Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2013.12.23. 22:50 Kaisa

Te még fiatal vagy, MUSZÁJ buliznod...

Elbúcsúztam a munkatársaimtól, így történt, hogy egy tanmese kellős közepén találtam magam. Anyám korú hölgy fejtette ki nekem életbölcsességeit, márpedig, hogy élvezzem az életet, amíg lehet, járjak el, bulizzak. Mindezt olyan intenzíven tolta az arcomba, hogy majdnem elnézést kértem, amiért bementem dolgozni, és nem inkább valami partyban kötöttem ki már déli 12-kor. Csak hebegtem habogtam, meg próbáltam válaszolni, hogy ő is élvezze az életet, ne csak a fiatalokra hárítsa ezt a felelősséget. De ő már nem tudja, és igenis járjak el, szórakozzak stb. Megjegyzem, ez nem az első tanmeséje volt számomra ugyanebben a témában. Nem értem, miért kell ezt ilyen agresszívan nekem szegezni? Mi köze hozzá, hogy heti hányszor bulizok? Vagy mi számít neki élet élvezésének? Tisztára felidegesített. De aztán arra jutottam, hogy ne a nekem való prédikációba ölje bele minden keserűségét, amiért elcseszte a saját életét. Mert ezt érzem emögött. Én elcsesztem, te ne cseszd el! De közben meg miért nem hajlandó figyelembe venni, hogy nem vagyok bulis alkat? Ezt már próbáltam kifejteni neki, meg azt, hogy mi az az introvertáltság, de falra hányt borsó… Ki is borított, másra sem vágytam a halálra dolgozott hetem után, minthogy átaludjam az egész hétvégét, erre mint valami gondolatkommandó, szinte lecseszett, hogy nem az az első gondolatom, hogy társaságba megyek a hétvégén. Alig várom, hogy kinőjek abból a korból, amikor még cikinek számít egy nyugis, olvasós szombat este, amikor még bulizni KELL. Hagyjanak már, nekem nem kell a buli.

Aztán este fogtam magam és hullafáradtan elmentem egy társasági összejövetelre… és jó volt.

27 komment

Címkék: megfelelni akarás


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr205706711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jel1 2013.12.29. 21:55:48

én még sosem voltam rendes buliban :/
vagyis ilyen nagyon laza házibulikban, 4-5-en voltunk, kolbászparty, be se rúgtunk igazán, meg osztálytalálkozó volt, tavaly egy szilveszter... meg amikor egyetemre jártam, akkor a szobatársam lehívott párszor sörözni, hát persze kényelmetlenül éreztem magam, inkább csak a telefonom basztattam ott is... hát akkor még nem tudtam, hogy szf vagyok

szilveszterezni sem hívtak most sehova, pedig már fb-re is kiírtam, hogy tud-e valaki valamit, és semmi egyelőre :/
pedig én szeretem az ilyet, de én sosem fogok tudni önfeledten tombolni, pedig annyira jó lenne. energiám sincs ilyenre, teljesen kimerít már ha csak emberek között kell lennem :(

Bocsi, hogy itt nyavalygok, bocsbocsbocsbocsbocs :DDD

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2013.12.31. 13:39:43

S@jel1: zerintem ez egyáltalán nem nyavalygás. Egyébként meg nyavalyogj csak nyugodtan. :-) Néha nagyon jót tesz, ha kinyavalyoghatjuk magunkat.

Érdekes, amit írsz. Tehát nincs energiád a bulira és teljesen lemerít, mégis buliba vágysz? Az elvárások miatt, mert azt gondolod, hogy ez a normális, hiszen minden fiatal bulizni jár vagy pedig azért mert van hozzá kedved?

Nálam ez úgy van, hogy egyre ritkábban van kedvem bulizni, de ha el is megyek, akkor is éjfél vagy 1 körül már hazavágyódom és pihenni van kedvem.

Azért kívánom, hogy jól teljen a szilvesztered és elhívjanak bulizni, ha erre vágysz!

chonka 2013.12.31. 18:59:48

Én is találkoztam már ilyen emberekkel, akik igazából csak jót akarnak, de senki nem kérte a tanácsaikat. Mégis osztogatják, mert saját maguknak jóérzés. Tök szeretném egyszer megmondani egy ilyennek, hogy "köszi, de legközelebb akkor mondjad, ha kérdezlek". Csak nyuszi vagyok hozzá.

jel1 2014.01.01. 15:15:02

húú, én el nem olvasom mit írtam :D
jajj, de rosszul voltam :D
aztán végül csak sikerült megbeszélni valami házibulit, elhívtak :)
nagyon jól éreztem magam :D bár nem mertem nagyon csinálni semmit és nagyon gyerekesen viselkedtem :/
de jól berúgtam, hehe

szóval én nagyon szeretném elengedni magam ilyen bulikban, szeretem nagyon :) de nem megy :/ amíg nem iszom, addig nem merek megszólalni, amire iszom, addigra meg hát... már nem tudok gondolkodni :D

Tomma 2014.01.02. 14:14:55

Jaj anyám hányszor, de hányszor hallottam hogy menjek ki a barlangomból meg kezdjek ÉLNI, menjek buliba ismerkedni, és ilyenkor úgy ránézek az emberre, és látom, hogy annyira nincs értelme akár csak megpróbálni elmagyarázni neki, hogy ez miért nem fog menni, bólogatsz, ő boldog hogy azt hiszi segített rajtad. Ez a "változz meg, mert így nekem nem vagy megfelelő" mentalitás, falra mászok tőle. Kössünk üzletet, én elmegyek a discodba a sok drogos közé üvöltve táncolni, te meg vonulj be a szobádba egy hétig és ne beszélj emberekkel, mert nekem meg az lenne megfelelő.

jel1 2014.01.03. 17:55:45

azt hogyan hívják, ha valaki introvertált és extrovertált is?
már nem tudom, hogy itt volt róla szó vagy máshol láttam :/
na én olyan vagyok :)

(ezt csak így elfelejtettem, nem találom, nem tudom hol kérdezzem...)

Tomma 2014.01.03. 18:24:26

@jel1: Ez a két fogalom nem zárja ki egymást?

Kaisa 2014.01.03. 18:32:50

@jel1: megkerestem, ambvivertált :)
@Tomma: nem zárja ki egymást, az intro meg az extro a skála két vége, és aki középen van, az mindkettő jegyeit magán hordozza, ezért van rá külön kifejezés. De ezt én is itt tanultam egyik kommentelőnktől :)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.03. 18:44:25

@Kaisa: Én is megkerestem, de te megelőztél :-)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.03. 19:03:19

@Kaisa: Valahol olvastam, hogy nincs tisztán introvertált vagy extrovertált ember, mert ha így lenne, akkor ezek az emberek már rég elmegyógyintézetben lennének. Ezzel nem értek egyet. Szerintem aki ezt írta azt gondolja, hogy egy introvertált ember az egy olyan ember, aki sosem beszél, mindig magába fordulva éli az életét, mindig lassú stb. Ez nincs így.
Ha valaki introvertált az nem azt jelenti, hogy minden helyzetben magába forduló, szótlan ember. Lehetnek olyan élethelyzetek, szituációk, ahol egy introvertált is úgy viselkedik, mint egy extrovertált. Pl. én introvertált vagyok, de ettől függetlenül ha olyan emberek között vagyok, akikkel megtaláltam a közös hangot, akkor képes vagyok nagyszájú, poénkodós, energikus szószátyár emberré válni. Az extrovertált emberek sem beszélnek a nap 24 órájában, náluk is befolyásoló tényező lehet egy csomó minden, szituáció, hangulat.
Szerintem minden ember hordozza mindkét típusjegy jellemzőit. Itt az a kérdés, hogy ki milyen arányban.

Kaisa 2014.01.03. 19:07:51

@Daniellaaa: De most tulajdonképp pont te írod a végén, hogy mégis egyet értesz ezzel, nem? :)

Kaisa 2014.01.03. 19:10:47

@jel1: Milyen volt a szilveszteri buli?

És szerinted mások nem viselkednek gyerekesen, ha isznak, vagy akár anélkül? Hogyha egy barátod viselkedett volna úgy, ahogy te, akkor neki is azokat mondanád, amit belül magadnak? Ne legyél túl szigorú magadhoz, egy buliban mindenki hülyén viselkedik :)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.03. 19:10:54

@Daniellaaa: Ráadásul a kommunikáció és a zárkózottság mértéke csak egy tényező a sok közül, ami alapján el lehet különíteni a két alaptípust, van még egy csomó más jellemző is, ami megmutatja, hogy milyenek vagyunk alapjáraton.

A pontosabb személyiségmeghatározás érdekében további 4 csoportosítási szempont (szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus) is a segítségünkre lehet.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.03. 19:35:48

@Kaisa: Hú, de fáradt vagyok. :-) Miután feltetted a kérdést, elolvastam vagy tízszer, amit írtam, hogy tudjam értelmezni, hogy hogyan is gondoltam. :-) Tényleg aztán ott lyukadtam ki, hogy egyetértek vele. :-)

jel1 2014.01.03. 20:24:26

@Kaisa: ambivertált, köszi! :)
tudtam, hogy itt volt róla szó :D

@Kaisa: jaja, de nekem mindig bűntudatom van miután berúgok... :D
Amúgy jó volt... amit leírtam kb. az a lényeg. Házibuli, 10-en voltunk, fiúk-lányok. Mindenki jól érezte magát, picit többet ittam, mint kellett volna :) Ha kérdeztek válaszoltam, de visszakérdezni vagy beszélgetést kezdeményezni nem mertem, vagy pedig már nem tudtam.
Majd legközelebb jobban odafigyelek magamra, és hogy azt csináljam a társaságban amit tényleg akarok :)
Szerencsére már amikor becsöngettek hozzám (mert útba esek, nem nálunk volt a buli szerencsére :D), akkor sem volt nagy szorongás bennem, meg úgy vártam az egészet, ismeretlen ember sem volt :) úgyhogy így jó volt nagyon :)
hmm...nem tudom mit írjak még... kérdezz! :)

Tomma 2014.01.03. 23:35:24

@Kaisa: Köszi, sosem hallottam még eddig ezt a kifejezést :)

Tomma 2014.01.03. 23:37:16

@jel1: A berúgáshoz annyit, azt szoktam mondani, hogy én berúgva vagyok olyan, mint más normálisan :D

jel1 2014.01.05. 21:52:43

én meg berúgva pont olyan vagyok, mint mindenki más berúgva :S :D

@Tomma:

Mahotonix 2014.02.04. 02:20:51

Ez tényleg kemény dió igen...

Engem sem érdekelnek a hangos bulizások meg a partik ~ a nyugodt kommunikáció híve voltam mindig is. Elvagyok egy-két emerrel max. nekem az elég.

Sosem értettem ebben mi a szuper (noha párszor voltam rövidebb időre ilyen helyen, a gyomorgörcs kínzott néha annyira nyomasztó volt) azt nem fogom de nem is akarom megérteni. Egyszerűen nem érdekelnek az efféle baromságok.

Aki meg győzködne engem az ellenkezőjéről annak halkan üzenem: Nem az ő de nem is mások kedvéért fogok azt tenni amit.

+++

Szóval: a kényszeres jót/segíteni akarás nem kóser dolog. Ossza az észt az illető úgy hogy nem is kérték az áldást (kb. úgy vagyok vele mint "chonka" aki fentebb is írt).

Mahotonix 2014.02.04. 02:24:43

Egyébként Tomma is pontosan megfogalmazta ami szerintem sokunk fejében lezajlik (köztük az enyémben is). (y)

Eriia 2014.02.07. 22:55:15

Sziasztok! Engem sohasem diagnosztizáltak szociális fóbiával, bár ettől függetlenül valószínűleg nekem is ez a problémám. 20 éves vagyok és az elmúlt 5-6 évben más szórakozásuk sincs az ismerősöknek, távolabbi rokonoknak, hogy arról kérdezzenek egyrészt, hogy járok-e bulikba, másrészt hogy van-e barátom.Ezeket a kérdéseket már ennyi idő múltán elég nehéz kikerülni. Így aztán válaszolni kell. Amikor pedig válaszolok, hogy nem nagyon, akkor elkerekedik a szemük, elkomorodik a fejük, és utolsó mentsvárként megkérdezik, hogy "de azért barátaid vannak ugye?" Mert, hogy az ő 14 éves unokájuk már éli világát, meg egyébként is vigyázzak, nehogy elmenjen mellettem az élet. Megőrülök ezektől a dolgoktól. Sajnos nem túl jól érzem magam emberek közelében, szakad rólam a víz, halálra rémülök, ha véletlenül hozzám érnek, vagy hangosabban beszélnek a közelemben. Utálok hangos helyeken lenni. Arra, hogy én bárkivel is megpróbáljak megismerkedni, képtelen vagyok. Elment az első félévem az egyetemen úgy, hogy alig beszéltem az osztálytársaimmal. Középsuliban nem volt ennyire rossz a helyzet, de akkor sem lehetett volna elrángatni ilyen helyekre.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.02.07. 23:21:04

@Erliria: Szia! Ezekkel a kérdésekkel engem is mindig kikészítettek az emberek. Még most is néha zavar, ha megkérdezik, hogy miért nincs még gyerekem vagy miért nem vagyok házas stb. Sokszor úgy gondoltam, hogy elítélnek emiatt és nem kedvelnek. De aztán rájöttem, hogy ez csak minket zavar annyira. Vannak társadalmi elvárások, normák. Ha nem eszerint élsz, akkor az feltűnik az embereknek, szóvá teszik, de igazából szerintem közel sem foglalkoznak vele olyan mértékben és annyi ideig, mint ahogy azt mi gondoljuk és ugyanúgy kedvelnek akkor is, ha nem eszerint a normák szerint élünk. Az pedig, hogy zavar minket, hogy megemlítik ezeket vagy rákérdeznek az azért van, mert nagy bennünk a megfelelési vágy, meg szeretnénk felelni ezeknek az elvárásoknak és mikor tudjuk, hogy ez nem megy, akkor rosszul érezzük magunkat miatta.

Eriia 2014.02.08. 18:22:15

@Daniellaaa: Valószínűleg igazad van. :) Ennek ellenére ez körül belül olyan, mintha én meg azzal zaklatnék minden nyitottabb embert, hogy neki miért van gyereke, miért jár buliba, miért él úgy ahogy él. Valószínűleg pont annyira meglepődnének, mint én az ő kérdésükön. Mindenesetre rémes, hogy mennyi ideig lehet kattogni egy-egy ilyen kérdésen, noha az aki kérdezte talán már rég elfelejtette.

KovacsPista777 2016.01.14. 09:56:29

@ Daniellaaa: "de igazából szerintem közel sem foglalkoznak vele olyan mértékben és annyi ideig, mint ahogy azt mi gondoljuk"

De, főleg, ha az illető az ANYÁD, és kamasz korodtól éveken át napi kétszer elmondja, hogy "Keress magadnak már egy barátnőt! Nehogy a végén még itt maradj NEKEM MAGNAK!"

Csoda, hogy szocfób lesz az ember?...

És a legrosszabb, mikor 20 év múlva rájön az ember, hogy ezt halgatta 10 éven át...

KovacsPista777 2016.01.14. 09:58:37

@Kaisa: "Aztán este fogtam magam és hullafáradtan elmentem egy társasági összejövetelre… és jó volt."

Ezt végül hogy sikerült véghezvinni? Csak volt benned vágy a buli után?
Mert gondolom, nem a hölgy életbölcsessége hatott meg...

Kaisa 2016.01.14. 21:19:32

@KovacsPista777: Nyilván van olyan, hogy jólesik elmenni bulizni. Nem is azért bántó mások megjegyzése, mert ha fene fenét eszik, márpedig én akkor sem akarok bulizni, inkább csak túlzott beleszólás az életembe. Úgy, hogy nem is ismer. Persze nem azért mentem el, mert egy engem alig ismerő kollégám kioktatott :)
Általában azok a bulik szoktak végül jól sikerülni, aminek úgy indulok neki, hogy előre megengedem magamnak, hogy akár rosszul is érezhetem magam és bármikor hazamehetek. Ilyenkor sokkal kevésbé feszélyez a "BULIZNI KELL" elvárás a fejemben.
süti beállítások módosítása