Mivel nálam a legnagyobb félelmet a munkahely okozza, így az elmúlt két hónapom egy rémálom volt. Nem maga a félelmet keltő helyzet a legrosszabb, hanem az idő, ami megelőzi azt. Az előző este, vagy a munkakezdés előtti reggel. Na meg a vasárnap este, az a legborzasztóbb. Minden nap ugyanaz, reggel a rettenetes fojtogató szorongás egészen addig, míg be nem érek az irodába. Aztán napközben jön a felismerés, hogy nem is annyira rossz dolgozni és vannak egészen kellemes pillanataim, amikor élvezem a munkát és rájövök, hogy vannak munkatársak, akiket kedvelek. A munkaidő letelte után büszkén és elégedetten megyek haza. A jókedvem estig tart, akkor újra megjelenik a szorongás a következő nap miatt és a munkakezdés előtti reggel ugyanaz ismétlődik. Ez megy napról-napra. Ez érthetetlen számomra, hogy miért van ez, hogy míg az irodában egyre jobban érzem magam, és többször vagyok magabiztos, addig a szorongásom növekszik.

Az önsegítő könyvek azt írják, hogy a megoldás kulcsa, ha elfogadjuk a félelmet, mivel gyakran magától a félelemtől félünk. Én ugyan nem félek a félelemtől, viszont nagyon kellemetlen tud lenni, szörnyű megélni a szorongás érzését. El kell terelni a gondolatainkat, hogy ne rágódjunk előre a félelmet okozó helyzeteken, csak az a gond, hogy imádok agyalni. Mintha abban az esetben, ha nem tenném, akkor valami váratlan történne és úgy érzem muszáj felkészülnöm minden helyzetre és végiggondolnom minden lehetséges kimenetelt. Természetesen ez lehetetlen, hiszen váratlan dolgok akkor is adódhatnak, ha előre próbálunk rá gondolatban felkészülni.