Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2017.10.04. 10:00 Kaisa

Miért halogatok?

Vérbeli halogató és sunnyogó vagyok, imádom addig húzni a feladataimat, míg a főnök türelmetlenül toporogni nem kezd, vagy 20x rá nem kérdez, hogy mi van az anyaggal. Egyszerűen a véremben van, és kívülről akár hanyagságnak vagy lustaságnak is tűnhet, pedig sokkal összetettebb pszichés háttere van.

A feladatoknak nálunk nincs eleje és vége, hanem egy nagy katyvasz az egész, jönnek ötletek, amikből dolgozzunk ki valamit, amit kiadhatunk valakinek. A halogatás nálam az ismeretlentől való félelemből ered. Jönnek a megfoghatatlan feladatok, amiktől frászt kapok, és ahelyett, hogy megpróbálnám letudni, mert csak nyűg, inkább fetrengek bennük, nehogy tovább kelljen lépnem. Mert ha leadom a feladatrészt, biztos, hogy visszafog jönni, hogy ezt javítsam, mert így szar, azzal beszéljek, mert nincs benne az ő része. Vagy az egész bekezdésből csináljunk ötéves tervet. Előre félek, hogy mi lesz, ha leadom a kis munkarészem, milyen ötletek fognak előbukkanni a főnök fejéből, amit már nem fogok tudni kézben tartani.

A feladatkiadás egy nagy hablahabla, mikor bejön valami megoldandó, csak annyi az útmutatás, hogy hát csináljak vele valamit. Nincs semmi elvárás, hogy mi legyen a végeredmény, de ami végül kijön, az úgysem lesz jó. Éppen ezért nem akarom megcsinálni, ha tudnám, akkor se, mert vissza fog jönni más formában, amit már nem fogok tudni kezelni. Ezért inkább ülök a biztos rosszon, melengetem a feladatot, mint a tojásaimat, nem indulok el konzultálni xy-nal, mert akkor továbblépnék ebbe a sötét, ijesztő útvesztőbe, inkább itt maradok a kijáratnál, még ha visszafelé nem mehetek, és az út csak előre vezet, akkor sem akarok bemenni az ismeretlenbe.

Nem is a konkrét, előttem álló dolgokon stresszelek, hanem a lehetséges bejövő, vagy a feladat végrehajtásával gerjesztett komplikációkon. Hogy elindítok egy végeláthatatlan lavinát, mindenki engem fog elővenni, engem fog szidni. És már nem merem átugrani az első akadályt, mert utána jönnek a gátak, amiktől pánikrohamot fogok kapni... Akkor inkább húzom az időt, amíg lehet.

Mentés

8 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr6912822308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Johnssy 2017.10.04. 14:52:20

És ha pozitív visszacsatolást kapsz, akkor is ugyanúgy halógató állapotban maradsz? Örökös körforgás ez is ?

ztkl (törölt) 2017.10.05. 18:25:43

Mit szoktál csinálni,ha már nem lehet tovább húzni az időt?(Van egy problémám,amit meg kellene oldanom,de félek hozzákezdeni.)

Kaisa 2017.10.06. 21:36:31

@Johnssy: A pozitív visszacsatolás segít, de csak nagyon apránként. És egy esetleges kudarc sokkal nagyobb mértékben vet vissza, mint egy ugyanolyan siker. Mintha minden sikerrel egyet lépnék előre, de kudarc esetén 20 lépést vissza egy hatalmas pályán. Nagyon sok pozitív élmény kellene és biztos, hogy a gondolkodásom megreformálása is szükséges, de szép lassan lehet haladni.

@ztkl: Általában az utolsó pillanatban bepánikolok és belevetem magam valamilyen módon. Vagy megpróbálom részekre bontani a feladatot. Sokszor a teljes kép túl nagy falatnak tűnik, ezért minél kisebb lépésekre szedem, először csak meg kell írnom egy emailt, vagy utána nézek a neten, vagy megfogalmazom a bevezetőt, vagy utánanézek, kivel kell először beszélni és hol találom meg.
De ha pl telefonálást halogatok, akkor vagy az utolsó pillanatban inkább emailt írok, vagy nem tudom...

Johnssy 2017.10.07. 16:16:58

@Kaisa: hmmm átérzem ezt a 20 lépés visszafele dolgot, és munkába meg annyi apró sikert kompenzációként tényleg szinte lehetetlen szerezni. Ezért szoktam én személy szerint munkán kivüli dolgokban rész célkokat kitűzni, de az igazi megoldás az ahogy irtad a gondolkodás megreformálása, ha az olyan egyszerű is lenne...
Neked pl. hogy van az, tegyük fel találsz egy új hobbit magadnak, amit üznek mások is és lehetőség lenne ismerkedni, ismerősöket szerezni, nem törvényszerű de lehet, akkor Te könnyen tudsz ismerösöket szerezni? Vagy kihat a védőburok erre is ?

ztkl (törölt) 2017.10.07. 19:18:10

@Kaisa: Értem,köszönöm.Talán nekifutok,aztán meglátom...

Ha nem gond,itt reagálnék a korábban felvetődött dolgokra is.
1.Halogatás:A Csináld meg blogon találtam ellene komplett stratégiát,röviden a következő:

Írd le mit halogatsz.<Szeretnék leszokni a cigiről.>Írd mellé miért halogatod.<Eddig négyszer próbáltam,és nem ment.>Dolgozd ki a feladat végrehajtását.(Itt említik a részekre bontást,amit te is írtál.)Ezt kapcsold össze olyan dologgal,amit szeretsz csinálni,pl.:ha nem szeretsz futni,hallgasd közben a kedvenc zenédet.Jegyezd be a naptáradba,mikor fogod végrehajtani a dolgot.

Természetesen,a blogger ezt jobban kibontotta.Sajnos az egészet abból indítja ki,hogy az embernek nincs kedve az adott feladathoz,mi viszont félünk tőle ugye...Dohányzással kapcsolatban javasolták,hogy a hozzáállásomon változtassak.Ne az akadályt lássam,hanem a
lehetőséget.Példa:Telefonálnod kell?Örülj neki,ez egy lehetőség a fóbiától való megszabadulásra.Nem baj,ha nem sikerül.Rosszabb helyzetben úgysem leszel,mint előtte.(Nem tudom van-e gyakorlati értéke,egyelőre nem változott eleget a hozzáállásom...)

2. Meditáció:Ne a Richards-féle napi 20 percre gondolj.Emlékszem,mondtad,hogy se időd,se szabad kapacitásod.Csak kétszer 5 percet meditálok naponta,reggel és este.(Nekem sincs hozzá türelmem.Eleinte 2 perc után néztem az órámra,ma már kibírom általában négyig.)Írtam már a dologról a Kezdeményezés posztodhoz.Hidd el,megéri.Ha kezdem rosszul érezni magam,csinálok pár mély hasi légzést,utána jobb lesz.

3.Nemet mondás:Én sem szívesen utasítok vissza senkit.Olvastam erről egy cikket,állítólag össznépi probléma.Túl sokáig volt diktatúra az országban,ellentmondásról szó sem lehetett,a nagyszülők/szülők ezt továbbadták,mint túlélő stratégiát...Mindegy.Nyugodtan mondhatunk nemet.Jogunk van hozzá.

Kaisa 2017.11.02. 17:18:02

@Johnssy: való igaz, amit mondasz, az élet nem csak a munkából áll jó esetben. Egy korábbi önsegítős könyv felosztotta az életet különböző területekre, amin belül az egyén fejlődést akar elérni, és legalább kilenc terület volt, ami közül csak egyetlen egy a munka. Mégis, nagyon rányomja az ott megélt "kudarcok" és "csalódások" bélyegét a teljes önértékelésemre. Vannak külön időszakok az életemben, amikor ezt kifejezetten erősen érzem, amikor a hobbik épp nincsenek jelen a hétköznapjaimban, olyankor egy kis munkahelyi stressz kb az egész önbecsülésemet aláássa. Mikor pedig valami jól dolog vár munka utána a magánéletemben, akkor a benti stresszt is könnyebb magam mögött hagyni.
Ismerősöket nehezen szerzek, új hobbikba is nehezen vágok bele, legalábbis olyanokba, amit ismeretlenekkel kellene csinálni, szóval igen, erre is kihat a védőburkom. De van olyan hobbim, amit gyerekkorom óta űzök, ott teljesen jól elvagyok.

Kaisa 2017.11.02. 17:22:13

@ztkl (törölt): Olyan jó lenne, ha csak kedvem nem lenne ezekhez a félt dolgokhoz, és úgy tudnám felfogni, hogy ezek is csak a gyakorlás lehetőségei... tök jó lenne, lehet erre kellene elsőként átprogramozni az agyam.

Az nem tudom, miért van, de én tök ideges leszek a hasi légzéstől. Mert az kicsit olyan, hogy "hűha, itt valami komoly készülődik, ha már nyugtatnom kell magam". De a két perces meditálás bíztatóan hangzik, annyi idő alatt azért nem fogok mély álomba zuhanni. Reggel vagy este érdemesebb ezzel próbálkozni?

A nemet mondásban biztos sok igazság van, és még egy csomó más területen is észrevehető a magyar mentalitás sajnos...

jékfe (törölt) 2017.11.02. 18:46:59

www.youtube.com/watch?v=As1G80wxuvk

@Kaisa: Ez szerintem segíteni fog.Meditálás egy percben,kipróbáltam,működik.Bárhol,bármikor végezhető.

Reggel és este is szoktam meditálni,reggelente kicsit nehezebb koncentrálni,sietek a munkahelyre,rendbe kell szednem magam,etc.
süti beállítások módosítása