Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2014.01.18. 11:30 Daniellaaa

Heti szocfób

A héten két szocfób élményem is volt, de szerencsére egyik sem kapcsolódik a munkahelyemhez. Az a legújabb célom, hogy mire lejár a szerződésem a cégnél, már ne úgy tekintsek a munkahelyekre, mint eddig, és bátran vessem bele magam majd egy újabb állás kapcsán megjelenő kihívásokba. Két hete elég jól megy.

Az elmúlt fél évben napi szinten kapcsolatban állok két emberrel, akik tulajdonképpen idegenek a számomra, de úgy hozta az élet, hogy 2-3 órát minden nap eltöltök a társaságukban. Kedvelem őket és köztük egyáltalán nem vagyok szociális fóbiás, laza vagyok, de megtartom a két lépés távolságot. Idősek és idegenek is, ez a két tényező, amiért így teszek, és ráadásul az idősekkel nagyon udvarias szoktam lenni, amit talán gyakran túlzásba is viszek. Ott voltam a társaságukban az egyik nap és valamiről beszélgettünk, aztán a néni megkérdezte, hogy miért vagyok ilyen gátlásos, miért nem tudok oldottabban viselkedni. Ez a mondat annyira rosszul esett, hogy még a szemem is könnybe lábadt, amit kicsit szégyellek. Gyakran, ha szemembe mondják, hogy milyen csendes vagyok, akkor ugyanígy szoktam érezni, mert szembesítenek az általam legnagyobb gyengeségnek tartott tulajdonságommal, de ez most más. Itt most megint meg nem értett emberként éreztem magam. Úgy, mint régen, mikor folyton megjegyzéseket tettek a zárkózottságom miatt. De most nem okozott volna gondot, ha a néni zárkózottnak titulál, hiszen van már annyi önismeretem és képes vagyok már annyira reálisan látni önmagam, hogy tudjam, hogy valóban az  vagyok és tudom, hogy ez nem baj. De, mikor félreértelmezik a viselkedésem az még mindig nagyon zavar. Bizonyára introvertáltként viselkedtem a társaságukban, mert a néni nagyot is hall, meg egyébként idős is, úgy érzem nincs túl sok mondanivalóm neki, de mégis szívesen hallgatom a hosszú történeteit, szívesen meghallgatom mikor ábrándozik a régmúltról. Ő ezt a csendességet és a jólneveltségemet úgy értelmezi, hogy szorongós vagyok. Valóban szorongós vagyok, de nem az ő társaságukban. Ez nagyon fájt, hogy így gondolja, mert ez döbbentett rá, hogy nem csak gyerekkorunkban értelmezik félre a viselkedésünket. Mindig is lesznek ilyen emberek, akik félre fogják. Ezt el kell fogadnunk és túl kell lépnünk rajta. Én is így teszek.


Korábban is volt már példa, hogy eljártam tornázni egyedül. Általában nagyobb fitness termeket választottam, ahol jól bejáratott rendszer van, ahol gyakran cserélődnek az emberek, jobban el lehet vegyülni. Most viszont egy kis terembe mentem. Ezekkel az a bajom, hogy a kis termek barátibb, családiasabb hangulatúak, mindig ugyanazok járnak oda, és a társaság tagjai már ismeri egymást. Egy ilyen közösségbe idegenként menni egyedül eléggé problémás nekem. A múlt héten mégis elmentem. Volt egy olyan rész, mikor páros gyakorlatokat kellett végezni, ehhez párt kellett találni magunknak. Itt azonnal megijedtem, hogy nem lesz párom. Újra gimnazistának éreztem magam, amikor testnevelés órán rettegtem, hogy mindig én maradok utoljára, aki senkinek sem kell, és rendszerint ez így is történt, mert nagyon kis ügyetlen voltam. Most már tudom, hogy ez miért volt. Egyszerűen féltem a visszautasítástól, azt hittem, ha nem akarnak beválasztani a csapatba, akkor azzal a személyemet utasítják el, azzal azt akarják kifejezni, hogy nem szeretnek. Már tudom, hogy ez nem így van. Azzal, hogy nem akartak beválasztani, azzal  csak a röplabda csapatban nyújtott teljesítményemmel nem voltak megelégedve. A teljesítményem nem én vagyok magam. Az csak egy apró mozzanat belőlem. Ettől függetlenül még jó ember vagyok és értékes és ugyanúgy kedvelhetnek az emberek. De visszatérve az esethez, ami előhozta belőlem a szocfóbot. Akkor és ott a fitness teremben még nem láttam ilyen reálisan a dolgokat, hanem megint a torz gondolataim törtek utat maguknak. Meg szerettem volna előzni, hogy én maradjak a maradék, és gyorsan odamentem egy idegen emberhez, hogy megkérjem, hogy csinálja velem a gyakorlatokat. Végig morogtam magamban, hogy nem értem, hogy egy ilyen edzésen ez minek kell. Eddig még egyik fitness teremben sem találkoztam páros gyakorlatokkal. Megfogadtam, hogy nem megyek oda többet, mert annyira rosszul éreztem magam eközben. De itthon átgondoltam, megvizsgáltam a gondolataim és úgy döntöttem jövőhéten is elmegyek. Ha én maradok, aki senkinek nem kell, akkor a fitness edzővel fogom csinálni a gyakorlatokat. Igaz, hogy így majd mindenki látja a bénázásaimat, mégis ez egy jó gyakorlatnak bizonyulhat.

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr305768823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tomma 2014.01.19. 00:15:22

Ez az edzőtermes dolog érdekes, régebben nagyon sokáig be se mertem tenni a lábam egy ilyen terembe, mondván kiröhögnek a Gyurik amiért nekem nincs akkora karom meg örülök ha 70-et kinyomok fekve, de aztán mikor egyszer rászántam magam meglepődtem milyen kedvesek voltak (pont azok akiktől féltem) megmutatták mit hogy kell használni, hogyan csináljam jól a gyakorlatokat, jó persze mindig vannak fanatikusok, de azok se beszólogatni járnak, hanem elvonulnak egy csendes sarokba és addig csinálják a gyakorlataikat amíg szét nem robbannak, őket senki se zavarja.
Persze ez nem is annyira szocfób jelenség, mert nagyon sokan vélekednek így az edzőtermekről a normálisak között is, csak nekik talán könnyebb ezt a korlátot átlépniük.
Különben is azért jár az ember terembe hogy fejlődjön, szóval igazán nincs mit szégyellni rajta.

Az utolsónak beválasztós sulis dolog nekem is ismerős, akkoriban elég duci voltam, sokat csúfoltak is érte, gondolom ez is segített a szociális fóbiám elmélyülésében és az önbizalmam totális eltiprásában, a gond csak az hogy annak ellenére hogy később erőt vettem magamon és lefogytam, nem dobott rajtam annyit, hogy ez a fóbia megszűnjön, és sok más tényező miatt valószínűleg tovább is romlott.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.19. 09:19:46

@Tomma: Ez végülis csak nekünk érdekes, hogy kit választanak be utoljára. Mi éljük meg csak ennyire negatívan. Ha belegondolok meg sem jegyeztem a lány arcát, akinek az edzésen nem volt végül párja és a fitness edzővel kellett csinálnia a gyakorlatokat. Míg ott, az adott helyzetben azt gondoltam, hogy maradéknak lenni milyen ciki, ezzel valójában senki sem foglalkozott.

Tomma 2014.01.19. 10:41:39

@Daniellaaa: Így belegondolva ez az egész úgy hangzik, mintha mi mindenből versenyt csinálnánk, egy olyan versenyt, ahol csak az utolsó hely érdekel minket és ez alapján akarjuk értékelni saját teljesítményünket.
Mintha egy boxoló eredményei közt nem szerepelne a győzelem, csak a vereségek száma, elég siralmas képet festene ahogy kiballag a ringbe, és valószínűleg őt se motiválná jobban :)

gamand 2014.02.05. 10:19:16

Én is többször megkaptam már, hogy milyen félénk vagyok olyan szituációkban, amikor egyáltalán nem is éreztem magam annak, és nem esett jól. De én ebből azt a következtetést vontam le, hogy én tényleg így nézek ki, olyankor is amikor én nem érzem ezt.
süti beállítások módosítása