Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2014.01.03. 18:53 Daniellaaa

Önkéntes munka

Úgy döntöttem itt az ideje, hogy kirángassam magam a kezdődő depresszióból, mert ennek nem lesz jó vége. Hatalmas lépésre szántam el magam. Már régóta gondolkozom, hogy elvállalok valamilyen önkéntes munkát, de eddig sosem mentem túl az ötletelés szintjén. De most részben a nyomott hangulatom leküzdése miatt és mert folytatni szeretném a szociális helyzetek gyakorlását úgy, hogy új és számomra nehéz, szorongós helyzetekbe kényszerítem magam, ezért megtettem ezt a nehéz lépést és jelentkeztem egy önkéntes munkára. Most bizonyára a "normális" halandó emberek azt mondanák: "Ennyi?" "Jelentkeztél, ráadásul az interneten?" "Ez neked egy hőstett?" Ez nekünk szociális fóbiásoknak igenis hatalmas dolog. Már jó néhányszor kutakodtam az interneten önkéntes munkát keresve, gyakran már a gondolat is felzaklatott, hogy lehet, hogy találok egy nekem tetszőt és akkor nincs mese, jelentkeznem kell, mert megígértem magamnak. Mikor semmi jóra nem bukkantam, akkor elégedetten nyugtáztam, hogy én megpróbáltam. Tegnap végül ráleltem erre a önkéntes lehetőségre, már attól ideges és szorongós lettem, hogy ez a terv, ami eddig jónak tűnt és, ami eddig csak a fejemben létezett most megvalósulhat. A jelentkezés előtt is vaciláltam legalább két órát, mire összeszedtem a bátorságom és elküldtem végre az e-mailt. Jöttek is azonnal a tünetek: gyomorideg, szorongás, nyugtalanság, melegségérzet. Ráadásul ez a munka egy kórházban lesz, ami nekem egy másik félelmetes helyszín és még a hangomat is hallatnom kell. Gyerekeknek fogok mesét felolvasni.

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr455728520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tomma 2014.01.03. 23:54:52

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez az egész bejegyzésed valahol annyira megható és aranyos, ráadásul megint magamra ismertem, a hirdetés alapján történő álláskeresés...persze az ember szeretne egy neki való munkahelyet, de ugyanez a szitu mint nálad, szinte reménykedem hogy nem találok jót, mert akkor nem kell végigcsinálnom egy olyan procedúrát ami csupa olyan dologból áll amitől félek, magában hordozza a kudarc lehetőségét is, ami után úgy érzed hogy minden erőfeszítésed és szorongásod, az ebbe fektetett energiád fölöslegesen ment el. Amikor vissza se írnak az e-mailes jelentkezésedre, és úgy érzed hogy a HR-es munkája a legjobb a világon, aki valószínűleg a nyomtatóra rászerelt egy iratmegsemmisítőt, mellé rakott egy kukát, s mikor reggel bejön, kinyomtat 500 önéletrajzot amit ugye azonnal be is darál aztán aknakeresőzik míg le nem telik a munkaidő. Persze ilyenkor felmerül az emberben a telefonálás lehetősége is, aztán gyorsan elhesegetem a gondolatot, mert ez megint egy ismeretlen személyel történő kommunikációt jelentene, a vele járó összes szocfób jelenséggel.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.04. 17:46:31

Végül ez a lehetőség is elúszott, mert az az időpont nem jó nekem, amikor lehetne menni, mivel akkor még dolgozom. :-( Sebaj. 4 hónap múlva állás nélkül leszek, majd talán akkor. Addig felkészítem magam lelkileg. :-)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.04. 17:49:04

@Tomma: Az álláskeresési procedúra még a lelkileg kiegyensúlyozott magabiztos embereket is próbára teszi. Akkor mit szóljunk, mi szociális fóbiások?

Tomma 2014.01.04. 20:55:07

@Daniellaaa: A legjobb tanács amit ilyenkor kapok: "legyél magabiztos", nevetnem kell tőle :D
Vannak ezek az írások, hogy hogyan kell viselkedni egy állásinterjún, elolvasom és olyankor szokott olyan érzésem lenni hogy "hát nekem a büdös életben nem lesz állásom".
Már maga a tény borzasztóan irritál hogy elvárnak egyfajta viselkedési formát, ha tudom hogy nem lehetek önmagam, minden amit mondanom kéne tök mesterkélten hangzik. Gyakorlatilag úgy érzem hazudnom kéne, tudod az ilyen tipikus szövegeket várnák "jaj hát én vagyok ebben a szakmában a legjobb", "természetesen mindent megteszek hogy a cég érdekeit szolgáljam, nem ismerek lehetetlent" phejj, hányinger. Ha úgy mondod, hogy "hát jah...végülis egész jó vagyok ebben" vagy "azért jó lenne, ha a kedves kollegák nem munkaidő vége előtt 10 perccel raknának az asztalomra egy egész napot igénylő feladatot amit holnapra kell leadni" akkor igen valószínű hogy nem vesznek fel.

Persze valahol érthető is, a főnök fejével átgondolva, imádja az ilyen hazugságokat hallgatni, jól esik a fülének, hogy úgy érezheti, ha kipattan valami a fejéből akkor megnyom egy gombot és másnap az asztalán lesz amit kitalált. Nem szeret hallani a problémákról, ő csak megoldásokat akar.
Mi szocfóbok meg folyton problémázunk, ha kapok egy feladatot 100 változat eszembe jut hogy sülhet el balul, gyakorlatilag végigsakkozok minden variációt.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.01.04. 21:27:04

@Tomma: Én is ugyanígy vélekedek az állásinterjúkkal kapcsolatban. Az nem az a szituáció, amiben őszinte lehet az ember, ott meg kell játszani a magabiztos, extrovertált embert, ezt sajnos nem lehet kikerülni. Ha minden ember őszinte lenne egy állásinterjú kapcsán szerintem csak kevesen kapnának munkát. Így nem tudom mi értelme van ennek az egész interjúsdinak, ha úgysem lehetsz önmagad, hanem azt kell mondanod, amit hallani akarnak. Szerintem az emberek nagy százaléka hazudozik az interjún, fényezi magát, de ennek a fele sem igaz.

Tomma 2014.01.04. 21:47:08

@Daniellaaa: Azért fura, mert én nem szeretem ha vesztegetik az időmet, ez pedig pont ilyen szituáció a leendő főnökkel szemben, a hazugságokra a próbaidőn úgyis fény derül.
Az álláskeresőnek fölösleges energiapazarlás hogy hazudnia kell, a főnöknek fölösleges energiapazarlás hogy kiszűrje mikor hazudik, a cégnek pedig valószínűleg veszteséges lesz az a néhány hete/hónapja amig az illető ott tartozik emiatt a játszadozás miatt.
süti beállítások módosítása