Régen nem tudtam a buszok dupla ülésén utazni. Nem szerettem, ha mellettem idegenek ültek, mert az már valamilyen kapcsolatot jelent egy számomra ismeretlen emberrel. Sokáig tartott, míg kinőttem. Féltem, hogy ha belül ülök, akkor nem fogok tudni leszállni, mert nem tudok szólni a másiknak, hogy engedjen ki. Ha meg kívül ülök le, akkor végig azon paráznék hogy időben észrevegyem, ha a másik le akar szállni. Ha belül ülök, akkor bárki leülhet mellém, én meg nem akarom, hogy bárki üljön mellém. Ha meg senki nem ül oda, akkor biztos én vagyok büdös/csúnya/koszos/ijesztő, hogy nem mernek mellém ülni. Inkább le sem ültem, ha nem volt szabad egyes ülés. Így lehet egy egyszerű buszos utazást is túlgondolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2013.06.13. 15:34:34
Kaisa 2013.06.13. 18:36:26
Zol3 2013.06.18. 22:45:01
A másik ilyen dolog az, hogy rendszerint átjönnek a lábukkal az én ülésterembe. Én meg irtózom idegen emberek érintésétől, ha két nadrágon át is, így mindig beljebb kell húznom a lábam, amitől a másik meg még jobban terjeszkedik..
Kaisa 2013.06.23. 14:11:05
Érdekes, hogyan lettél áldozatból te magad az akadály mások számára. Viszont nagyon jó arra, hogy ha nem tudunk mi magunk kezelni egy helyzetet, akkor figyeljük meg, hogyan csinálják mások.
A terpeszkedőket én is gyűlölöm. Mindig feszengek, húzódzkodok beljebb és beljebb, de egy idő után már nincs tovább. Persze a másik fél meg mindig addig terjeszkedik, ameddig lehet. Végül mindig arra a konklúzióra jutok, hogy nem kellett volna elhúzódnom, mert akkor legalább helyem lett volna, de így nem elég, hogy ugyanúgy rám tapad, még kényelmetlen is összehúzódva utazni. Nem tudom, másokat tényleg ennyire nem zavar, ha másokhoz érnek?
King of Shadows · https://politicks.blog.hu/ 2013.08.17. 19:52:06
Vagy eleve gyalog megyek, legalább pár megállót. Az a már említett mozgásigénynek is jót tesz.
KovacsPista777 2016.01.14. 08:16:29
Egy másik utazós sztori: éjszakai vonaton fiatal lány ült szemben a fülkében, és megkérdezte, hogy a mellettem lévő üres ülésre kinyújthatná-e a lábát? Tőlem, persze. Ezzel ugyan háromszögben bezárt a sarokba (mindketten az ablaknál ültünk), de hát majd túlélem, meg majd átlépem a lábát, ha ki akarok menni... gondoltam... aztán alvás közben lecsúszott az ülésben a térdeid behajlítva majd a lábait térdből szétterpesztette... az egyiket rá a lábamra... erre ébredtem kb. 2 óra alvás után. Na itt vége volt az alvásomnak... Kihúzódni alóla nem volt hely, benn voltam a sarokban. Hozzáérjek a lábához? Felsikít, és leraknak a vonatról mint szatírt egy idegen ország kellős közepén az éjszakában. Ott ültem egész éjszaka, és mozdulni sem mertem. Aztán hajnal felé megmozdult én meg felpattantam és a következő 1 órát a folyosón állva töltve utaztam a célállomásomig.