Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

  • Omega zero: Szia! Régen jártam erre, de szinte ráéreztem, hogy fel kellene néznem. (Én vagyok az a fickó, aki... (2024.06.13. 22:09) Telnek-múlnak az évek
  • Emese Hoffmann: Nagyon szerettem a blogotokat. Remélem egyszer megírjátok, mi van most veletek (2024.02.27. 22:48) Már nem agyalok annyit
  • Zillaba: Él még ez a blog?Hihetetlen,mintha én írtam volna!Vasárnap van este 9 és előre izgulok a jövő hét ... (2020.03.01. 20:58) Introvertáltság és a munka világa
  • BBea24: A felhasználónevem ne tévesszen meg senkit.. 31 vagyok... Ugyanez van velem is... Csak párkapcsola... (2019.11.07. 22:02) Örök gyerek
  • Free_soul: Mi újság, hogy vagy? (2018.06.26. 07:14) A hétfő árnyéka

2016.03.21. 10:00 Kaisa

Kimerülve

Sajnos a januári lendületem alább hagyott, már ami a szocfóbbal való foglalkozást jelenti, illetve el is fáradtam olyan mértékben, hogy ami akad szabadidőm, azt sem tudom ezzel tölteni, muszáj pihennem, ami egyenlő a totális semmit tevéssel.

A munkahelyem az első számú energialeszívóm, napi 8+ órában folyamatos stresszhelyzetben érzem magam. Még akkor is, mikor semmi sürgős feladatom nincs, belül görcsben vagyok, mert próbálok felkészülni a váratlasz veszélyre, hogy hirtelen rám zúdul valami feladat. Feladatból pedig egyre több van. Tavaly ilyenkor volt egy időszak, amikor szó szerint nem volt munka. Nem kellett semmit se csinálnom bent. Persze ez sem jó, mert így meg csak elvesztegetek 8 órát a semmivel. De most egy kicsit visszasírom, mert sok a feladat, és naponta nőnek a rám rakott terhek. Nem mártírkodni akarok, de nagyon nehezen viselem, amikor egyik megbeszélésről kirángatnak, hogy mennem kell a másikra. Vagy kirángatnak valami 2 órás határidős dologgal. Introvertáltként különösen rosszul viselem a folyamatosan változó körülményeket, szívesebben foglalkoznék az elmerülést igénylő hosszútávú feladatommal egyedül, mint ezekkel a rövid határidős, azonnali részfeladatokkal.

Márciustól bekerültem egy olyan csoportba is, akik napi szinten kis hülye feladatokat kénytelenek ellátni, amiknek semmi értelme, de számomra egy csomó stresszel jár. Pl. ügyeletbe tettek pont a hosszú hétvégére... egy olyan feladattal, ami simán ráért volna első munkanap bepótolnom... Felesleges görcsöltetés folyik, úgy látom, és ezt nehéz elviselnem.

Második energialeszívóm a munka utáni hétköznapi élet, párkapcsolat, barátok, tennivalók. Még ha nincs is semmi dolgom, akkor se sikerül egy este alatt regenerálódnom másnapra. De általában találkozni kell régi ismerősökkel, menni kell csinálni valamit, mert különben minek élünk. Végre jó idő van, nem lehet bent punnyadni egész hosszú hétvégén (miért nem?), kirándulni kell. Már eleve a kis programok megszervezése is energiát vesz el tőlem, de utána pihenés helyett kirángatni magam a szabadba, még tovább fáraszt.

Sajnos jelenleg nem találom, hogy mi az, ami igazán fel tudna tölteni, így folyamatos energiahiányban szenvedek és csak futok saját magam után folyamatosan lemaradva. Amikor végre kipihenhetném magam, akkor persze el kell utazni... nem bírom.

12 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr308506614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dreamer88 2016.03.21. 19:20:36

Jó hallani felőled kedves KAISA :)
Már kezdtem aggódni érted.

Szerintem neked a legjobb egy kis szemléletváltás lenne.
Nem kell aggódni és tudatosan rákészülni a váratlan helyzetekre. Volt már máskor is ilyen az életedben és meg tudtad oldani. A következő alkalommal is menni fog :)

A kis programokat sem muszáj mindig neked szervezned. Néha azért nyugodtan hagyhatod a párod/barátaid/ismerőseid is, hogy ők szervezzenek valamit (és ezt most nem bántó szándékúan írom).

A legjobb talán az lenne neked, ha egy délután vagy hétvégén elmennél egy wellness központba és egész nap kényeztettetnéd magad :)
Kiüríthetnéd a fejed és nem kellene semmivel se törődnöd csak a saját ellazulásoddal :)

Kaisa 2016.03.25. 20:31:50

@Dreamer88: Nehéz nem készülni előre. Az egész életem a készülésből áll. Sajnos ez még a jó dolgokra is igaz, még egy utazás tervezése is nagyobb örömöt okoz, mint maga az út...
Sajnos túl sok olyan ember van körülöttem, aki folyton tőlem kérdezi, hogy mi legyen, mit csináljunk, mit szeretnék. És ha rávágom, hogy semmit, akkor úgy reagálnak, mintha visszahúznám őket a valamit csinálásban. Hiába hagynám őket csinálni a dolgukat, de ők velem szeretnének csinálni valamit. De a semmit nem tudják velem csinálni, mert ők valamit akarnak stbstb... szívják az energiámat.

Amúgy pont wellnessezni és vízicsúszdázni voltam a minap, és ez volt az a tevékenység, ami képes volt kirángatni a folytonos tervezgetés, előre agyalás vagy utólag rágódás ördögi köréből :)

2016.03.26. 00:46:44

Nem inkább csak az a baj, hogy nincsen olyan dolog amit szívből tudnál csinálni? Amit igazán szeretsz?

Mert az írásból az olvasható ki, hogy mundent muszáj alapon teszel, nem szívből, nem jókedvűen, hanem "mert kell".

Amikor egyedül vagy akkor is folyton jár a kobakod vagy olyankor jól érzed magad? Nem tudom elolvasni az összes bejegyzést most, így nem tudom a választ erre.

Kaisa 2016.03.26. 11:15:14

@mandulazöld: És szerinted ez hogyan kapcsolódik a kimerüléshez? Melyik volt előbb? Elfáradtam, ezért nincs kedvem semmihez, vagy elment a kedvem mindentől, és ez elfárasztott? Nem igazán érzem a lelkesedést azon dolgok iránt sem, amit régen szerettem csinálni, mert nincs erőm semmihez. Úgy érzem, csak vonszolom magam át az életemen, mert elveszett az energiám.
Sajnos ahhoz hosszabb időre kell egyedül lennem, hogy ne befolyásoljon a "jövő" rémképe abban, hogy ne agyaljak, de ilyen nem sokszor adatik meg jelenleg. Ha igen, akkor le tudok nyugodni, nem agyalok, élvezem a semmit, de ettől még ugyanúgy erőtlennek érzem magam.

mandulazöld (törölt) 2016.03.26. 14:38:09

@Kaisa: Mikor valaki szívből csinál valamit, akkor több energiája lesz. Rengeteg energiát kap vissza az élettől.

Mikor az embernek nincsen kedve x dologhoz, vagy semmihez és muszáj alapon cselekszik, akkor az energiája már ezáltal fogyni kezd. Rengeteg energiát felemészt a "nincs kedvem, de kell, ezért mégis megteszem". Mivel nincsen benne lelkesedés az iránt, amit tesz, azt sem tudja örömmel tenni, így szintén fogy az energiája, miközben mégis teszi azt a valamit.

Ha még gondokkal (gondolatokkal- a gondolat mind gond) is terheli magát valaki, akkor az végképp elszívja az összes életenergiáját.

Tulajdonképpen a 22-es csapdája.

A jövőről sosem tudhatod, hogy mit fog hozni. Lehet, hogy pont az ellentétét, valami nagyon jót. A pillanat ami fontos inkább, az, hogy jelen pillanatban mi az, ami annyira jó, hogy lelkesedni tudok érte így végre energiám is lesz.

mandulazöld (törölt) 2016.03.26. 15:01:17

Nincs energiád:

1. mert elpazarlod arra, míg eljutsz a nincs kedvemből a megteszemig

2. mert elpazarlod arra, hogy meg tudd tenni amit szíved szerint meg sem tennél

3. mert állandóan gondokkal gyötröd magad.

Mivel nincsen kedved semmihez, nem lesz energiád, és mivel nincsen energiád, nem lesz kedved semmihez.

bjlmjiop (törölt) 2016.03.26. 18:16:53

Vitamin hiány nem lehet?Múlt hónapban említetted,hogy depresszív tüneteid vannak,ezt okozhatta a(kevés D-vitamin miatti) alacsony szerotonin szint is.Ne érts félre,nem bagatellizálni akarom a problémádat,csak próbálok gyakorlatiasan közelíteni hozzá.Én,ha nagyon kimerültnek érzem magam,Coffein tablettát veszek be.Recept nélkül kapható,bármelyik gyógyszertárban.Jobbulást!

Kaisa 2016.03.27. 15:10:37

@mandulazöld: Na, ez az, a tökéletes ördögi kör! Azért kérdeztem, hogy szerinted melyikből indul, mert hátha azon az oldalán könnyebb megtörni. De arra hiába várok, hogy valamihez kedvem legyen, mert a kedv legjobban a csinálással jön meg. (meg mostanában kedvetlen vagyok) Akkor várom inkább, hogy gyűljön az energiám, de az meg abból termelődik, amit kedvvel csinálok...
Akkor 1-2. nem csinálok olyat, amihez nincs kedvem, 3. abba hagyom a gondokkal gyötrést. Már csak valahogyan energetizálnom kellene magamat. Vagy kedvet szereznem... de ehhez most túl erőtlen vagyok... :D Bocs, nem akarom elviccelni.

Igazad van, sok felesleges irányba vesztegetem a drága energiámat, ezeket a lyukakat be kell tömnöm, hogy kevesebb legyen a veszteség a rendszerben. Az erőtlen/kedvetlen hullám meg majd elmúlik, ahogy szokott.

Kaisa 2016.03.27. 15:13:20

@bjlmjiop: Nem bagatellizálod el, szinte biztos vagyok benne, hogy valami ilyesmi (is) áll a háttérben, eddig vashiányra gyanakodtam. Orvosnál eddig egyszer próbálkoztam, csak sajnos túl könnyen lerázott, de ideje lenne kivizsgáltatnom rendesen. D-vitaminból biztos, hogy kevéshez jutottam mostanában.

mandulazöld (törölt) 2016.03.27. 17:59:35

@Kaisa: Ha nincs kedved semmit sem csinálni, azzal sincsen baj, de akkor azt tedd szívből.

Az energiád akkor is termelődik, ha az egyedüllétet "élvezed", ha az egyedüllétet pozitívként értékeled.

Mindegy, hogy teszel vagy nem... de ha nem teszel, akkor abban találd meg a jót. Ha teszel, akkor pedig abban.

És minden sikerül. Nem hiszek a betegségekben, abban viszont igen, hogy nem a világgal harcol senki, hanem saját magával. A saját "kisördögeivel". :)

Amíg menekülsz előlük, szaladni fognak utánad. Mikor szembenézel velük, ők fognak szaladni előled.
És az életed teljesen megváltozik, újra élvezni fogod az életet. :)

nmgjrwip (törölt) 2016.03.29. 20:37:51

@Kaisa: Szia!Újra gondolva a dolgot,szerintem valami sikerélményre (győzelemre,ha úgy tetszik)lenne szükséged,hogy erőt meríts a folytatáshoz. Én úgy tapasztaltam,hogy a kör megtöréséhez cselekedni kell. Tegyél valami olyat,amit kihívásnak érzel(nem feltétlen a szocfóbbal kapcsolatban). Egy példával illusztrálva:heti 3x végzek testedzést.Munka után persze semmi kedvem hozzá,fájnak az ízületeim,fáradt vagyok,más dolgom is lenne,szóval úgy kell az egész,mint halnak a bicikli.Ettől függetlenül mindig megcsinálom.Utána erőt ad a tudat,hogy felülemelkedtem önmagamon,mégha ilyen pitiáner dologban is.Talán győzd le a számítógépet sakkban,meditálj pár percet elalvás nélkül,ilyesmi. Nem mondom,hogy ez a tuti megoldás,de nekem bevált.

Kaisa 2016.03.30. 12:53:30

@nmgjrwip: Köszi a tanácsot. Épp tegnapelőtt jött rám a futhatnék, bár én és a futás két teljesen külön világ vagyunk. Elindultam, már 5 perc után a halálomon voltam, de azért egy darabig kihúztam, legalább a kitűzött táv megvolt, még ha félig sétálva is. De tényleg volt valami felszabadító abban az érzésben, hogy csakazértis! Hogy utálok futni, és fáj is, de most eldöntöttem, hogy megcsinálom.... nem leszek nagy futó, évente kétszer jön csak rám, de arra jó volt, hogy kirángasson ebből a masszából.
süti beállítások módosítása