Volt a fejeseknek egy ülése. Megjelent minden Főnökkel egy szintű főnök, meg az ő főnökük. Meg ott voltunk mi, az új csapat. A csapat 70%-a viszonylag új, ezért kitalálták, hogy kihasználják ezt az ülést arra, hogy röviden bemutassanak minket. Ez egyből két parás lehetőséget rejt magában.

1. PARA: hogy nekem kell röviden bemutatkoznom.

2. PARA: hogy az osztályfőnök fog röviden bemutatni.

Elsővel az a baj, hogy meg kell szólalni és értelmesen, összefüggően kell önmagamról beszélni, önmagamat kicsit fényezni. Végrehajtható, de kényelmetlen és stresszes. És előzetes gondolkodást igényel, amit már két héttel előtte elkezdtem volna…

Második kényelmesebb abból a szempontból, hogy nem kell a figyelem középpontjába kerülni. De nem szeretem hallani, hogy más kinek lát engem. Hiszen nem is tudja az illető, hogy mit kellene rólam tudni, te jó ég, mit fog rólam mondani. Nincs a kezemben a rólam elhangzott információ feletti irányítás.

Végül a kényelmes 2. lehetőség valósult meg, de ez is képes stresszt okozni, pedig már én magam sem emlékszem, mi hangozz el 1-1 ember bemutatásánál… tehát az egész esemény jelentősége NULLA.