Introvertált vagyok, ezért nem szeretem a váratlan helyzeteket, az azonnali határidőket. Jobb szeretem én magam beosztani az időmet, eltervezni a feladatok ütemezését, és jó sok biztonsági időt hagyni a gondolkodásra. Sőt, már arra időt kell hagynom, hogy felfogjam a feladatot, nem tudok úgy belevágni, mint például a nagyfőnököm. Néha csodálom ezért a képességéért, hogy gondolkodás nélkül egyből a tettek mezejére képes lépni, míg nekem először azt is át kell gondolnom, hogy mit is kell átgondolnom. Ő meg csak megy és eszébe se jut megijedni.
Általában nem azért ijedek meg a hirtelen feladatoktól, mert lehetetlen dolgokról szólnak, odáig el sem jutok, hogy mit is kell csinálnom, hanem már maga a feladat gondolata, hogy nekem megint időre teljesítenem kell, az ijeszt meg. Az idő és a teljesítés. És hogy nincs időm átgondolni, nincs időm felkészülni. Ha az idő engedi és aludhatok egyet a kérésekre, másnapra már sokkal nyugodtabban látom ugyanazt a feladatot, ami előző nap még rettegéssel töltött el.
Van a szorongásnak, és szerintem nem csak a szociális szorongásnak, az a jelensége, amikor annyira sok negatívnak értelmezett inger érkezik be, hogy az agyam nem képes ezeket feldolgozni, és lefagy. Állok egyhelyben és nézek ki a fejemből… Van, akinél ez vizsgahelyzetben jön elő, másokból a társas helyzetek hozzák ki. Belőlem pedig a hirtelen jövő félelmetes feladatok váltják ki ezt a pánik közeli élményt. Mint amikor lefagy a számítógép, és újra kell indítanom. Eltelik egy kis idő, míg újra feláll a rendszer, és kezdetben akadozik. Vagy amikor ott állok egy frissen bemutatkozó ember mellett, és el kellene kezdeni valamiről beszélgetni. Őőőő….. semmi, az agyam ilyenkor kikapcsol. Mint amikor a számítógép végtelen homokórázásba kezd. Úgy tűnik, mintha fejben is ott lennék, észreveszem a külső ingereket, de belülről semmi nem jön kifelé… se egy gondolat, se egy gesztus. Ez persze kívülről nem látszódik teljesen. A Főnök csak azt hiszi, nem értem a feladatot, a beszélgetőpartner meg csak annyit lát, hogy bunkó módon nem akarok vele beszélgetni, esetleg zavarban vagyok. Azt nem tudják, hogy valójában lefagyott a teljes rendszer… SYSTEM_ERROR
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kognitív Teknősbéka 2014.07.02. 21:44:31
Olvastam valahol, hogy a tűzoltóknak azt tanítják, hogy ha végképp leállna a gondolkodásuk, akkor "öntsék a fehér dolgot a piros dologra"...
Dexter007 2014.07.03. 18:03:53
Ismerem az érzést, nagyon sz@r tud lenni, nekem ez szociális helyzetekben idegen emberek - legfőképpen fiatal nők társaságában tud előjönni. Erős énvédő, szorongó, bezárkózó mechanizmus lép életbe nálam, képtelen vagyok uralni a helyzetet. Ha ilyenkor ki tudok szabadulni a szituációból pár percre, akkor újra visszatérve már sokkal kezelhetőbb ez nálam....