A szakirodalmak a kognitív terápiát nevezik meg, mint a szociális fóbia egy hatékony kezelési módszerét. Nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla. Lehetséges varázslatszerűen megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, vagy ez csupán tüneti kezelés, a negatív érzelmek elnyomása, a személyiségünk mesterséges befolyásolása? Vagy ez csak akkor sikerülhet, ha a felismerés önszántunkból, belülről fakad?

Egy időben elolvastam néhány önsegítő könyvet, amelyek pozitív gondolkodásra tanítanak és alapvetően a kognitív terápián alapszanak. Bevallom, míg ezeket olvastam és a gyakorlatokat alkalmaztam, jól éreztem magam, megértő voltam másokkal szemben, nem engedtem teret olyan negatív érzéseknek, mint a düh, félelem, lehangoltság. Már-már kezdtem reménykedni, hogy végre jó úton haladok, de sajnos miután abbahagytam az olvasást és a gyakorlatok alkalmazása is feledésbe merült, visszatértem a régi gondolkodásmódomhoz. Nem tudom eldönteni, hogy ez azért történt, mert nem voltam kitartó, túl hamar abbahagytam, vagy ha tovább alkalmazom a terápiában foglaltakat akkor is visszaesést tapasztaltam volna? Gyakran felmerül bennem az a kérdés is, hogy sikerülhet-e megváltoztatni az alaptermészetünket, és ha ezt megtesszük akkor is ugyanazok az emberek maradunk? Vagy agymosottakká válunk?

Számtalan kérdés, amely megint gondolkodásra késztet. Nem tudom a választ, de ismét teszek egy kísérletet, újra elkezdem olvasni az egyik ilyen könyvet. Szorongás, fóbiák, pánik a címe annak a könyvnek, amelyet eddig a leghasznosabbnak találtam. Meglátjuk.