Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

  • Omega zero: Szia! Régen jártam erre, de szinte ráéreztem, hogy fel kellene néznem. (Én vagyok az a fickó, aki... (2024.06.13. 22:09) Telnek-múlnak az évek
  • Emese Hoffmann: Nagyon szerettem a blogotokat. Remélem egyszer megírjátok, mi van most veletek (2024.02.27. 22:48) Már nem agyalok annyit
  • Zillaba: Él még ez a blog?Hihetetlen,mintha én írtam volna!Vasárnap van este 9 és előre izgulok a jövő hét ... (2020.03.01. 20:58) Introvertáltság és a munka világa
  • BBea24: A felhasználónevem ne tévesszen meg senkit.. 31 vagyok... Ugyanez van velem is... Csak párkapcsola... (2019.11.07. 22:02) Örök gyerek
  • Free_soul: Mi újság, hogy vagy? (2018.06.26. 07:14) A hétfő árnyéka

2015.08.18. 23:33 Daniellaaa

Szociális fóbiából generalizált szorongás?

Eddigi életem során csak és kizárólag a szociális helyzetek jelentettek szorongást. Gyerekkoromban gyakran gondoltam a családtagjaim vagy a saját halálomra, amely szintén szorongásos tüneteket okozott, de ezeket sikerült kinőnöm. Körülbelül néhány hónapja nincsenek kihívást jelentő helyzetek szociális fóbia szempontjából, a munkahelyemen is többnyire nyugodtan viselkedek (különböző tőlem független munkahelyi tényezők miatt próbálom félvállról venni a feladatok egy részét és nem túldramatizálni egy esetleges sikertelenséget), ami lehet egyszerűen a szorongás elnyomásának eredménye is. Többször kifejtettem itt a blogon is, hogy a negatív érzések, gondolatok elnyomásában nem hiszek, szerintem ezek többet ártanak, mint használnak. Ennek ellenére lehet, hogy most én is így teszek és elnyomom a szorongást. Ami biztos, hogy ha dolgoznom kell (azaz ha nem vagyok szabadságon és nincs hétvége, tehát munkanapokon), akkor gyakran van bennem indokolatlan feszültség, gyomorideg, gombóc a torkomban. Most, hogy szabadságon vagyok és elmentem nyaralni, a nyaralás alatt nyugodt, feszültségmentes voltam, eltűnt a gyomorideg és a gombóc a torkomból.

Ami furcsa volt, hogy egy eddig problémát nem okozó helyzet hirtelen gondot okozott. Hegyi túrázás közben felmásztunk egy magas hegy tetejére, végig jól kiépített túraútvonalon haladtunk, mellettünk egy hatalmas szakadék tátongott végig, de mivel eddig sosem féltem a magasban, így nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, aztán hirtelen egyszer csak földbegyökerezett a lábam, nem tudtam tovább menni, halálfélelmem lett. Bepánikoltam a szakadéktól, a keskeny úttól és attól, hogy fogunk lejutni a hegyről. Visszafordultam, nem mentem fel a hegy tetejére.

Még egy furcsa eset történt ezen a nyaraláson a 2000-es hegy tetejéről akartunk legurulni biciklivel gyakran 18 %-os lejtőkkel tarkított szerpentinúton, de itt is megijedtem és nem mertem gurulni, attól féltem, hogy ha felforrósodik a fékem, akkor nem fog majd kellőképpen és belezuhanok a szakadékba, így végig toltam lefele. Az útitársam természetesen nem értette ezeket a dolgokat, hiszen eddig imádtam hegyi túrázni és gurulni két keréken. Én sem értettem mi történik velem, értetlenül álltam a furcsa reakcióim előtt.

A minap az egyik kisállatomat orvoshoz kellett vinni, ahol egy a testén lévő tályogból az orvos kinyomta a váladékot, a kiskutyám hatalmas fájdalmat élt át, még a nyelve is lila volt az ordítástól és a fájdalomtól. Számomra ez egy hatalmas trauma volt. Annak ellenére, hogy nincs nagy baj valószínűleg a tályoggal, én nem merek hozzányúlni, tisztogatnom kellene és bekenegetnem kenőccsel, de még a gondolat is szorongással tölt el, hogy fájdalmat okozok neki. Már délután azon görcsölök, hogy hamarosan itt az este és megint be kell kennem a sebét. Holnap pedig kontroll, talán ismét kitisztítja az állatorvos a tályogot és ismét át kell élnünk azt a szörnyű fájdalmat. Borzasztóan szorongok emiatt, melegem van, gyomorideg, sírógörcs.

Értetlenül állok ezelőtt a dolgok előtt, nem értem mi ez a sok túlaggódott helyzet hirtelen, ami eddig nem volt rám jellemző. Esetleg ez a generalizált szorongás kezdete lenne? Kell, hogy legyen valami megnevezése annak, ami velem történik, mert különben nem tudom mi ellen harcoljak. A generalizált szorongás létrejöhet a szociális fóbia elfojtásából? Hol rontottam el? Nem kellett volna elvállalnom ezt az állást? Még nem voltam felkészülve rá? Esetleg az a baj, hogy nem használtam mellette a terápiás anyagokat eléggé kitartóan? Elfojtottam a szociális szorongást? A szociális fóbia leküzdése a célom és azt hittem jó úton haladok, de most elbizonytalanodtam, nem szeretnék egy újabb pszichés nyavalyát a nyakamban. Rengeteg kérdés van most bennem, amelyekre választ kell találnom.

7 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr267716852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gerilgfx 2015.08.19. 03:16:11

mike tyson még mindig érvényes

jfjrdfzh (törölt) 2015.08.20. 11:13:20

Nem vagyok szakember,szóval bocs,ha nyilvánvaló hülyeséget írok.Korábban említetted,hogy "ragaszkodsz"a szorongáshoz.Nem lehet,hogy most is erről van szó?Stephen King említ hasonló állapotot A remény rabjai-ban.A szereplők évtizedeket töltenek börtönben,kialakul a komfort zónájuk,és a szabadulás után visszavágynak a megszokott keretek közé.Olyasmi lehet ez,mint a poszttraumás stressz.Az agyad még nem állt át teljesen a megváltozott állapotba,ezért ösztönösen úgy akarsz reagálni,ahogy eddig.Mivel nincs okod szorongani,a tudatod kreál egy új félelmet,kb. mintha másképp próbálkoznának az ang-ok.Szerintem,ha tudatosítod magadban,hogy ez még mindig a szocfób,fogod tudni kezelni.Mégegyszer,bocs az okoskodásért,most törlöm magam,de szurkolok neked.Erős vagy,túl leszel ezen is.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2015.08.20. 21:34:12

@jfjrdfzh: Szia! Szerintem simán lehet ez is, az agyunk nagyon furcsa dolgokra képes és sokszor nehéz megérteni. Köszönöm a hozzászólásod, elgondolkodtató.

Andy Murray 2015.08.27. 17:15:33

Azt írod, hogy talán elfojtottad a szociális fóbiát.
Bennem az merült fel, hogy vajon az "automatikus negatív gondolatok" megállítása nem elfojtás?
Sokat olvastam már különböző helyeken elfojtásról és egyéb mechanizmusokról. Egyetlen dologról nem olvastam egyenlőre még sehol, arról, hogy hogyan lehet egy problémát végérvényesen feldolgozni úgy, hogy ne kelljen az embernek olyan dolgokért szenvednie, mint pl gyermekkori traumák emlékei, szociális fóbia stb..
Remélem egyszer megtalálom a megoldást. Keresem... :)

Kognitív Teknősbéka 2015.08.29. 02:19:05

Érdekes jfjrdfzh felvetése, hogy talán valahol valami tudattalan részed SZERETNE szorongani. Ha így van, akkor talán segít, ha szándékosan szorongsz valami olyasmi miatt, ami ellen semmit sem lehet tenni, és így az életedet nem teheti tönkre az elkerülés, miközben a tudattalanod megkapja az áhított szorongás-adagját. Például szoronghatsz amiatt, hogy egy hatalmas meteor becsapódik a Földbe...

Persze az is lehet, hogy te gondolod jól, hogy az elfojtás erősíti a szorongást. Ebben az esetben is érdekes lehet, ha megpróbálsz kétszer annyira szorongani. Lehet, hogy olyan dacos tudattalanod van, hogy erre úgy reagál, hogy mostantól csak azért sem hajlandó szorongani :)

Free_soul 2015.08.30. 00:18:51

Szerintem ne aggódj túlságosan a dolgon. Egyszerűen mostanában magasabb az adrenalin és a kortizol szinted, ami miatt több mindentől megijedsz. Ez természetes. Érdemes arra koncentrálni, hogyan tudod megnyugtatni magad. Meditáció, relaxáció, kimerítő sport, ezek is sokat segítenek.

Free_soul 2015.08.30. 00:22:33

A sertraline-t próbáltad már? Sokat tud segíteni.
süti beállítások módosítása