Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Szerintem én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki megfürdetve, megfésülve viszi a kutyáját a kutyakozmetikushoz. Mások azért viszik a kisállatukat oda, hogy tegye rendbe őket. Ebbe beletartozik a fürdetés, nyírás, fésülés. Én azért viszem őket tisztán és rendbe téve, hogy nehogy a kutyakozmetikus azt gondolja rólam, hogy elhanyagolom a kutyáim, hogy nem vagyok jó gazda. Mikor fésüli, feszülten figyelem, hogy nehogy találjon egy szőrcsomót a szőrében, mert akkor az lehet a benyomása, hogy nem ápolom rendesen a kutyát. Ez olyan, minthogy a fodrászhoz, sem megyünk frissen mosott, befésült, behajlakkozott hajjal. Ha jobban belegondolok, hogyha járnék fodrászhoz, lehet, hogy úgy mennék oda, ha meg nem lőném be a hajam, akkor végig azon agyalnék, hogy mit gondol rólam, mennyire elhanyagolom a hajam. Ez valószínűleg butaság, hiszen meglepődnénk, hogy a legtöbb ember mennyire elhanyagolt szőrrel viszi a kisállatát a kozmetikushoz. Múltkor mondta is a hölgy, hogy én nagyon rendes gazda vagyok, mert látszik, hogy mennyire odafigyelek a kiskutyám szőrére és mennyire ápolom. Ez jól esett. Viszont így emiatt a megjegyzés miatt most már biztos, hogy sosem viszem ápolatlanul oda, mert a mindenkinek megfelelni akarás miatt úgy érezném, hogy ha egyszer csúnya szőrrel vinném, akkor csalódást okoznék. Ez már tényleg beteges!