Jót tett a kerékpározás, letekertem 2 órát, közben a Mindfullness módszerét próbáltam alkalmazni és csak a jelenre koncentrálni. Tekertem, mint egy őrült, hogy elűzzem a sok negatív gondolatot és a stresszt magamból. Hatásos volt, most kellemesen lefáradva, végre tisztán tudok gondolkozni. Megpróbálom kiértékelni az elmúlt napok eseményeit, levonni a megfelelő következtetéseket ismét, kihasználni a tünetmentességet. Úgy gondolom a szociális fóbiám sosem fog elmúlni, maximum időlegesen tünetmentessé válhatok és megtanulhatom kezelni a szorongásomat.

Tény, hogy most nem voltam annyira erős, mint máskor. A vasárnapok gyakran kikészítenek, olyankor nehezen tudom reálisan látni a dolgokat, mert csak az jár a fejemben, hogy másnap mennem kell dolgozni és ez milyen szörnyű lesz számomra, nem fogok tudni megbirkózni a munkahelyen felmerülő problémákkal, nem fogom tudni megoldani a helyzeteket. Legközelebb erősebbnek kell lennem, és nem szabad hagynom, hogy eluralkodjanak rajtam a negatív gondolatok. El kell terelnem a gondolataim, a legjobb erre a sport, vagy a hangulatnaplót is segítségül hívhatom. A szégyen sem helyénvaló érzés, amit másnap éreztem. Hiszen megfogadtam, hogy elfogadom a szociális fóbiám, minden melléktermékével együtt. Nem kell emiatt kellemetlenül éreznem magam, ezek a torz gondolatok, ezekről nem tehetek. Természetes, ha nem tudom ilyenkor tisztán látni a helyzetem. Az önostorozással nem érek el semmit, engedékenyebbnek kell lennem magammal szemben.

Most jól érzem magam, végre kitisztult az agyam, eltűnt minden torzítás a gondolataimból. Örülök, hogy megbirkóztam ezzel is, és a konklúziókat próbálom a lehető legmélyebben a fejembe vésni, hogy legközelebb, ha ismét jönnek a negatív gondolatok, könnyebb legyen az érveket felhasználva leküzdeni őket. Na, és most folytassuk a hetet. Remélem vasárnap nem kell ezt újra lezongoráznom. De ha mégis, most úgy érzem könnyebben fogom venni az egészet.