Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2014.07.02. 20:09 Kaisa

A lefagyás

Introvertált vagyok, ezért nem szeretem a váratlan helyzeteket, az azonnali határidőket. Jobb szeretem én magam beosztani az időmet, eltervezni a feladatok ütemezését, és jó sok biztonsági időt hagyni a gondolkodásra. Sőt, már arra időt kell hagynom, hogy felfogjam a feladatot, nem tudok úgy belevágni, mint például a nagyfőnököm. Néha csodálom ezért a képességéért, hogy gondolkodás nélkül egyből a tettek mezejére képes lépni, míg nekem először azt is át kell gondolnom, hogy mit is kell átgondolnom. Ő meg csak megy és eszébe se jut megijedni.

Általában nem azért ijedek meg a hirtelen feladatoktól, mert lehetetlen dolgokról szólnak, odáig el sem jutok, hogy mit is kell csinálnom, hanem már maga a feladat gondolata, hogy nekem megint időre teljesítenem kell, az ijeszt meg. Az idő és a teljesítés. És hogy nincs időm átgondolni, nincs időm felkészülni. Ha az idő engedi és aludhatok egyet a kérésekre, másnapra már sokkal nyugodtabban látom ugyanazt a feladatot, ami előző nap még rettegéssel töltött el.

Van a szorongásnak, és szerintem nem csak a szociális szorongásnak, az a jelensége, amikor annyira sok negatívnak értelmezett inger érkezik be, hogy az agyam nem képes ezeket feldolgozni, és lefagy. Állok egyhelyben és nézek ki a fejemből… Van, akinél ez vizsgahelyzetben jön elő, másokból a társas helyzetek hozzák ki. Belőlem pedig a hirtelen jövő félelmetes feladatok váltják ki ezt a pánik közeli élményt. Mint amikor lefagy a számítógép, és újra kell indítanom. Eltelik egy kis idő, míg újra feláll a rendszer, és kezdetben akadozik. Vagy amikor ott állok egy frissen bemutatkozó ember mellett, és el kellene kezdeni valamiről beszélgetni. Őőőő….. semmi, az agyam ilyenkor kikapcsol. Mint amikor a számítógép végtelen homokórázásba kezd. Úgy tűnik, mintha fejben is ott lennék, észreveszem a külső ingereket, de belülről semmi nem jön kifelé… se egy gondolat, se egy gesztus. Ez persze kívülről nem látszódik teljesen. A Főnök csak azt hiszi, nem értem a feladatot, a beszélgetőpartner meg csak annyit lát, hogy bunkó módon nem akarok vele beszélgetni, esetleg zavarban vagyok. Azt nem tudják, hogy valójában lefagyott a teljes rendszer… SYSTEM_ERROR

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr56465077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kognitív Teknősbéka 2014.07.02. 21:44:31

Hát, erős stresszhelyzetben mindenkinél kikapcsolódhatnak a kognitív funkciók, magyarul nem tud gondolkodni. Egy megoldás az, ha előre felkészülsz az ilyen helyzetekre valami sablon-reagálással, például az időjárásról mondasz valamit. Olyasmi kell, amihez az adott pillanatban nem kell gondolkodni, amit begyakorolhatsz - még ha nem is eredeti és sziporkázó, de jobb mint szó nélkül állni...

Olvastam valahol, hogy a tűzoltóknak azt tanítják, hogy ha végképp leállna a gondolkodásuk, akkor "öntsék a fehér dolgot a piros dologra"...

Dexter007 2014.07.03. 18:03:53

Igen, ez a tűzoltós példa nagyon találó, ilyenkor egy végtelenül egyszerű, ösztönösen, gondolkodás nélkül aktiválódó cselekvést kell előhozni, mint mikor pl. felkapcsolod a villanyt.
Ismerem az érzést, nagyon sz@r tud lenni, nekem ez szociális helyzetekben idegen emberek - legfőképpen fiatal nők társaságában tud előjönni. Erős énvédő, szorongó, bezárkózó mechanizmus lép életbe nálam, képtelen vagyok uralni a helyzetet. Ha ilyenkor ki tudok szabadulni a szituációból pár percre, akkor újra visszatérve már sokkal kezelhetőbb ez nálam....
süti beállítások módosítása