Mióta a rettegett munkahelyen vagyok reggelente idegi eredetű tüneteim vannak. Az első két-három hónapban gyomorgörcsöm volt és szörnyű idegességet éreztem minden munkába állás előtt. Aztán mikor elkezdtem magamra erőltetni azt a módszert, hogy nem agyalok előre és utólag sem a munkahelyi problémákon, egyszerűen teszem a dolgom és nem foglalkozom semmivel, azóta az idegesség és a gyomorgörcs elmúlt és nyugodtnak is érzem magam általában. Ezzel szemben mostanában hányingerem van és gombócot érzek a torkomban, és időnként köhögő rohamok jönnek rám. De csakis azokon a napokon, amikor dolgozom, és még vasárnap is (valószínűleg a hétfő miatt). Eddig nem foglalkoztam ezekkel a tünetekkel, de kezd egyre inkább idegesíteni. Legjobban az bosszant, hogy nem tudok rájönni, hogy mi a kiváltó ok. Hiszen, ha egyre nyugodtabb vagyok és egyre kevésbé érzem idegesnek magam, amikor dolgozom, akkor nem szabadna, hogy a tünetek is megmaradjanak. Tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy tudnám elmulasztani őket. 

Szeretem minden félelmem kiváltó okát megtalálni a múltamban, mert csakis így tudok az elmulasztásukra koncentrálni. Mostanság az a rögeszmém, hogy nem lesz mit csinálnom az irodában és ettől félek a legjobban. Ennek is van a múltamban egy előzménye. Az első munkahelyemen sosem volt tennivaló, ettől nagyon rosszul éreztem magam és ez az érzés azóta is kísért. Annak ellenére, hogy azóta már több munkahelyem is volt, ahol sikerült elfoglalnom magam, a félelmem megmaradt. Egy múltbéli eseményt nem képes kiváltani több pozitív élmény sem. Itt nem érvényesül a mérlegelv, nincs egyensúly a kettő között. Úgy lenne helyes, ha egy negatív élményt kiváltana egy pozitív élmény és akkor elfelejthetnénk az egészet, de nem így történik. Egyetlen egy kellemetlen esemény is elég ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon és megkeserítse az életünket. Csökönyös agyam van, nem felejt, ragaszkodik a negatív megítéléshez. Azt mondja, hogy ha egyszer rossz volt, akkor mindig rossz lesz, hiába bizonyosodik be többször is az ellenkezője, ő mégsem tágít, kitart a rögeszméje mellett. Alattomosan támad, tudat alatt dolgozik, hogy ne vegyem észre, miben mesterkedik. Még mindig a negatív tapasztalatokra összpontosít, ezt bizonyítják a testi tüneteim is. Az agyam tudatos része harcol a tudatalattimmal. Hogy bizonyítsam be neki, hogy elengedheti végre magát, hogy a félelmetes helyzet nem is olyan szörnyű, hogy talán jó is lehet? Egyáltalán mikor lett az agyam a saját ellenségem?