Azt hiszem eléggé kinyíltam már a munkahelyemen - már amennyire az introvertált személyiségem engedi - viszont azt mondhatom, hogy a szociális fóbia már csak kb. 20 %-ban gátol bármiben is. Legtöbbször csendben dolgozom, de nem a fóbia miatt, hanem mert így szeretem. Sok a munkám, és törekszem a precizitásra, ezért mindig igyekszem egyfelé koncentrálni, így a beszélgető irodatársaimat meg sem hallani. Sok a megoldandó probléma a munkám során, ez pedig odafigyelést igényel a részemről. Ezek a problémák hatalmas stresszt jelentenek nekem, sokszor úgy érzem az idegösszeomlás szélén állok, de erről talán egy másik blogbejegyzésben...
A minap épp kevesebb munkám volt, jobban ráértem beszélgetni a többiekkel, így belefolytam a társalgásba. Épp engem ugrattak, hogy elképzelnek engem bizonyos helyzetekben és biztosan azokban teljesen máshogy viselkedek, mint egyébként. Aztán elkezdtek mesélni egy lányról, akit az egyik kolléga ismer, aki "két szót nem tudott szólni", és meglepődtek mikor egy érdekes pletyka kezdett keringeni róla, "ki sem nézték volna belőle", hogy képes egy "ilyen" lány egy ilyen tettre. Aztán hirtelen mindegyik kollégának eszébe jutott egy sztori a saját ismerőséről, aki szintén "két szót nem tudott szólni" (mindegyik ezt a kifejezést használta). Természetesen magamra vettem. Tehát akkor ezt gondolják rólam is? Azt, hogy "két szót sem tudok szólni"? Egy pillanatig nagyon rosszul esett, mint régen, mikor mások is szóba hozták ezt. Mindig nagyon rosszul éreztem magam emiatt, azt hittem ez a szótlanság, csendesség, értéktelenné teszi az embert. Azt hittem emiatt én egy nulla vagyok, aki semmire sem jó.
Az emberek többnyire buták, csak ennyit tudnak leszűrni az emberi viselkedésből?! Nem mérik fel, hogy az ilyen beszélgetésekkel mekkora fájdalmat okoznak a másiknak? Bosszantó és szomorú. Ezen szomorkodtam talán fél órán keresztül. Aztán a reális gondolatok utat törtek maguknak (ilyenkor érzem, hogy jó úton haladok, mert legtöbbször még mindig a hamis gondolatok bukkannak fel legelőször, de nagyon hamar érkeznek a reális gondolatok, hogy kiüssék a nyeregből az ANG-ket) és nevettem egy jót a kollégáim butaságán. Tisztában vagyok már azzal, hogy milyen vagyok. Lehet, hogy a szemükben én is "két szót sem tud szólni" ember vagyok, de nem érdekel. Tudom, hogy ha kedvem lenne beszélgetnék velük, és ezt meg is teszem mikor olyan a helyzet, ha éppen nem idegeskedem magam túl a rosszullét határáig, vagy ha éppen van egy szusszanásnyi időm a sok munka mellett, akkor sokat poénkodok velük, beszélgetek. Viszont nekem ehhez nyugodt körülmények és idő kell. Ez pedig ritkán van. Nem változom meg, nem fogom rosszul érezni magam, a kollégáim megjegyzései miatt, sokáig tartott még megértettem, hogy miért vagyok ilyen és az elfogadás sem volt egyszerű, és még ez a folyamat le sem zajlott teljesen, úgyhogy csak mosolygok rajtuk és ügyet sem vetek rájuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kognitív Teknősbéka 2014.08.03. 15:28:44
Mindenesetre szerintem jó az a hozzáállásod, hogy akárhány szót tudsz szólni, és akármit gondolnak erről a kollégák, értékes vagy, és ugyanannyi tiszteletet érdemelsz, mint bárki más.
De miért vagy te az idegösszeomlás szélén a sok munkától, miközben mások cseverésznek?
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.08.03. 16:47:11
Kognitív Teknősbéka 2014.08.03. 18:07:32
Miért nehéz másokat ellenőrízned, noszogatnod - ellentétes az önképeddel, vagy félsz, hogy mások mit gondolnak? Miért nem mindegy, hogy milyen beosztásban vagy? (mármint ha a főnököd azt várja el, hogy középvezetői, menedzseri teendőket is csinálj, akkor erre az elvárásra bármikor hivatkozhatsz, nem?). Szeretnél karriert csinálni? (ha igen, akkor szerintem az jó jel, hogy a főnököd "arra kényszerít, hogy átlépjed a hatáskörödet", mert ha jól csinálod, előbb-utóbb formálisan, papíron is rajta lesz, hogy vezető vagy)
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.08.03. 19:20:57
Kognitív Teknősbéka 2014.08.03. 21:32:22
De persze megpróbálhatnál a főnököddel beszélni, lehet, hogy csak az van, hogy az igényességedet, igyekezetedet karrier-vágynak látja.
SORA 2014.08.04. 16:24:54
Dexter007 2014.08.05. 17:03:22
kbogi 2014.08.10. 08:43:41
Dexter007 2014.08.11. 22:26:30
www.youtube.com/watch?v=YxAQ-YtHz54
"Help me leave this corner of the room
I'm reaching out to you
Cause I've got things
I could talk to you about
And we could be
Wallflower friends 'til the end"