Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2017.01.15. 12:29 Daniellaaa

Gödör

Két idegpálya az agyban… A legnehezebb, mikor ezek harcolnak egymással. Mostanában úgy érzem megbolondulok. Jönnek elő az automatikus negatív gondolatok, a szorongás utat tör magának és nem vagyok ura ezeknek a gondolatoknak és negatív érzelmeknek, elvesztettem az irányítást és ez nagyon aggaszt. Az év végi hajtás, év eleji ellenőrzések és az általam vállalt túl sok feladat eredménye ez, tudom. Közben a munkatársaim nagyon jól érzik magukat és ez idegesít, lassan napi szinten kifakadok, mindenkinek odamondogatok egy-két rosszalló megjegyzést és kiborít, hogy lehet már nem szeret mindenki és haragszanak rám. A megfelelési vágy, maximalizmus és a valahol mélyen legbelül megbúvó önbecsülésem harcot vív egymással. Egyelőre hol az egyik, hol a másik kerül ki nyertesként. Nem tudom melyik a legerősebb érzés bennem. Mindig vágytam rá, hogy mindenkinek megfeleljek, hogy mindenki kedveljen, de közben érzem, hogy ez csak a saját érdekeim elnyomása útján lehetséges és ez hosszú távon nem járható út.  Mikor a maximalizmus erősödik bennem, akkor vagyok a munkatársaimmal a legundokabb, mert látom, hogy nem teszik oda magukat, hogy nem foglalkoztatja őket semmi és csak a főnök jelenlétében dolgoznak. Ezáltal kevésbé vagyok szerethető és kedvelhető a számukra, ami a megfelelési kényszerem miatt szintén szorongást okoz. A három legerősebb érzés bennem harcol egymással. Eddigi 4 évem alatt a maximalizmus és megfelelési kényszer volt a legerősebb, ezek alapján végeztem a munkám, ennek következményeként a saját érdekeimet teljesen elnyomtam és végül mára sikerült teljesen kikészülnöm és most kihasználtnak érzem magam. A főnökök és kollégák kedvelnek, hiszen mindig kedves, segítőkész vagyok velük, minden feladatot elvégzek önállóan és maximális precizitással.  Most, hogy besokalltam, látom hogy furcsán néznek rám, nem értik mi bajom. Hogy lett a mindig kedves, mosolygós, jól dolgozó, segítőkész kollégájukból hirtelen a főnök kedvence, túlbuzgó, undok kolléga? Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Hogy tudnám érvényesíteni a saját érdekeim, úgy hogy közben ne utáljon meg mindenki?

A gödör alján érzem magam, nem tudom, hogy másszak ki belőle. Mindez rányomja a bélyegét a munkavégzésemre is, nem vagyok egy ideje túl lelkes, sok mindent nem csinálok meg, amit előtte igen és közben félek, hogy ezt valaki észreveszi, de magam felé nézve is rossz érzés, hogy nem nyújtom már a maximumot. Megbolondulok, szorongok, rosszul érzem magam!

9 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr1612127283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

introvertaltak · http://introvertaltak.blog.hu/ 2017.01.15. 13:56:44

Szerintem ennyi tapasztalattal, tudással, valszeg ajánlólevéllel, akármikor kapnál jobb munkát. Jobb munka=kevesebb emberrel dolgozni, kisebb felelősség, egyszerűbb, neked való feladatok.
Tudod jól, hogy meg fogod hozni ezt a döntést, csak kérdés mennyi idő után.

Ismerős a virtuális titkárnő fogalma? Effektív sztár lehetnél, ha ilyen erőbedobással dolgoznál. És csak e-mailezni kéne hozzá, meg telefonálni.

Rengeteg lehetőség van már, ami elválaszt ezektől az csak pár órányi google keresés, és egy nehéz döntés meghozatala. Meg ugye a hit, hogy elhidd most nekem:)

Hosszú Haj 2017.01.15. 18:09:06

@introvertaltak: csak telefonálni kell hozzá? :D Ezen jót röhögtem.

introvertaltak · http://introvertaltak.blog.hu/ 2017.01.15. 22:39:17

@Hosszú Haj: Úgy tudom Daniella megbirkózik a telefonokkal:)

gji (törölt) 2017.01.16. 19:06:28

Szerintem,a munkahely váltás nem segít a megfelelési kényszeren.Tapasztalatból mondom,adminisztrátorként ugyanúgy stresszeltem,mint segédmunkásként,biztonságisként,jegyvizsgálóként,stb. A kollégáidnak nem jelentesz többet,mint egy szomszéd,ismerős,vagy én a te számodra.(Függetlenül attól,hogy a fóbia miatt mit látsz bele a dolgokba.)Nincs vesztenivalód.Lehet,hogy nem fognak kedvelni,na és?Ha ezt el tudod fogadni,akkor a maximalizmuson is képes leszel lazítani.Az a legnagyobb bajod,hogy harcos vagy.Az akadályra koncentrálsz a cél helyett. (Kérlek,jelezz vissza,ha nem voltam világos,nehéz úgy megfogalmaznom a dolgot,hogy ne írjak kisregényt.)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2017.01.17. 17:38:49

@introvertaltak: Nincs bajom a telefonálással, csak annyira mint a szóbeli kommunikációval általában. :-)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2017.01.17. 18:14:10

@gji: Teljes mértékben érthető volt, amit leírtál. :-)
Amit megfogalmaztál azt egyrészről én is tudom, ezért nem mondtam még fel, mert félek, hogy csak megfutamodás lenne és máshol sem lenne jobb. Először magamon kell változtatnom, a gondolkodásmódomon. De nagyon nehéz, mikor jönnek a negatív gondolatok és a szorongás, ilyenkor nehéz racionálisan gondolkozni, sajnos jelenleg minden kollégámban csak az ellenséget látom!

gji (törölt) 2017.01.17. 20:33:56

@Daniellaaa: "Megfutamodás lenne"-ezért mondtam,hogy harcos vagy.Mi lenne,ha most nem küzdenél?
Ha egyszerűen csak végeznéd a munkádat(visszafogottabb tempóban),valamilyen szorongáscsökkentő gyakorlattal kiegészítve? Te is tudod,hogy a kollégáid nem ellenségesek,egyszerűen csak nem ismernek téged. 2015-ben szereztem egy sor negatív tapasztalatot,és arra jutottam,hogy a maximalizmus és a megfelelési kényszer nem ad,csak elvesz.Belefáradtam.Úgy döntöttem lesz,ami lesz,és tavaly szimplán csak úgy dolgoztam,ahogy a "normálisak".Gondoltam,ha valakinek nem tetszik,majd szól,elvégre felnőtt emberek vagyunk.Senki nem szólt.Eleinte kényelmetlenül éreztem magam(túl magas belső mérce,de hát tudod),eltartott pár hónapig mire megszoktam a dolgot.Olyan ez,mint leszokni a kávéról.Ahogy telik az idő,egyre kevésbé hiányzik. Maximalistaként én is tüskés voltam a kollégákkal.Ezt muszáj elfojtani,különben maga ellen hangol az ember mindenkit.Nekem bevált,hogy nem törődtem velük.Csináljanak,amit akarnak,nem az én dolgom. Nem olyan nehéz a dolog,mint hisszük,csak a félelem tart vissza.Bízz magadban,és kezdj el kicsit lazítani.Sokkal nehezebb dolgokat is végigcsináltál már.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2017.01.18. 17:43:39

@gji: El sem hiszed mennyit segítettél. Ma egész nap úgy dolgoztam, hogy mondogattam magamnak, hogy ők nem barátok, csak munkatársak, én csak teszem a dolgom, nem foglalkozom senkivel, ha valakinek nem tetszik valami, majd szól...stb. Ja, és persze mindenkire mosolyogtam és a nap végére úgy éreztem megint olyan jóban vagyunk a kollégákkal, mint régen. Persze biztosan időbe telik, míg elfelejtik, hogy milyen kis szúrós voltam mostanában, de megpróbálok nem foglalkozni velük, ha nem felejtik el, az sem baj én csak dolgozom és próbálok nem 120 %-on működni, azt hiszem ez lesz a legnehezebb.

Köszönöm a hozzászólásokat. Néha az is segít, ha valaki reagál valamit, mikor az ember gödörben van, főleg ha olyan valakik reagálnak, akik átérzik a helyzetet. Köszönöm Nektek!

gji (törölt) 2017.01.18. 19:45:32

@Daniellaaa: Örülök,hogy segítettem.Ne aggódj,ha eleinte szokatlan visszafogottan dolgozni,idővel átállsz.Higgy magadban.Mi hiszünk benned.:)
süti beállítások módosítása