok elég jó mások társaságában” Ez elég általános. Azért kell leírni, mert így tudjuk a helyettesítő gondolatot még egyszerűbben az agyunkba ültetni. A válaszom „Fúú, ezt jól eltúloztad. Néha aggódok a társasági szereplések miatt, de ettől nem leszek értéktelen. Valójában sokan bírják a csendességem. Kicsit dolgozom, hogy nyitottabb legyek, de már így is jól vagyok” Minél inkább a valóságra tudom cserélni az ANG-ot, annál egészségesebb leszek.

2. „Nem szeretem, ha másoknak kell bemutatkoznom, mert félek, hogy elbénázom” válasz „Honnan tudom, hogy el fogom bénázni? Egy csomóan elbénázzák időnként a bemutatkozást. Miért túlzom ezt ennyire el? A bemutatkozás nehéznek tűnik most, de ha belegondolok, és használom a lelassítást, nem lesz annyira borzalmas, mint hinném”.

Próbáld meg használni ezt a módszert a következő héten.

Most pedig egy stresszoldó stratégia.

Lazulj el és engedd el a stresszt!

Hagyni, hogy az izmaink relaxáljanak és elernyedjenek, nem egy új technika számunkra, de most tegyük gyakorlati, valóéletbeli környezetbe. AMIKOR SZORONGSZ, előzetes szorongás, aggodalom vagy bármilyen ANG érzés és gondolat miatt…

Ha nyilvános helyen vagy társaságban vagy, és szorongsz, csak emlékezz erre a két szóra… „Lazulj el”

Amikor szorongunk, a testünk és az izmaink automatikusan befeszülnek, sokszor anélkül, hogy mi ezt észrevennénk. Konkrétan a fizikai testünk felkészül arra, hogy egy olyan fenyegető kihívással nézzen szembe, ami valójában ott sincs – de mivel mi úgy gondoljuk, az izmaink feszesek és merevek lesznek.

Ezt először egy szombat reggelen vettem észre, több mint 20 éve, amikor vezettem a belvárosi könyvtár felé. A könyvtár biztonságos hely volt számomra, mert 15 km-re volt az otthonomtól, és tudtam, hogy nem fogok ott senki ismerőssel összefutni. De ahogy vezettem az úton, ami azokon a napokon szombat reggelente szinte teljesen kihalt volt, rápillantottam a kezeimre, és láttam, hogy falfehérek voltak a kormány szorításától. És ezt mind a két kezemmel csináltam! Végre rájöttem, miért kapcsoltam „automatikus” stressz üzemmódba.

Rettenetesen feszélyezett voltam. Habár csak pár autó ment el mellettem, mégis úgy éreztem, hogy a névtelen emberek a névtelen autókból engem bámulnak. Mindig egyenesen előre meredtem, hogy elkerüljem a rám meredő tekintetüket, amiket éreztem, hogy kaptam volna, ha az elhaladó autókra pillantottam volna, és olyan sok éven keresztül gyűlt bennem a feszültség, hogy már rutinná vált. Egy berögzült szokás lett.

Ahogy telt az idő, kezdtem észrevenni, hogy elég sokszor befeszültem bármilyen társasági helyzetben. Tehát fokozatosan elkezdtem rajtakapni magam a befeszülésen, aztán mély levegőt vettem és tudatosan elengedtem a feszültséget. Ez sokat segített. De még nem tudtam eleget ahhoz, hogy szisztematikus legyek. Azt akarjuk, hogy ezt tedd.

Azzal, hogy ezt felismered, és csak ELENGEDED a feszültséget az izmaidban – a „fellazulással” – lenyugtatod magad és egy kicsit könnyítesz a helyzeten saját magad számára.

A másik pozitív része, hogy ahogy elengedsz és hagyod, hogy az izmaid ellazuljanak és lenyugodjanak, emlékezteted és megerősíted az agyad, hogy a tapasztalt stressz és szorongás csak egy régi, csúnya ANG szokás. Nincs semmi, amitől FÉLNED kell. A kétségek és az önbizalom hiánya csak egy régi hazugság, aminek évekig hittél… DE BIZTOSAN NEM AZ IGAZSÁG!

Hagyd, hogy kimenjen a feszültség az izmaidból – engedd el – nyugtasd le a tested – itt az ideje, hogy a régi, ocsmány ANG-ok helyett az igazságnak higgy.

AZ IGAZSÁG AZ, HOGY NINCS MITŐL FÉLNI, TUDJUK KEZELNI A HELYZETEKET, ÉS SOKKAL JOBBAN MEGBIRKÓZUNK A HELYZETEKKEL, MINT VALAHA KÉPZELTÜK. Úgyhogy lassulj le, lazulj el, és jöjj erre rá magad.

Hagy tegyek egy emlékeztetőt: Mint minden anyagnál, fontos, hogy ezt az „ellazulós” folyamatot otthon kezdd el, amikor egyedül vagy. Először otthon kell gyakorolnod, amikor NEM szorongsz, hogy eljuthasson az agyadig, és ismétléssel automatikussá válhasson. Ha egyből nyilvános, nagyon szorongós helyzetben próbálod ki, nem fog működni, és legyőzöttnek fogod érezni magad. Kérlek, kezd a folyamatot otthon, amikor egyedül vagy, és rendben vagy. Addig gyakorold, amíg tényleg nyugodtabbnak, relaxáltnak és kevésbé stresszesnek ÉRZED magad. Amikor már ÉRZED ezt otthon, akkor vidd ki lassan a való világba.

Kis helyzettel kezdd. Utána lépésenként haladj előre. Legyél racionális, nem fog mindig működni, de a kitartással és gyakorlással új életet építhetsz.

Készen állunk egy újabb fontos olvasmányra. Lehet, hogy nem fogod egyből elhinni ezeket, de ettől függetlenül ismételgesd, és hagyd, hogy belesüllyedjen az agyadba.

Amikor szocfóbos voltam, az önértékelésem a béka feneke alatt volt. Volt néhány pozitív gondolatom is, de a legtöbb eltorzult negatív vélemény volt önmagamról. Egyik racionális hiedelmem az volt, hogy a tanulmányaimban jó voltam, de minden más területen elmaradtam a többiektől, alsóbbrendű voltam. Valahogy nem voltam annyira fontos, mint ők. Próbáltam ezt nem kimutatni, faarccal, de belül üresnek éreztem magam. Valahogy mindenki más jobb volt nálam. Mivel lúzernek hittem magam, még mielőtt másokkal találkoztam volna, már hezitáltam, határozatlan voltam. A hangom gyenge volt, néha elcsuklott, dadogtam, összeakadt a nyelvem, mintha mindig valaki sokkal jobb társaságában lettem volna. A félelmeim elrejtése csak még több szorongást eredményezett. A következő állításokat az agyba kell építeni:

Haladás a Pozitív Irányba

Ön-Állítások:

Hozzáértő és ügyes ember vagyok a szakterületeimen.

Tanulom önmagam elfogadását és hinni abban az önmagamban, aki épp vagyok.

Nem kell „megváltoznom” ahhoz, hogy jó ember legyek.

Egyedi és különleges ember vagyok, mint mindenki más. Nincs még egy hozzám hasonló ember a világegyetemen.

Egyedi és különleges tehetségeim vannak, amelyeket megoszthatok másokkal, hogy segítsek nekik.

Tanulom a személyiségem minden különböző részének elfogadását.

Senkinek nem kell bizonyítanom. Magamnak sem kell bizonyítanom.

Az én érzéseim és szükségleteim is fontosak.

Szabad arra gondolnom, hogy mit szeretnék és mire van szükségem. Nem önző magam számára békét és gyógyulást keresni.

Szükségem van arra, hogy minden nap szakítsak némi időt saját magamra.

Sok jó tulajdonságom van.

Hiszek a képességeimben és értékelem az egyedi adottságaimat, amit a világ számára nyújthatok.

Őszinte ember vagyok, ami egy nagyon pozitív tulajdonság.

Bízom a képességeimben, hogy haladhassak a céljaim felé.

Értékes és fontos ember vagyok, aki megérdemli mások tiszteletét.

Ahogy folyamatosan jobban leszek, mások rájönnek, hogy jó és kedvelhető ember vagyok.

Ha az emberek igazán megismernek, a legtöbbjük kedvelni fog.

Vannak emberek, akik szeretnek a társaságomban lenni. Szeretik meghallgatni, amit mondani akarok, és tudni, mit gondolok. Még akkor is, ha ez eddig még nem történt meg, ebbe az irányba haladok.

Mások felismerhetik, hogy sok mindent kínálhatok (még ha én magam ezt nem ismerem fel).

Valószínűleg jobban haladok, mint gondolnám.

Habár a pozitív lépések megtétele lassúnak tűnhet jelenleg, valami mindig történik, ami segíti a haladásomat.

Megérdemlem, hogy szeressenek azok az emberek, akik törődnek velem.

Jobban megbízok magamban és jobban tisztelem önmagamat most, és megértem, hogy megérdemlem mások tiszteletét.

Tanulom, hogyan fogadjak el segítséget és együttműködést más emberektől.

Most optimistább vagyok az életemmel kapcsolatban. Gyakran előre várom, hogy élvezhessem az új kihívásokat.

Tudom, mik az értékeim, és biztosabb vagyok a meghozott döntéseimben, mint korábban voltam.

Egyre egyszerűbb lesz mások bókjait és dicséreteit elfogadnom.

Büszke vagyok arra, amit elértem, és örömmel várom, hogy mit fogok elérni.

Ugyanúgy, mint az összes többi írásos anyaggal, ha valamit most még túl nehéznek tűnik elhinni, adj hozzá egy „talán”-t, egy „esetleg”-et vagy egy „néha”t az állításhoz, hogy racionálisabbá tedd a saját helyzeted számára.

Amit teszel, az az ANG-ok megfordítása – és ezt lassan akarjuk megtenni, lépésről lépésre, úgy, hogy előbb semlegessé tesszük az állításainak… mielőtt folytatnánk a feljebb haladást.

Fontos, hogy az állítás racionális legyen, úgyhogy tedd kicsit feltételessé, ha úgy érzed, most arra van szükséged. Adj hozzá egy „valószínűleg”-et, egy „talán”-t az egyik állításhoz. Ez tökéletesen rendben van. Az állítások racionálisabbak lesznek számodra, és az agyad jobban el tudja fogadni az üzenetet.

Most még nem fontos, mennyire hiszed el, de kezdd el ismételgetni, és folyamatosan erősítsd meg magadban őket. Akkor majd elkezdesz hinni bennük.

Volt olyan időszakom, mikor egyet sem tudtam elhinni ezek közül. Az életem reménytelennek tűnt ahhoz, hogy ilyenekbe higgyek. Pedig éveket spóroltam volna, ha elkezdem ezeket beültetni az agyamba. Mert ha eleget ismétled, megerősíted a gondolatokat, amelyekből hiedelmek lesznek, melyek érzésekké fogják kinőni magukat. Így fogsz érezni magaddal kapcsolatban.

Térjünk át az agymosásra. Fő mondanivalója, hogy többféleképp tekinthetünk rá.

Agymosás

Hogyan alakul ki a szociális fóbia az embereknél? Erre az az egyszerű válasz, hogy szó szerint agymosásnak vannak kitéve több időn keresztül más emberek és/vagy a környezeti körülmények által. Amikor magadról újra meg újra negatív megjegyzéseket, kritikát és állításokat hallasz – sok, sok éven keresztül – az agyad elkezdi elhinni mindezeket a negatív (és hamis) dolgokat, amiket hall.

Ha folyamatosan újra és újra agymosásnak vagy kitéve (még ha csak finoman is), a saját agyad elkezdi azt gondolni és hinni, amit hallottál. Igen, szociális fóbiára lettél agymosva (nevelve).

A jó hír, hogy mivel lehet téged szociális fóbiássá agymosni, ugyanígy a kigyógyulásra is lehet téged agymosni (nevelni). Itt most változtatunk a szavakon, ami a hiedelmek és gondolatok megváltozásához fog vezetni.

Többé nem agymosunk. A terápián keresztül ki fogjuk mosni az agyból mindazt a régi szemetet a múltból, az összes régi negatív érzést, szégyent, félelmet, megalázást, alacsony önbizalmat, depressziót, negatív hiedelmet és fájdalmas eseményt.

POZITÍV MÓDON végzünk agymosást. Kimossuk a RÉGI negatív hazugságokat az agyunkból, és ezeket a RÉGI hazugságokat új, tiszta, racionális gondolatokkal és érzésekkel helyettesítjük. Az AGY KIMOSÁSA sokkal erősebb az agymosásánál.

Amikor jönnek a régi agymosott gondolatok, szállj velük szembe: Mondd azt magadnak: „Ez egy régi gondolat lehet, amivel agymostak engem… de most ÉN ÚGY DÖNTÖK, hogy kimosom az agyamból ezt. Úgy döntök, hogy máshogy gondolkodom. Úgy DÖNTÖK, hogy máshogy érzem magam. Úgy DÖNTÖK, hogy másik utat követek. Egy egészséges utat VÁLASZTOK. Azt VÁLASZTOM, hogy kimosom ezeket a régi hazugságokat az agyamból, és pontossággal, igazsággal töltöm meg.”

„Nem engedem, hogy továbbra is a régi agymosott gondolataim/érzéseim irányítsanak. Ehelyett tudatosan úgy döntök, hogy máshogy gondolkodom/érzek. Azt választom, hogy TISZTÁRA MOSOM AZ AGYAM, hogy tiszta és egész legyen.”

Figyeld meg, hogy ha agymosással elérhetjük, hogy automatikus negatív gondolataink legyenek, akkor, ha kimossuk az agyunkat, az egy egészen új gondolkodási és érzési módot fog lehetővé tenni a számunkra. Ez több a szociális fóbiából való kigyógyulásnál… ez egy teljesen új élet, ami nyugalmat, derűt, békét és magabiztosságot hoz. Ezek az érzések az agyunkban laknak, és a terápia, amit csinálunk, ebbe az irányba vezet bennünket.

Egy összefoglaló, megerősítő írás:

Mérgező gondolatok

A szorongó, aggódó érzéseket eredményező szorongó, aggódó gondolatok teremtik meg a szocfóbtól szenvedők nyomasztó, szorongó életét.

Amikor ezt felismerjük, és elkezdjük irányítani a gondolkodásunkat, ami az érzésekhez vezet, akkor tudunk kimászni a negatívizmus egyre mélyebbre vezető spiráljából. Ennek a „felkészülés a legrosszabbra” szindrómának – ami életben tartja a szorongásunkat – véget kell vetni. Tipikusan az alábbiakat tettük:

Újra meg újra elpróbáljuk és ismételgetjük a kudarcainkat.

Azt mondjuk magunknak, hogy nem tudunk megtenni dolgokat.

Azt mondjuk magunknak, hogy amit MEGTUDUNK csinálni, az rettenetes, borzalmas, és bárcsak NE TETTÜK volna meg.

Azt mondjuk magunknak, és elhitetjük magunkkal, hogy soha nem leszünk jobban. „Mindig is ilyen voltam…”

Mindig újra megerősítjük a negatív, az ijesztő – mániákus gondolatokat… a félelmetes érzéseket… és akkor továbbra is szorongunk, aggódunk és félünk.

LÁTOD AZ ÖSSZEFÜGGÉST?

A gondolatoknak önmagukban nincs erejük. TE töltöd meg őket a saját erőddel és saját érzéseiddel. A gondolatokhoz mindig szükség van a cselekvésedhez. Például próbáld meg kizárólag a gondolataiddal bekapcsolni a számítógépet… menj el a zöldségeshez és vásárolj csak a gondolataiddal… vagy írj egy levelet csupán a kognitív képességeidet használva. A gondolkodás önmagában nem elég.

Minden egyes gondolat megvalósításához cselekvésre van szükség.

Ezek az eredetileg ártalmatlan, erőtlen gondolatok azonban nagy pusztításra képesek az életedben, ha elkezded ismételgetni, próbálgatni őket, és elkezdesz hinni bennük, mert akkor elkezdesz ezek alapján cselekedni.

Ha elhiszel egy hazugságot, és aszerint cselekszel, a hazugság lesz az igazság, valóság. Megalkottad a saját gondolataiddal, és a cselekedeteddel úgy döntöttél, hogy neki hiszel. Ezáltal ebből az erőtlen gondolatból igazságot csináltál.

Íme néhány példa:

Gondolat: „Félek más emberek előtt beszélni”

Cselekedet: Elkerülés. Nem csinálok semmit. Aggódom rajta.

Eredmény: A mások előtti beszédtől való félelmem erősödik. Most már erősebbek a negatív érzések. Teljességgel lehetetlennek tűnik, hogy beszélni tudnék mások előtt.

Hogy lehet megváltoztatni: Meg kell fordítanom az ANG-okat, és más módon kell gondolkodnom: Azt kellene mondanom magamnak „Ha beszélek néhány másik emberhez, az valószínűleg nem fog megölni” „Lehet, hogy túl is élném. Ha összevissza beszélek, akkor összevissza beszélek, és?

A közönség előtti beszéd majdnem mindenki legnagyobb félelme, nem csak nálam. És ha másokhoz beszélek, vagy másoknak előadok valamit, rendben leszek. Biztos, hogy nem a világvége”

Cselekvés: vidd végig a racionális gondolatokat, és beszélj egy vagy két emberrel. Haladj lassan, de ne hagyd abba. (A haladás lassú, de biztos folytatása, lépésről lépésre, nagyon fontos)

Kétségbe kell vonnod az ANG hiedelmeket, kognitív mintákat és gondolkodási stratégiákat. A racionális igazságot mondják neked, és egy egészséges, segítő irányba terelnek? Vagy a legyőzöttség, depresszió, elkerülés, félelem és a „legrosszabbra felkészülés” ördögi körében tartanak?

A szorongást az adrenalin hormon okozza. Az adrenalin egy „felpörgető” hormon. Felpörgeti a gondolataidat, tetteidet és érzéseidet.

Mi az, amit az adrenalin felgyorsít, amikor meglepődsz/reflektorfénybe kerülsz/magadra figyelsz vagy valami hirtelen történik? Felgyorsítja azzal kapcsolatos gondolataidat, hogy mi fog történni.

Az adrenalin felgyorsítja a gondolkodási folyamatodat – és ennek eredményeként, az ezekbe a gondolatokba befektetett érzéseidet. Például ha azt pondod, hogy más emberek előtt beszélni borzalmas, rettenetes, akkor az adrenalin fogja az érzéseidet és borzalmas, rettenetes szorongást csinál neked.

Ha nem változtatod meg a gondolkodásod/hited/cselekedeted és érzelmi mintáidat, a negatív szorongás szindróma mindig a félelem felé fog üldözni téged.

Másfelől, ha elkezdenek megváltozni a gondolataid és hiedelmeid, ezek az adrenalin gondolatok az irányításod alá kerülnek. Inkább olyan lesz, hogy „És akkor mi van? Nem nagy dolog. Ez még biztosan nem a világ vége”

És a többi stratégiád (különösen a lelassítás) révén megtanulhatjuk irányítani és megszüntetni az adrenalin rohamot. Lassú beszéd, a nyugtató kulcsszavad használata, ellazulás, az agyadba ültetett egészséges, racionális gondolatokba kapaszkodás végül meg fogja állítani a cseles hormon, az adrenalin helytelen rohamát és áramlását.

A GONDOLATOK NAGYON ERŐSEK, mert hiedelmekhez vezetnek – és a hiedelmek cselekvéshez.

MELYIK GONDOLATOKAT FOGOD TE MAGAD VÁLASZTANI ÉS ELHINNI?

Azokat a régi, irracionális, hazug ANG gondolatokat, vagy szembeszállsz, és elkezdesz a racionálisnak hinni? Bármelyik irányt választhatod. Úgy gondolom, és remélem, hogy úgy döntesz, racionális leszel, és az igazságban hiszel.

Ezen a héten:

Még mindig lassított beszédben olvass magadnak legalább egy anyagot.

ANG jegyzet épüljön bele a mindennapi rutinodba.

Pillants (15 másodpercnél nem kell több) rá a küzdelem önellentmondásaira, 1-2 percet időzz el az ANGok megfordításának 3 részén.

Próbálj meg lelassulni és fellazulni, amikor szorongsz.

Megérdemlő állítások, és a pozitív irányba haladást naponta olvasd.

Azokra koncentrálj, amelyek a legtöbbet segítenek. De ne feledkezz meg a fenti alap jegyzetekről.

Már többet haladtál, mint hinnéd. Jellemzően mindig pont az veszi észre a legkésőbb a haladást, aki halad. Az agyad új dolgokat tanul, új idegpályák épülnek, ezek állandó dolgok.