Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Szituáció: Fel kell hívnom egy látásból ismert embert… akitől alapból tartok. És egyből jön a gyomorgörcs, a remegés és a rengeteg negatív automatikus gondolat. Ez még nem is lenne baj, de jön az elkerülés és a kibúvás is. Mint a macska a víztől, úgy menekülök a helyzet…

Mész a munkatársaiddal, hogy fogadj egy kisebb csoportot, akiket a többiek ismernek. Megtörténik a találkozás, és csak te vagy az egyetlen, aki alig ismer valakit. Mindenki puszi-puszi, kézfogás, te meg idétlenül lépegetsz egyik lábadról a másikra, mert kvázi ismeretlenekkel azért…

Ingerült poszt következik... Az elmúlt héten valamiért megszaporodtak az arcomra és az abból következtetett hangulatomra vonatkozó megszólítások. „Miért vagy olyan szigorú?” „Mi a baj?” „Miért vagy szomorú?” Megyek a munkahelyi folyosón, és állítólag szigorú…

Vérbeli halogató és sunnyogó vagyok, imádom addig húzni a feladataimat, míg a főnök türelmetlenül toporogni nem kezd, vagy 20x rá nem kérdez, hogy mi van az anyaggal. Egyszerűen a véremben van, és kívülről akár hanyagságnak vagy lustaságnak is tűnhet, pedig sokkal…