Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

  • Omega zero: Szia! Régen jártam erre, de szinte ráéreztem, hogy fel kellene néznem. (Én vagyok az a fickó, aki... (2024.06.13. 22:09) Telnek-múlnak az évek
  • Emese Hoffmann: Nagyon szerettem a blogotokat. Remélem egyszer megírjátok, mi van most veletek (2024.02.27. 22:48) Már nem agyalok annyit
  • Zillaba: Él még ez a blog?Hihetetlen,mintha én írtam volna!Vasárnap van este 9 és előre izgulok a jövő hét ... (2020.03.01. 20:58) Introvertáltság és a munka világa
  • BBea24: A felhasználónevem ne tévesszen meg senkit.. 31 vagyok... Ugyanez van velem is... Csak párkapcsola... (2019.11.07. 22:02) Örök gyerek
  • Free_soul: Mi újság, hogy vagy? (2018.06.26. 07:14) A hétfő árnyéka

2014.06.15. 14:21 Kaisa

Hogy/Hol ismerkedjen egy introvertált?

Mostanában egyre többet foglalkoztat a téma, hogy miből és mégis hogyan lesz nekem valaha családom, ha képtelen vagyok más emberekkel ismerkedni. Mindig heves vitát eredményez a kérdés, hogy a szocfóbos férfiaknak nehezebb-e a társtalálás, ismerkedés, amit teljesen értelmetlennek tartok, mert hogy lehetne ezt objektíven és ennyire általánosan nézni? Mindenkinek a saját baja a legnagyobb. És ha valakinek nehezebb, attól a másiknak még nem lesz kevésbé nehéz stb… A lényeg, hogy szociális fóbiával igen erős hátránnyal indul az ember.

Én például lány létemre soha nem tudtam élni az állítólagos előnyömmel. Nem tudtam ismerkedni. Se élőben, se neten. Mivel nem tudok ismeretlenekkel felszínes témákról elcsevegni, ezért még ha véletlen oda is jönne hozzám bárki, hiába próbálkozik, meghal a beszélgetés. Nem tudok érdeklődést mutatni olyan iránt, akit nem ismerek. A félénkségemet és zárkózottságomat mások mogorvaságnak, beképzeltségnek értelmezik. Volt, hogy azt kérdezték tőlem, miért félek a másiktól, csak azért, mert pár másodperces „ismeretség” után még nem vetettem rá magam. Nem féltem, csak ilyen a vérmérsékletem. Vagy egy másik srác megkérdezte, hogy nem szimpatikus nekem? Mindezt 1 perc után. Én pedig nem tudok ilyen gyorsan véleményt formálni, mégis mi alapján lenne szimpatikus, ha nem is ismerem? Netes társkeresőn ugyanez, egysoros levelek, hogy ha szimpatikus nekem az ember, akkor írjak neki… de mégis miből szűrjem le a szimpátiát, egy fotóból és 3 sor sablon szövegből? Nyilván nem kellene ezt ilyen komolyan venni, de ha tőlem kérdeznek valamit, azt csak teljes őszinteséggel tudom kezelni. És ha a kérdése értelmezhetetlen (mert nem rendelkezem kellő információval a döntéshez), akkor nem tudok tovább haladni, elakadok, mert már az első kritériumot sem tudom vállalni. Mert mi van, ha írok neki, az azt jelenti, hogy szimpatikus, de mi van, ha kiderül utána, hogy mégsem? Akkor miért írtam neki? (hülye, merev belső „logika”) Nem tudok 3 másodperc alatt véleményt formálni másokról, pedig állítólag ennyi idő alatt az emberek eldöntik, hogy a másiktól akarnak-e bármit. De nekem attól még nem lesz senki szimpatikus, mert nem rossz a megjelenése…

Az ismerőseim, akikkel bulizni járok, rendkívül nyitott extrovertáltak, ami csak még jobban frusztrál. Nekem még ahhoz is össze kell szednem a bátorságom, hogy körbe nézzek a tánctéren, mire ők már rég elhúztak a szélrózsa minden irányába vadidegenekkel táncolni. Én meg ott maradok egyedül, a mogorva, akit messziről elkerülnek az emberek, mert nem vigyorog automatikusan, és még a szemkontaktust is kerüli. Hát mégis ki akarna egy ilyen lányt megismerni? Manapság kinek van türelme kivárni, amíg egy zárkózottabb ember feloldódik mellette, amikor tele a világ nyitott, kalandvágyó extrovertáltakkal?

12 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr766303703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hosszú Haj 2014.06.15. 21:31:38

Hát ez is ismerős, nekem bármiféle kapcsolatomat nőkkel (és itt kapcsolat alatt contact-ot értek, nem párkapcsolatot) több hónapos levelezés vagy egyéb írásban történő kommunikáció előzte meg. :D Egyrészt azért, mert mint említetted, kell idő, hogy feloldódjon az ember, másrészt én halálosan félek a nőktől :D, úgyhogy élőben bármiféle kontakt lehetetlen ismeretlenekkel, de még pár hónap után is csak nagy nehezen megy.

Úgy gondolom nem lehetetlen találni olyan embert, aki hajlandó ennyi időt rászánni a dologra, de nem könnyű. Minél több emberrel ismerkedsz meg, minél több embernek hagyod, hogy legalább egy kicsit megismerjen, annál több az esély rá, hogy egyszer összejön, nagy számok törvénye, ennyi. Az, hogy, mint említetted, eljársz bulizni, társaságba, már egy jó kiindulópont.

Dexter007 2014.06.16. 16:54:50

Nekem intro pasiként ismerős a helyzet, nagyon nehéz ismerkednem, én is ezt tapasztalom. Szórakozóhelyen abszolút lehetetlennek tartom, már ami engem illet. Neten annyi könnyebbség van, h könnyebb beszélgetést kezdeményezni, főleg olyan chat vagy közösségi oldalon, ahol a lányok is nyitottak erre, ott nem gond, ha kicsit megakad esetleg a beszélgetés, és nem olyan kínos lelépni, ha nem jövünk be egymásnak :) De egy rámenős, extro csaj eléggé el tud bizonytalanítani, csekélyke önbizalmam is könnyen semmivé lesz :) Hozzád hasonló lánnyal szívesen ismerkednék, csak az intro lányok az általad vázolt okokból nehezen szánják rá magukat. Mégis talán azt javasolnám, a neten próbálkozz, chatelj fiúkkal, az még semmilyen elköteleződést nem jelent, mégis szerzel egyfajta rutint, gyakorlatot az ilyen társas helyzetekre. Ha van közös érdeklődés, rokonszenv, akkor könnyen kialakulhat valami ;)

Kaisa 2014.06.17. 19:26:20

@Hosszú Haj: Egyetértek azzal a tanáccsal, hogy minél több embernek hagyni, hogy megismerjenek minket introvertáltakat, de a gyakorlatba nem sikerül átültetnem. Mert hol ismernének meg az emberek? Az utcát közlekedésre használom, hobbimat lányok társaságában űzöm, szórakozni a szintét introvertált barátnőimmel járok, akikkel nem tudjuk bővíteni egymás ismeretségi körét, mert csak további intro (lány) ismerőseink vannak. Amikor meg a véletlen folytán fiúk társaságába kerülök, ott mindig akad a környezetemben ezer más, nálam sokkal érdekesebb dolog. Nem tudok versenyezni a figyelemért.
Plusz sajnos elég nagy patthelyzetben vagyok, mert bennem akkor indul be az érdeklődés mások iránt, ha már kellően megismertem, na de hogy és miért ismerjem meg, ha ismeretlenül nem érdekel? Nem egyszerű....

Amúgy a több hónapos levelezéseid alatt nem féltél, hogy a leveleid alapján kialakulhat egy kép rólad, aminek élőben nem fogsz tudni megfelelni? Mert én tök kommunikatív tudok lenni írásban, szinte elszalad velem a ló, aztán meg ha találkozásra kerülne a sor, akkor meg se tudnék mukkanni...

Kaisa 2014.06.17. 19:30:26

@Dexter007: És neten merre vannak ilyen közösségek, ahol beszélgetések alakulhatnak ki?
Nem tudom, én eddig csak röviden próbálkoztam társkeresőkön, de ott már azt is kínosnak éreztem, ha nem válaszoltam az első levelekre, nem hogy még pár levélváltás után lelépni... Egyéb netes kommunikációs formákat pedig nem próbálgattam, nem bírok annyit ülni a gép előtt.

Hosszú Haj 2014.06.18. 19:59:55

@Kaisa: dehogynem féltem tőle, de ha megértő társat talál az ember, akkor ez sem gond. Én sem vagyok túl beszédes, még jó barátokkal sem, annyi, hogy velük már nem a szocfób miatt, hanem az introvertáltságom és személyiségem miatt. Szerencsére a barátnőmnél ez nem okoz gondot, jól elvagyunk csendben is. :D

Arra sajnos nem tudok jó tanácsot adni, hogy hol lehet jól ismerkedni introvertáltaknak, csak ilyen sablonszövegeket, hogy pl. hobbi, de ez neked rögtön kiesik, mint említetted.

Valahogy a barátnőidet is megismerted, annak ellenére, hogy először ők is ismeretlenek voltak, és így nem érdekeltek. Persze nem könnyű, elismerem, nagyon nem.

Dexter007 2014.06.18. 20:14:48

@Kaisa: várj csak, itt érzek némi ellentmondást :) A posztban azt írod "rendkívül nyitott extrovertáltak"-kal jársz bulizni, a hsz-ben pedig intro bnőkkel jársz szórakozni - melyik a jellemzőbb? :) Amúgy sztem a motivációdat kellene erősíteni, egy nyitottabb attitűdöt kialakítani, ami segít kitörni a komfort zónádból és növeli a vágyat, h új embereket, fiúkat is megismerhess. Tudom, ez a legnehezebb benne, épp ezért ajánlottam először az online lehetőségeket, pl. Tagged.com vagy Badoo.com, ahol mindezt különösebb kötöttségek nélkül megteheted. Bevallottan erős oldalad az írásos kommunikáció, hát használd is ki ;) Érdekes, értékes embernek ismertelek meg a posztjaid alapján, csak engedd másoknak is, h megismerhessenek; hidd el, érdemes vagy a figyelemre. Írásban, levélváltásokkal nagyon jól meg lehet ismerni a másikat, és egy esetleges személyes találkozáskor már millió közös témátok lehet.

Kaisa 2014.06.19. 20:31:06

@Dexter007: Nincs itt semmi ellentmondás, az introkkal szórakozni, az extrokkal meg bulizni, nem ugyanaz :D A buli nem szórakozás egy magamfajta intronak... A viccet félretéve, már fogalmam sincs, miket hordok itt össze. Bulizni extrovertáltakkal járok, de rajtuk keresztül szinte senkit nem sikerült megismernem, mert ezek annyira felszínes dolgok, amikkel nem tudok mit kezdeni. Szórakozni, vagyis tartalmasabb programot pedig az introkkal megyek, ahol nincs hangzavar, és jobban lehetne másokra figyelni.

Hogy erősít az ember motivációt? Motivációs súlyzókkal?

Kognitív Teknősbéka 2014.06.21. 04:35:59

1. A mély dolgokhoz általában a felszínes dolgokon keresztül vezet az út. Például ha belegondolsz, hogy a mostani barátnőiddel miről beszélgettél az első alkalommal, amikor beszéltél velük, hát valószínűleg nem az élet értelméről... 2. Talán nem a motivációdat kéne fejleszteni, hanem a kíváncsiságod előtt álló akadályokat, félelmeket eltakarítani... 3. A flörtölés nem automatikus vigyorgás, hanem a flörtológia által leírt kifinomult folyamat: www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/flort.htm

Dexter007 2014.06.21. 13:32:07

@Kognitív Teknősbéka: igen, erre akartam én is utalni, csak te jobban megfogalmaztad. Valamiképpen el kell kezdeni a beszélgetést, azt pedig csak általános dolgokkal lehet. Kaisa nyilván szeretne ismerkedni, erre utal a blog-bejegyzés létrejötte is, "csak" épp a gátlásokkal kellene elbánnia...

Kognitív Teknősbéka 2014.06.22. 03:55:57

4. Még a flörtölésnél is fontosabb a "kisugárzás". Ha igazából nem sokra tartod a bulizó extrovertáltakat, akkor az megjelenik rajtad, az öntudatlan testbeszédedben, érezni fogják. De ha másokkal semmi bajod, magadat viszont kritizálod, az is bőven elég ahhoz, hogy elrontsa a kisugárzásodat. Milyen negatív gondolatok futnak át rajtad ilyen potenciálisan ismerkedős helyzetekben?

jel1 2014.07.05. 22:36:12

nagyon rooossz :((
nagyon nem lehet ismerkedni. szinte kizárt :/ főleg, hogy engem el sem hív senki bulikba vagy akármi... nincsenek ilyen ismerőseim :/

KovacsPista777 2016.01.13. 16:35:35

Sziasztok!

Én gyerekkorom óta szorongásokkal küzdöm, mint a blogból kiderül intro és szocfób is vagyok. Ma már közel vagyok a 40-hez, így jó ideje benne élek, de csak tavaly kezdtem pszichológushoz járni, hogy változtatni próbáljak ezen az egészen. De igazából most a témával kapcsolatban szeretnék szólni:

Fiatal koromban én sem tudtam lányokhoz szólni. Begubóztam, és csak mosolyogtam. Buliba nem jártam, rosszul éreztem ott magam. A lányok közeledése, ismerkedési próbálkozása is csak később (jó 5-10 évvel) esett le. Már 14 évesen próbált egy lány ismerkedni velem egy nyelvvizsgán: oda ült mellém, megkérdezte a nevem, hova járok suliba, stb. Én meg válaszoltam, de annyira szorongtam, hogy még vissza sem kérdeztem, hogy mi a neve, csak a papírjáról lestem le. Pedig nekem is szimpatikus volt. És mindezt a kamaszkor számlájára írtam, fogalmam sem volt róla akkor mi az a szorongás, meg hogy én azzal küzdök...

Hasonló esetek voltak később is a fősuli alatt. Sosem randiztam senkivel. Aztán 21 éves koromban, mint friss internet felhasználó benéztem az egyik tárkereső oldalra, milyen is a "felhozatal". Kb. 30-40 lány adatlapját elolvastam, de egy rikítóan kitűnt a többi közül. Érződött rajta, hogy nem kamu, és nem csak egyéjszakás kalandot akar. ... Később ő lett a feleségem... Persze egy hónapos intenzív levelezés, 4 évnyi együttlét után. :) Az első randi szorongásai összemérhetőek voltak a "10 perc előadás 200 főnek"-ével. ;)

Szóval nem kell félni attól, hogy nem szimpatikus a 3 mondatos bemutatkozás. Akivel össze tudod majd kötni az életedet, annak a 3 mondatos bemutatkozása is TETSZENI fog!
süti beállítások módosítása