Szociális szorongással együtt élni, munkát vállalni nem egyszerű feladat, ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy krónikus betegséggel, gyakori vagy állandó fájdalommal kell az embernek hétköznapi életet élnie. Igyekszik tudomást sem venni róla, összeszorított fogakkal tenni a dolgát, az átlagemberek szintjén létezni. Vannak időszakok, amikor jól megy és sikerül nem a betegségre vagy fájdalomra koncentrálni, aztán jön a pillanat, mikor elég volt és összeomlik és rájön, hogy nem tud így létezni. Valahogy így érzem magam mióta dolgozom. Igyekszem a társadalmi elvárásoknak megfelelő életet élni, tehát minden nap bemegyek dolgozni, összeszorított fogakkal kibírni a 8 órás tömény szenvedést, nem tudomást venni a betegségemről, fájdalmamról, ami állandóan kínoz. Néha jól megy és már-már olyan jól sikerül a közömbösség, hogy napokig elfeledem a kínzó tüneteim, aztán összeomlok és érzem, hogy nem bírom. Így telnek a heteim, hónapjaim már 3 éve, fájdalom közepette, szenvedve, fogat összeszorítva, hétköznapi ember látszatát színlelve tengetem napjaim. Mélyen legbelül tudom, hogy egyszer össze fogok omlani és csak egy nagyon vékony határvonal választ el ettől a pillanattól, az erőmnek köszönhetem, hogy ez még nem történt meg, a kitartásomnak, és egy átlagos, hétköznapi életről szóló álomnak, amelyet gyerekkorom óta kergetek. A jobb időszakaimban, amikor pozitívan tudom felfogni az életet, azt hiszem, hogy sikerült végre, legyőztem a fóbiát, sokat fejlődtem, már szinte gyógyultnak mondhatom magam, aztán jönnek a sötét pillanatok, amelyek ráébresztenek, hogy mindez csak vízió, hiszen sosem szabadulhatok meg a szorongástól, egyszerűen elegendő egy gyenge pillanatban elkapnia és vége mindennek, összeomlok.
Az erőmnek és kitartásomnak köszönhető, hogy még bírom a küzdelmet, de nagyon félek, hogy mi lesz, ha végleg elfáradok és feladom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Munkalehetőségek szociális fóbiával 2016.05.17. 13:57:42
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
introvertaltak · http://introvertaltak.blog.hu/ 2016.05.17. 14:00:41
introvertaltak.blog.hu/2016/05/17/munkalehetosegek_szocialis_fobiaval
Remélem nincs harag:)
eltévedve 2016.05.21. 15:30:17
Azt hittem, hogy ha megtalálom sok kérdésre a választ magammal kapcsolatban akkor azért könnyebb lesz, de ez nem tűnik igaznak. Sajnos itt is igaz, hogy minél többet megtudunk, annál inkább rájövünk mennyi mindent nem tudunk még. És csak ijesztőbbé válik a helyzet egyenlőre ezt látom. De feladásról szó sem lehet, hisz az bizonyossá vált számomra, hogy segíteni nem fog senki, én meg annál makacsabb vagyok, hogy feladjam.
2016.05.28. 16:44:26
Blogme 2016.05.28. 18:55:45
Forweg 2016.05.28. 22:35:09
De nem furcsa az élet? Annyi ember rejtőzik ezen a világon, aki nem tud kibontakozni, mert köti a saját elméjének a börtöne. Olyan sok ember a saját elméjének a rabja. Akinek nincs mondanivalója, vagy ha beszél is, csupa badarságokat, locsog-fecseg össze vissza, vagy éppen rosszindulatra, gonoszságra használja a száját, annak persze nincsenek szociális gátlásai, szorongásai, miközben sok esetben a csiszolatlan gyémántok, az érdemi gondolatokkal bíró, többre hivatott intelligens emberek sokszor a háttérbe szorulnak, és a saját démonaikkal küzdenek, nem tudják kibontakoztatni a tehetségüket, a képességeiket, az adottságaikat. Nem pazarlás a világ számára a ki nem mondott a szó, a meg nem élt élet, a ki nem bontakoztatott tehetség? Mennyi mindent tart vissza a félelem! Hiszem, hogy sok olyan ember van, aki szociális fóbiával, szorongással, vagy akármilyen mentális problémával küzd, és ha ez az állapot hirtelen leszállna róla, békén hagyná, akkor ez az ember hegyeket tudna megmozdítani, előrébb tudná vinni a világot, jobb hellyé tudná tenni a földet.
Én is még a ketrecem rabja vagyok, és sokszor érzem azt, hogy bármennyit is próbálkozok, ez egy leküzdhetetlen akadály, egy olyan dolog, amin akármennyit küzdök, nem tudok rajta változtatni. Máskor erősnek hiszem magam, tudom, hogy csak egy ugrás, és kilépek a komfortzónámból, és soha többé nem lépek vissza. Aztán mindig nevetek magamon utólag, hogy milyen naiv vagyok. Hogyan sikerülne? Az évekig, akár évtizedekig(!) tartó küzdés után, azt hiszed, hogy holnap majd sikerül? Tudom, lehet, hogy akármennyit küzdök, soha nem változok meg. Lehet, hogy én egyszerűen ilyen vagyok, és nem tudok változtatni rajta. Lehet, hogy így van. De attól még soha nem fogom feladni, mert ha lehetetlen is, tudom, hogy én akkor is mindent megteszek, megtettem. Nem veszítem el soha az önmagamba vetett hitet. Néha úgy érzem, egyre lejjebb csúszok, és evvel a nagy küzdéssel csak az elkerülhetetlen hanyatlást késleltetem, de ha így is van, küzdök tovább. Ha már próbálkoztam, de nem sikerült eredményt elérnem, akkor meg nem hibáztatom magam, mert nem az én hibám az eredmény hiánya. Nem kell olyanért önmagunkat hibáztatnunk, amiről nem tehetünk. De ha sikerül valami, vagy közelebb kerültünk a célunkhoz, az a mi örömünk lesz, a mi sikerünk. Ne hibáztasd magad, ha te mindent megtettél a cél érdekében, ami erődből telt, még sincs eredménye, az már nem a te hibád.
Fogalmam sincs, hogy létezik-e a szorongásmentes élet, de soha nem fogom feladni a hitet benne, hogy azt az életet élhessem, amilyent szeretnék, hogy egyszer kibontakoztathassam a saját képességeimet.
Nem szabad senkinek bénábbnak, szerencsétlenebbnek satöbbibnek éreznie magát másoknál. Szerintem azok az emberek között, aki nem ártanak (akaratlagosan) másoknak, vagy a világ élőlényeinek, azok az emberek között nincs különbség. Pl. lehet, hogy nem tudod úgy előadni magad, mint a Ferike, de a Ferike meg nem tud olyan eszméletlen jól fogalmazni, és ilyen értelmes, értékes gondolatokat leírni, mint te.
Nagyon jó, hogy van ez a blog, hasznos, és két intelligens, értelmes ember írja. A gondolatok sokszor a szívemből szólnak.
Tekintsünk magukra úgy, mint egy virágra, ami még nem nyílt ki, de talán egyszer eljön a tavasz!
2016.05.29. 16:12:48
De hát mit lehetet tenni, ez van az emberben alapból :)
Forweg 2016.05.29. 21:27:54
Forweg 2016.05.30. 18:35:59
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2016.06.02. 18:06:11
Forweg 2016.06.02. 20:21:07
Forweg 2016.06.02. 20:24:06
Free_soul 2016.07.14. 00:33:18
Nem szűntek meg a problémáim utána, de sokat tanultam.
Eljöhet az a pont, hogy racionális egy drogot szedni egy ideig, mert több az előnye, mint a hátránya.
Dexter007 2016.07.17. 23:40:11
Free_soul 2016.07.25. 19:10:41
Továbbá a mellékhatások közé felírnak mindent amit tudnak, hogy aztán ne lehessen beperelni a gyógyszergyárat.
De igen, vannak mellékhatások, azt kell mérlegelni, de a folyamatos stresszben és szorongásban való életnek mér rosszabb hatásai vannak. S lehet jó bevállalni az SSRI-t, mert fel tud emelni, ami szükséges lehet ahhoz, hogy önbizalmat és sikerélményt szerezz.
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2017.08.24. 09:41:36
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2017.08.24. 09:42:59
eltévedve 2017.08.31. 18:19:27
Blogme 2018.01.27. 19:27:46
ljét (törölt) 2018.02.26. 16:53:08