Szia, most írok előszór ide. Mint szocfóbos (legalábbis azt hiszem, nem diagnosztizált senki azzal) régóta olvastam a blogotokat, mert elég sűrűn leírjátok azt, ami a fejembe lejátszódik egy-egy esetben, és ez jól esik olvasnom, mert látom, hogy nem vagyok egyedül. Ám csak most éreztem úgy előszór, hogy hozzá is tudok szólni a bejegyzésetekhez:
A kérdésedre felelve, egyelőre még sehogy, mert nem dolgoztam még sehol. Na! Hozzászóltam, szóval megyek.

Na, jó, nem fogom elviccelni, mert a nem megfelelésről tudom, hogy egy elég komoly gond. Azt írtad a bejegyzésedben, hogy próbálod racionálisan látni a helyzetet, és hogy ez nem segít. Mond, biztos vagy abban, hogy racionálisan érdemes feldolgoznod ezt a problémát?
Úgy értem, te most el vagy keseredve, mert szeretnél kételkedés nélkül megbízni önmagadban, s az ilyen hibák ráébresztenek arra, hogy nem vagy annyira tökéletes, mint azt szeretnéd? Mert ha ez a helyzet, akkor ez szerintem egy tisztán érzelmi probléma, és úgy vettem észre, hogy ha azokat megpróbálod lekicsinyíteni, az csak tüneti kezelés, és egyszer visszatérnek. És akkor gonoszabbak lesznek.

Szóval igen, szerintem ami veled történt, az nem egy kis dolog. Mármint a hibád mértékéről nem tudok semmit, ám az, hogy így gondolkodsz róla, látom, hogy neked fontos.

Cégnél tényleg nem dolgoztam még soha, szóval talán a példám talán kicsit "gyerekes" lesz, ám nálam, amikor a főiskolán nem sikerült egy-egy dolgozatom, és mondjuk csak egy elnézés volt az oka, akkor régebben bosszankodtam. Mostanában viszont felteszek három kérdést magamnak: mit érzek? Mire van szükségem? És mit tehetnék azért, hogy teljesüljön? És így általában elkezdek és-el mondatokat, na meg rájövök, hogy megijedtem azért, mert szeretném befejezni az iskolát a kiszabott idő alatt, hogy ne legyen szükség a család kasszájából féléveket finanszírozni. Majd megegyezek magammal abban, hogy legközelebb, mikor ugyanilyen X eset van, akkor megpróbálok Y dolgokat. Nem mondom, hogy mindig bejön, ám kb 20 évig próbáltam az önhibáztatást, és arról biztosan tudom, hogy nem válik be :D .

Sajnálom, hogy ha esetleg tudálékosnak találod a kommentemet, általában többet kérdezek, és kevesebb kijelentést teszek, ám nem vagyok hozzászokva az ilyen blogos jellegű információcseréhez.

Nos, ennyit szerettem volna. Szia!

@JoeJoeJoe01: Szia. Köszönöm, hogy írtál. Elgondolkodtató.