Sajnos a januári lendületem alább hagyott, már ami a szocfóbbal való foglalkozást jelenti, illetve el is fáradtam olyan mértékben, hogy ami akad szabadidőm, azt sem tudom ezzel tölteni, muszáj pihennem, ami egyenlő a totális semmit tevéssel.

A munkahelyem az első számú energialeszívóm, napi 8+ órában folyamatos stresszhelyzetben érzem magam. Még akkor is, mikor semmi sürgős feladatom nincs, belül görcsben vagyok, mert próbálok felkészülni a váratlasz veszélyre, hogy hirtelen rám zúdul valami feladat. Feladatból pedig egyre több van. Tavaly ilyenkor volt egy időszak, amikor szó szerint nem volt munka. Nem kellett semmit se csinálnom bent. Persze ez sem jó, mert így meg csak elvesztegetek 8 órát a semmivel. De most egy kicsit visszasírom, mert sok a feladat, és naponta nőnek a rám rakott terhek. Nem mártírkodni akarok, de nagyon nehezen viselem, amikor egyik megbeszélésről kirángatnak, hogy mennem kell a másikra. Vagy kirángatnak valami 2 órás határidős dologgal. Introvertáltként különösen rosszul viselem a folyamatosan változó körülményeket, szívesebben foglalkoznék az elmerülést igénylő hosszútávú feladatommal egyedül, mint ezekkel a rövid határidős, azonnali részfeladatokkal.

Márciustól bekerültem egy olyan csoportba is, akik napi szinten kis hülye feladatokat kénytelenek ellátni, amiknek semmi értelme, de számomra egy csomó stresszel jár. Pl. ügyeletbe tettek pont a hosszú hétvégére... egy olyan feladattal, ami simán ráért volna első munkanap bepótolnom... Felesleges görcsöltetés folyik, úgy látom, és ezt nehéz elviselnem.

Második energialeszívóm a munka utáni hétköznapi élet, párkapcsolat, barátok, tennivalók. Még ha nincs is semmi dolgom, akkor se sikerül egy este alatt regenerálódnom másnapra. De általában találkozni kell régi ismerősökkel, menni kell csinálni valamit, mert különben minek élünk. Végre jó idő van, nem lehet bent punnyadni egész hosszú hétvégén (miért nem?), kirándulni kell. Már eleve a kis programok megszervezése is energiát vesz el tőlem, de utána pihenés helyett kirángatni magam a szabadba, még tovább fáraszt.

Sajnos jelenleg nem találom, hogy mi az, ami igazán fel tudna tölteni, így folyamatos energiahiányban szenvedek és csak futok saját magam után folyamatosan lemaradva. Amikor végre kipihenhetném magam, akkor persze el kell utazni... nem bírom.