Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2014.03.30. 09:46 Daniellaaa

Nem hibázhatok

Pénteken történt, hogy a nagy sietségben nem voltam annyira precíz, mint szoktam a cégnél. Máskor mindent kétszer-háromszor is leellenőrzök, hogy biztosan helyesen csináljam, de most csak futólag és gyorsan. Mikor letelt a munkaidőm és hazafelé döcögtem a buszon, végig azon rágtam magam, hogy biztosan elhibáztam a feladatot és ez egész hétvégén a fejemben motoszkált. Látom a jelenetet, hogy hétfőn bemegyek dolgozni és mindenki csúnyán néz rám, és a főnök kiabál velem (sajnos az idegeivel bajok vannak, így előfordul, hogy kiabál a beosztottaival). De, ami a legrosszabb, hogy magamban nem tudok elszámolni ezzel, hiszen én NEM HIBÁZHATOK. Közben ha megpróbálom reálisan látni a helyzetet, akkor tudom, hogy ha hibáztam is, akkor az a kollégák hanyagsága miatt volt, mert ők kutyulják össze rendszerint a dolgokat, mi pedig a kolléganőmmel kibogózzuk ezeket a kutyulásokat. De most nem volt időm rá. Ha mások hibáznak az az én szememben semmiség, túl lépek rajta egy pillanat alatt. Míg, ha én hibázok azt világméretű katasztrófának fogom fel. Úgy érzem, ha egyszer megtörténik, hogy valaki észreveszi egy hibámat, akkor onnantól kezdve nem fog kedvelni, örökké erre a hibára fog emlékezni és ez megmérgezi majd a cégnél a mindennapjaimat. Nem fogok tudni senkinek sem a szemébe nézni, szégyellni fogom magam. Azt is tudom, hogyha egyszer szembesítenek az elhibázott feladattal, akkor nem fogom tudni megvédeni magam. Már levetítettem magamban a képet, én csak állok és hagyom, hogy a fejemre olvassák a hibámat, nem mondok semmit, nem védem meg magam, holott tudom, hogy a hibáim nagy része a többi kolléga nemtörődömségéből adódik. Ezt mégsem vagyok képes elmondani a főnökömnek. Nem tudok kiállni magamért. Képtelen vagyok most reálisan szemlélni a dolgokat. Mennyire megengedett hibázni egy munkahelyen? Egyáltalán hány hiba az elfogadott éves szinten? Ilyen buta kérdések keringenek a fejemben. Ti hogy dolgozzátok fel, ha hibáztok a munkahelyeteken?

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr255885322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JoeJoeJoe01 2014.04.02. 21:21:18

Szia, most írok előszór ide. Mint szocfóbos (legalábbis azt hiszem, nem diagnosztizált senki azzal) régóta olvastam a blogotokat, mert elég sűrűn leírjátok azt, ami a fejembe lejátszódik egy-egy esetben, és ez jól esik olvasnom, mert látom, hogy nem vagyok egyedül. Ám csak most éreztem úgy előszór, hogy hozzá is tudok szólni a bejegyzésetekhez:
A kérdésedre felelve, egyelőre még sehogy, mert nem dolgoztam még sehol. Na! Hozzászóltam, szóval megyek.

Na, jó, nem fogom elviccelni, mert a nem megfelelésről tudom, hogy egy elég komoly gond. Azt írtad a bejegyzésedben, hogy próbálod racionálisan látni a helyzetet, és hogy ez nem segít. Mond, biztos vagy abban, hogy racionálisan érdemes feldolgoznod ezt a problémát?
Úgy értem, te most el vagy keseredve, mert szeretnél kételkedés nélkül megbízni önmagadban, s az ilyen hibák ráébresztenek arra, hogy nem vagy annyira tökéletes, mint azt szeretnéd? Mert ha ez a helyzet, akkor ez szerintem egy tisztán érzelmi probléma, és úgy vettem észre, hogy ha azokat megpróbálod lekicsinyíteni, az csak tüneti kezelés, és egyszer visszatérnek. És akkor gonoszabbak lesznek.

Szóval igen, szerintem ami veled történt, az nem egy kis dolog. Mármint a hibád mértékéről nem tudok semmit, ám az, hogy így gondolkodsz róla, látom, hogy neked fontos.

Cégnél tényleg nem dolgoztam még soha, szóval talán a példám talán kicsit "gyerekes" lesz, ám nálam, amikor a főiskolán nem sikerült egy-egy dolgozatom, és mondjuk csak egy elnézés volt az oka, akkor régebben bosszankodtam. Mostanában viszont felteszek három kérdést magamnak: mit érzek? Mire van szükségem? És mit tehetnék azért, hogy teljesüljön? És így általában elkezdek és-el mondatokat, na meg rájövök, hogy megijedtem azért, mert szeretném befejezni az iskolát a kiszabott idő alatt, hogy ne legyen szükség a család kasszájából féléveket finanszírozni. Majd megegyezek magammal abban, hogy legközelebb, mikor ugyanilyen X eset van, akkor megpróbálok Y dolgokat. Nem mondom, hogy mindig bejön, ám kb 20 évig próbáltam az önhibáztatást, és arról biztosan tudom, hogy nem válik be :D .

Sajnálom, hogy ha esetleg tudálékosnak találod a kommentemet, általában többet kérdezek, és kevesebb kijelentést teszek, ám nem vagyok hozzászokva az ilyen blogos jellegű információcseréhez.

Nos, ennyit szerettem volna. Szia!

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.04.13. 09:02:01

@JoeJoeJoe01: Szia. Köszönöm, hogy írtál. Elgondolkodtató.
süti beállítások módosítása