Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2014.08.02. 09:54 Daniellaaa

"a lány, aki két szót sem tudott szólni"

Azt hiszem eléggé kinyíltam már a munkahelyemen - már amennyire az introvertált személyiségem engedi - viszont azt mondhatom, hogy a szociális fóbia már csak kb. 20 %-ban gátol bármiben is. Legtöbbször csendben dolgozom, de nem a fóbia miatt, hanem mert így szeretem. Sok a munkám, és törekszem a precizitásra, ezért mindig igyekszem egyfelé koncentrálni, így a beszélgető irodatársaimat meg sem hallani. Sok a megoldandó probléma a munkám során, ez pedig odafigyelést igényel a részemről. Ezek a problémák hatalmas stresszt jelentenek nekem, sokszor úgy érzem az idegösszeomlás szélén állok, de erről talán egy másik blogbejegyzésben...

A minap épp kevesebb munkám volt, jobban ráértem beszélgetni a többiekkel, így belefolytam a társalgásba. Épp engem ugrattak, hogy elképzelnek engem bizonyos helyzetekben és biztosan azokban teljesen máshogy viselkedek, mint egyébként. Aztán elkezdtek mesélni egy lányról, akit az egyik kolléga ismer, aki "két szót nem tudott szólni", és meglepődtek mikor egy érdekes pletyka kezdett keringeni róla, "ki sem nézték volna belőle", hogy képes egy "ilyen" lány egy ilyen tettre. Aztán hirtelen mindegyik kollégának eszébe jutott egy sztori a saját ismerőséről, aki szintén "két szót nem tudott szólni" (mindegyik ezt a kifejezést használta). Természetesen magamra vettem. Tehát akkor ezt gondolják rólam is? Azt, hogy "két szót sem tudok szólni"? Egy pillanatig nagyon rosszul esett, mint régen, mikor mások is szóba hozták ezt. Mindig nagyon rosszul éreztem magam emiatt, azt hittem ez a szótlanság, csendesség, értéktelenné teszi az embert. Azt hittem emiatt én egy nulla vagyok, aki semmire sem jó.

Az emberek többnyire buták, csak ennyit tudnak leszűrni az emberi viselkedésből?! Nem mérik fel, hogy az ilyen beszélgetésekkel mekkora fájdalmat okoznak a másiknak? Bosszantó és szomorú.  Ezen szomorkodtam talán fél órán keresztül. Aztán a reális gondolatok utat törtek maguknak (ilyenkor érzem, hogy jó úton haladok, mert legtöbbször még mindig a hamis gondolatok bukkannak fel legelőször, de nagyon hamar érkeznek a reális gondolatok, hogy kiüssék a nyeregből az ANG-ket) és nevettem egy jót a kollégáim butaságán. Tisztában vagyok már azzal, hogy milyen vagyok. Lehet, hogy a szemükben én is "két szót sem tud szólni" ember vagyok, de nem érdekel. Tudom, hogy ha kedvem lenne beszélgetnék velük, és ezt meg is teszem mikor olyan a helyzet, ha éppen nem idegeskedem magam túl a rosszullét határáig, vagy ha éppen van egy szusszanásnyi időm a sok munka mellett, akkor sokat poénkodok velük, beszélgetek. Viszont nekem ehhez nyugodt körülmények és idő kell. Ez pedig ritkán van. Nem változom meg, nem fogom rosszul érezni magam, a kollégáim megjegyzései miatt, sokáig tartott még megértettem, hogy miért vagyok ilyen és az elfogadás sem volt egyszerű, és még ez a folyamat le sem zajlott teljesen, úgyhogy csak mosolygok rajtuk és ügyet sem vetek rájuk.

9 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr656567581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kognitív Teknősbéka 2014.08.03. 15:28:44

Lehet, hogy a kollégáid pont azt akarták kifejezni ezekkel a történetekkel, hogy az is lehet magabiztos ("értékes"), aki látszólag félénk, kvázi bátorítani akartak ezzel. Persze a bátorítás is lehet idegesítő, lekezelő, különösen ha a bátorított ember túlzott önkritikára hajlamos.

Mindenesetre szerintem jó az a hozzáállásod, hogy akárhány szót tudsz szólni, és akármit gondolnak erről a kollégák, értékes vagy, és ugyanannyi tiszteletet érdemelsz, mint bárki más.

De miért vagy te az idegösszeomlás szélén a sok munkától, miközben mások cseverésznek?

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.08.03. 16:47:11

@Kognitív Teknősbéka: @Kognitív Teknősbéka: Ez összetett dolog. Új feladatkört kaptam 4 hónapja, ami jóval több munkával jár, mint eddig és folyamatosan kapok újabb és újabb feladatokat, már tényleg nehezen győzöm. Azt hiszem meg kellene tanulnom nemet mondani, ez még mindig nem megy és túlságosan maximalista vagyok, minden feladatot el akarnék végezni azonnal, de sajnos nem megy és ez stresszel. Aztán van az a része a dolognak, hogy olyan munkát kell végeznem, amit lehet, hogy egy extrovertált élvezne, de nekem nagyon megterhelő introvertáltként. Na és még ott van az is, hogy a főnök folyamatosan arra kényszerít, hogy átlépjem a hatáskörömet, elvárja, hogy másokat ellenőrizzek, noszogassak, holott nem vagyok vezető beosztásban. Ez is nehezen megy. Még sorolhatnám mi miatt vagyok idegileg roncs jelenleg. Az tény, hogy jóval többet dolgozom, mint a munkatársaim, sajnos kihasználható vagyok, mert úgy gondolom, hogy dolgozni járok a munkahelyemre és nem cseverészni, de azt sem akarom, hogy egy pancser legyek, akit a végtelenségig terhelnek. Emiatt is idegesítem magam. Tudom, ezen a területen is lenne mit változnom. :-(

Kognitív Teknősbéka 2014.08.03. 18:07:32

@Daniellaaa: Miért nehéz "nemet mondani", félsz, hogy csalódást okoznál? Magadnak vagy a főnöködnek? Mennyire reális ez a félelem?

Miért nehéz másokat ellenőrízned, noszogatnod - ellentétes az önképeddel, vagy félsz, hogy mások mit gondolnak? Miért nem mindegy, hogy milyen beosztásban vagy? (mármint ha a főnököd azt várja el, hogy középvezetői, menedzseri teendőket is csinálj, akkor erre az elvárásra bármikor hivatkozhatsz, nem?). Szeretnél karriert csinálni? (ha igen, akkor szerintem az jó jel, hogy a főnököd "arra kényszerít, hogy átlépjed a hatáskörödet", mert ha jól csinálod, előbb-utóbb formálisan, papíron is rajta lesz, hogy vezető vagy)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.08.03. 19:20:57

@Kognitív Teknősbéka: Pont ez az, hogy nem érzem jól magam ebben a szerepben és karriert sem szeretnék építeni. Egyszerűen csak egy nyugodt, barátságos légkörű munkahelyre vágyom.

Kognitív Teknősbéka 2014.08.03. 21:32:22

@Daniellaaa: Hát, tudod, legkésőbb amikor gyerekeid lesznek (vagy azt sem szeretnél?), meg kell tanulnod, hogy hogyan "ellenőrizz és noszogass" másokat anélkül hogy nagy baj legyen belőle :)

De persze megpróbálhatnál a főnököddel beszélni, lehet, hogy csak az van, hogy az igényességedet, igyekezetedet karrier-vágynak látja.

SORA 2014.08.04. 16:24:54

Nézd más szemszögből: HÁROM szóval már nyert ügyed van! :)

Dexter007 2014.08.05. 17:03:22

Engem kifejezetten taszít, ha vkinek be nem áll a szája, és folyton muszáj mondania valamit. Tartalmilag jellemzően nincs sok értékes a beszédükben. Sokkal többre becsülöm azokat, akik keveset beszélnek, ők általában értelmesebbek és nem csak magukat hallják, hanem a másikra is oda tudnak figyelni. Van egy ismerősöm, akivel már feladtam az értelmes kommunikációt; ha vmit meg akarok beszélni vele, millió felé ágazik a mondandója, ha végre elhallgat, és én mondok pár mondatot, látom, h fel sem fogja, oda sem figyel, mert már azon gondolkodik, mit mondjon utánam - rémálom. Biztos vagyok benne, h Daniellaaa az átlagnál értelmesebb és empatikusabb ember.

kbogi 2014.08.10. 08:43:41

@Dexter007: igen, az a legidegesítőbb, ha vki folyton monológot folytat. az ilyen embereket kedvem lenne felrúgni. pedig figyelmes vagyok (annak tartom magam legalábbis), de egyesek ijesztően és fárasztóan sokat tudnak beszélni...

Dexter007 2014.08.11. 22:26:30

@Daniellaaa: neked is:
www.youtube.com/watch?v=YxAQ-YtHz54

"Help me leave this corner of the room
I'm reaching out to you
Cause I've got things
I could talk to you about
And we could be
Wallflower friends 'til the end"
süti beállítások módosítása