Van egy tematikus oldal, ahol adni/venni/cserélni lehet bizonyos dolgokat, pár üzletet bonyolítottam is már itt le. Egészen barátságos közösség, de idáig mindig engem kerestek meg, nem nekem kellett kezdeményezni. Most viszont én szeretnék beszerezni valamit, amihez fel kell vennem a kapcsolatot, kezdeményeznem kell. Nem ördöngősség, nem kapok tőle pánikrohamot, és nem tör ki belőlem a kontrollálhatatlan zokogás, hogy én erre nem vagyok képes, de mégis, a felszín alatt már ez az apró "feladat" miatt is felbukkan a szorongás csírája.
3 sor az egész, csak megérdeklődöm, mire cserélné el a holmiját, esetleg nem adná-e el. A legrosszabb, ami történhet, hogy nemet mond. És mégis! Mintha álláspályázatot nyújtanék be, vagy a jövőm múlna rajta: reflektor bekapcsol, a fénycsóva és a világ figyelme rám vetül. Elolvasom 6x a szöveget, keresem, hogy mibe lehet belekötni, mi az a szó, ami bénán hangzik. (Eközben mások olyan igénytelen helyesírással ontják magukból a szöveget, hogy nem kellene ilyeneken aggódnom) Aztán arra gondolok, hogy úgy sem talál nálam semmi cserélnivalót, és milyen gáz a kínálatom, el fog küldeni...
Nem baj, végül 15 perc rágódás után nagy levegő, elküldöm a levelem, de azonnal lépek is ki az oldalról, mert nem akarom, hogy visszaírjon, nem akarom megnyitni a levelét, és nem akarok szembesülni azzal a folyamattal, amit én indítottam el. Nem akarom vállalni a felelősséget ezért a kommunikációért, vállalni az igényeimet, kívánságaimat, önmagamat, mert mindezzel visszaélhetnek.
Azóta néha felnézek, érkezett-e válasz, már nem érdekel, hogy mi lesz az, mégis összerándul a gyomrom, vajon van-e új üzenetem? Önkéntelen reakció, mint egy veréssel idomított kutya, összerándulok, reflexszerűen várom a bántást, a kötözködést, a lekezelést, azaz a teljes emberi lényem elutasítását.
Hiába tudom, hogy ha nem kell nekik az ajánlatom, az nem egyenlő azzal, hogy engem, mint embert utasítanak el, mégis, ez az apró, jelentéktelen üzenetváltás olyan túlzott jelentőséget kap, amit nem tudok irányítani. És mindez csak egy üzenet, az élet hány ilyen apró elemből áll össze...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
jpoh (törölt) 2017.09.20. 20:50:01
Kaisa 2017.09.21. 17:45:49
jpoh (törölt) 2017.09.21. 19:43:01
A lényeg,egy hétig orrvérzésig hajtottam magam,aztán be kellet látnom,hogy nem megy.Egyszerűen,képtelen vagyok időben elkészülni. Végül úgy döntöttem,szólok,aztán lesz ami lesz.(Lecsesznek,kirúgnak, közlik,hogy csalódtak bennem... ) Nem szoktam gyógyszert szedni,de Frontin nélkül,már aludni se tudtam.Ehhez képest a főnök megköszönte,hogy idejében szóltam,és azt mondta,majd megcsináltatja mással...
Ne hagyd,hogy az agyad ellened forduljon.Olyasmi ez,mint a strandon beugrani a hideg vizes medencébe,minél hamarabb megteszed annyival hamarabb vagy túl rajta.Adj magadnak max. három lélegzetvételnyi gondolkodási időt,aztán csináld!
Te is tudod,hogy képes vagy rá,csak a rossz beidegződéseket kell leküzdened.Akármi történik is,biztosan nem lesz rosszabb,mint amit elképzeltél.
Minél többször csinálod annál könnyebb.Régebben napokig is gondolkodtam egy kommenten,most csak néhány óráig.:) Kitartás!
Kaisa 2017.10.06. 21:25:12
Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nálam a nemet mondás is bűntudatot okoz. Pedig sokszor a másik fél nem is akad fenn azon, ha valamire nemet mondok, nekem mégis nehezemre esik.
A strandos hidegvízbe ugrás, jó példa. Ha csak egy apró teret hagyok az agyamnak, biztos, hogy úgy elkezd kombinálni, hogy a végén átveszi a teljes hatalmat. Ha az elején nem kapom el, akkor képes vesztes helyzetből is nyerni ellenem. De ha nem gondolkodok és beugrom a vízbe, hamar kiderül, hogy túléltem, valójában tudok úszni, sőt! Még jól is esik a hűsítő víz...
jékfe (törölt) 2017.11.02. 19:21:42
jékfe (törölt) 2017.11.03. 16:08:05