Felmondtam a munkahelyemen. Nem a szociális fóbia miatt, nem is azért, mert nem vagyok kibékülve a munkakörömmel, hanem azért mert több évre le akartak kötni, kötelezni, hogy tovább képezzem magam, és határozott idejű szerződést aláíratni. Nem vállaltam. Megrémített a gondolat, hogy évekig ott kell maradnom, mintha börtönben lennék. Kell a menekülési lehetőség, hogy tudjam, hogyha nem bírom már a stresszt, a fóbiám miatti szorongást, akkor szabadulhatok. Mivel lelkiismeretes, megbízható ember vagyok, így úgysem mondtam volna fel évekig még, de akkor is az érzet miatt fontos lett volna, hogy legyen menekülési útvonal. Mint a klausztrofóbiásoknál, ha egy kisebb térben vannak, de az a tér nyitott, akkor nem félnek annyira, mint mikor tudják, hogy zárva van, és akkor bepánikolnak. Ez nálam is ugyanígy van. Tehát még 1-2 hónapig maradhatok, aztán elkezdődik minden elölről, állástalanság, állásinterjúk, új munkahely stb.

Furcsamód elszomorít, hogy ott kell hagyjam a munkahelyem, hiányozni fognak az emberek, időközben megkedveltem őket, sajnálatos, hogy ezt csak most vettem észre. Annyira lekötött a szociális fóbia miatti szorongás, a félelmetes helyzetek, hogy észre sem vettem, hogy sikerült végre beilleszkednem. A munkaköröm továbbra sem szeretem, de ahogy egyre alaposabban megtanulok mindent, úgy kezd az egész egyre kellemesebbé válni.

Ez egy jó tapasztalat volt, hogy lássam, hogy nem vagyok annyira béna, mint amilyennek gondolom magam, ezt pedig nagyon sok példa alá is tudja támasztani, hogy igenis jó munkaerő vagyok, ezt igyekszem a fejembe vésni és a következő munkahelyemen ebből táplálkozni majd, és önbizalmat erősíteni ezáltal.

Mivel a kognitív terápia arra tanít, hogy mindent írjunk le, ez segít, ezért én is ezt teszem most.

Torz gondolataim a munkahelyen :

1. Torz gondolat:

Béna, ügyetlen vagyok.

Cáfolat, reális gondolat:

A főnököm többször a tudtomra adta, hogy szerinte gyorsan tanulok és, hogy meg van velem elégedve. Ezt bizonyítja az is, hogy továbbképzésre akartak küldeni, illetve, hogy hosszútávon is el tudták volna képzelni velem a munkát.

2. Torz gondolat:

Sosem fogom megtanulni a feladatköröm.            

Cáfolat, reális gondolat:

Még 3 hónap sem telt el, de már majdnem mindent megtanultam és már nagyon ritkán kérek segítséget.

3. Torz gondolat:

Mindenki kiközösít majd, nem fognak szeretni, elfogadni a csendességem.

Cáfolat, reális gondolat:

A közel 100 ember közül, akik körülvesznek, kb. 2-3 emberen érzem csak, hogy nem kedvel. A többivel nagyon jól kijövök. Sokan mondták már, hogy tök jó, hogy mosolygós és kedves vagyok.

4. Torz gondolat:

Utál a kollégám, áskálódik, furkálódik.                

Cáfolat, reális gondolat:

Tény, hogy furcsa szerzet, hiányzik belőle a tolerancia, empátia. Arrogáns és öntelt, de mégis eljutottunk arra szintre, hogy megszoktuk egymást és tudunk együtt dolgozni, beszélgetni.

Látjuk, hogy hamis gondolatokkal rendesen el vagyunk látva, hiszen a szociális fóbiát a torz gondolkodásmódunk táplálja. Segít, ha jön a szorongás akkor feltesszük magunknak a kérdést, hogy mitől is félünk tulajdonképpen, voltunk már ilyen helyzetben? Történt akkor valami szörnyűséges? Biztos, hogy mások fejébe látunk, és képesek vagyunk látni, hogy mások mit gondolnak rólunk? Oly sokszor láttuk már irreálisan a helyzeteket. Nem lehet, hogy megint ez történik? Nem olyan egyszerű, belátom. Hiszen akkor és ott meg vagyunk győződve, hogy úgy a helyes, ahogy gondoljuk, nehéz meggyőzni minket az ellenkezőjéről.