Néha van olyan az életemben, hogy nincsen semmi nagyobb gond, sőt, kifejezetten jó dolgok történnek velem, és mégsem vagyok boldog. Most is előjött egy ilyen ok nélküli hangulathullámvölgy, és nem igazán tudom, mit kezdjek vele. Látszólag minden rendben, van munkám, van fedél a fejem felett, vannak barátaim és van, aki tényleg igazán szeret. Ehhez pedig hozzájön, hogy a héten ünnepelni való is akadt, összegyűlt sok barátom, elmentünk bulizni, és érezhettem, ahogy szeretnek az emberek. Mégis másnap reggel az ágyban pihengetve minden ok nélkül a sírógörcs kerülget, és nem tudom megmondani, miért. Ilyenkor olyan hülyén érzem magam, aggódva kérdezik, mi bajom, én meg nem tudom megmondani.

Miért nem tudom értékelni az életem, amikor minden rendben megy? És mi hiányzik belőle, amitől ennyire kétségbe tudok esni?

Más is így van ezzel, hogy minden ok nélkül össze tud zuhanni egyik napról a másikra?