Az egyik kérdés, amivel főleg a munkahelyemen találkozom, de gyakran a magánéletben is, hogy mikor szakíthatok félbe beszélgetéseket? Hogyan tegyem úgy, hogy ne legyek illetlen, de ne is pancser, aki fél órát várakozik, hogy mások befejezzék a mondandójukat. Gyakran megesik, hogy bemegyek egy másik irodába, ahol éppen beszélget két kolléga, mivel illedelmes ember vagyok, ezért ilyenkor általában megvárom türelmesen míg befejezik, amit akarnak. Viszont, észrevettem, hogy ilyenkor ők azt hiszik, hogy ráérek és képesek még akár fél órát is beszélni magánügyekről is. Mivel én általában maximum egy fél percig zavarom őket, és általában sürgősek az ügyeim, ezért kénytelen vagyok kivárni a sorom. Ha én vagyok az ő helyükben, azaz én beszélgetek éppen valakivel és odajön valaki, akkor én azonnal félbeszakítom a beszélgetést és meghallgatom, hogy mit akar a harmadik fél, hátha az ő ügye sürgősebb, mint az, amiről mi diskurálunk a kollégámmal. Nekem udvariatlanságnak tűnne, ha odajönne egy kolléga és én ügyet sem vetve rá folytatnám a beszélgetést. Mostanában gyakran csinálom azt, hogy odatelefonálok a szomszéd irodába, mielőtt átmennék ezzel a szöveggel: "Szia, ráérsz? Akkor átmegyek hozzád egy kicsit." Így tutira nem szakítok félbe beszélgetéseket, vagy ha mégis megelőzne valamelyik munkatársam akkor is számít rá a kollégám, hogy megyek, így valószínűleg nem hagyja, hogy fél órát várjak, mint egy béna.

A magánéletben is vannak hasonló szituációk, például mikor hárman-négyen beszélgetünk egy társaságban és van egy-két egyén, aki szeret sokat beszélni és a világért sem adná át a szót másnak. Lenne mondanivalóm, de nem akarok a szavába vágni, ha viszont nem teszem, akkor addig beszél, amíg eltereli a szót másra, addigra már nem aktuális, amit én akarnék mondani. Ebben az esetben mi a helyes? Belevágni mások szavába? Hogy kell ezt úgy csinálni, hogy ne legyek illetlen, vagy túl erőszakos, aki kiköveteli, hogy elmondhassa, amit akar?