Miért optikai illúziók az introvertáltak?
Az introvertáltak olyan emberek, akiknek privát területre van szükségük az újratöltődéshez, akik az elsődleges energiájukat nem a külső tevékenységekből nyerik, és akiknek általában időre van szükségük, hogy töprengjenek, gondolkodjanak, mielőtt megszólalnak. Most arról lesz szó, hogy micsodák nem az introvertáltak. Nem rémült nyuszik, hervadó virágok, vagy önmagukkal elfoglalt maguknak való emberek. Se nem szükségszerűen félénkek vagy antiszociálisak. A társadalom nem látja megfelelő pontossággal őket, mert egy téves feltételezésektől torzult lencsén keresztül nézi őket. A legtöbb introvertált nem érti a saját természetét, mert az introvertáltságról alkotott saját téves értelmezéseikkel együtt nőttek fel.
Nem fali díszek
Először is fel akarok számolni pár introvertáltakról szóló mítoszt, miszerint világtól elvonuló, visszahúzódó típusok lennének. A népszerű hiedelemmel ellentétben, sok közszereplő introvertált, akik határozottan nem tapadnak a falhoz. Vegyük például az Emmy-díjas Diane Sawyert, a Jó Reggelt America és a Prime Time Thursday egyik műsorvezetőjét. Rajta van az internetes híres introvertáltakról szóló listákon, és számos Myers-Briggs típusokról szóló könyvben szerepel. Számos interjúban maga is nyilatkozott csendes természetéről. „Az emberek azt gondolják nem lehetsz visszafogott és szerepelhetsz a tévében egyszerre.” – mondta. „Tévednek.” Az életrajzában az áll, „elhatározta, hogy a televíziózásban épít karriert, mert szeretett írni, és a kihívás miatt, hogy betörjön egy férfiak által uralt területre”, valamint arról is ír, hogy „a higgadtan tárgyilagos és profi viselkedéséről ismert.” A kimerítő kutatásairól szóló hírnevével és a képességével, hogy olyan önfejű politikusokkal tudott interjút készíteni, mint Fidel Castro, Saddam Hussein és Borisz Jelcin, a területének vezetője lett. Az interjúalanyait gyakran meglepetésként éri, amikor finom stílussal tesz fel lényegre törő kérdéseket. „Az emberek azt gondolnák, hogy zárkózott, pedig Diane őrült vicces” mondja róla Oprah Winfrey.
Joan Allen, díjnyertes színésznő szintén introvertált, sok mindent elért, de nem figyelemhajhász módon. Oscar-díjra jelölték, melyről úgy nyilatkozott „Oscart nyerni nem az életem célja, de tudom, hogy édesanyám nagyon örülne.” A fő szempontja a jó forgatókönyv, amihez nehéz hozzájutni. Az előadásainak mélységeiért ismert, sokáig azért nem hagyta ott a Broadwayt és próbálkozott a filmekkel, mert az mondta „Hajlamos voltam úgy érezni, hogy nem bírom a sebességet”. Végül elkezdte értékelni a saját lassú, de biztos tempóját.
Néhány híres introvertált személy:
Abraham Lincoln, 16. amerikai elnök
Sir Alfred Hitchcock, filmrendező
Michael Jordan, kosárlabda játékos és sztár
Thomas Edison, feltaláló
Grace Kelly, színész
Gwyneth Paltrow, színész
Bill Gates, szoftver úttörő
Clint Eastwood, színész/rendező
Steve Martin, komikus/színész/író
Harrison Ford, színész
Michele Pfeiffer, színész
Egy kép többet ér ezer szónál
Sok film témája az introvertáltság, extrovertáltság. Szórakoztató módja, hogy kibővítsd az introvertáltakról alkotott képedet, ha megnézel párat. Sok introvertált más embereket sokkal tisztábban lát, mint saját magát, és sokan kritikusak a saját cselekedeteikkel szemben, de nem kritikusak, ha mást látnak ugyanazt cselekedni. Más introvertált karakterekről szóló filmeket nézve jobban értékelheted a saját pozitív tulajdonságaidat.
Amélie csodálatos élete: introvertált francia lány csendesen és okosan rángatja a környezetében élők szálait a háttérből, és meghódít egy introvertált fiút.
Bridget Jones naplója: introvertált lány gyakran kényelmetlen helyzetbe kerül a szókimondósága miatt, végül rábukkan az introvertált jófiúra.
Csokoládé: introvertált lány gyógyírt kever ki mások életére, végül megtalálja a saját életének titkos receptjét.
Miss Daisy sofőrje: introvertált afroamerikai a film gerince.
Elvarázsolt április: introvertáltság a napfényes Olaszországban.
Gosford Park: introvertált angol cseléd rájön a cselekményre, de mélyen hallgat.
Sztárom a párom: introvertált könyvbolt tulaj találkozik introvertált színésznővel, balesetek történnek és beindul a szikra.
Életem értelme: betegségen keresztül introvertált lány megtanulja megérteni extrovertált anyját.
Átlagemberek: bűnös introvertált fiú kibékül anyjával, aki a halott extrovertált bátyját favorizálja.
Ryan közlegény megmentése: introvertált kapitány vezeti a csapatot.
Hatodik érzék: introvertált kisfiú nagyon érzékeny
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
eltévedve 2016.04.02. 11:54:18
Először is szeretném megköszönni nektek, hogy leírjátok saját belső szenvedéseteket és így én is jobban meg tudom érteni a magamét.
Én egy szociális élettől teljesen elzárt harmincas éveit "élő" férfi vagyok, aki azt gondolja magáról, hogy értéktelen és nem kell senkinek, mindenki lenézi.Saját magamat nem tudom beilleszteni a társadalomba, mindig is kívülállónak éreztem magam. Nekem ez a szociális fóbiám, nincsenek pánikrohamok. Félek mindentől ami új és emberekkel kapcsolatos, de semmi extrém fóbia. Csak mindent tevékenység zavar amit nem szeretek és azokat kihagyom az életemből ha tehetem.
Olvasva például az itteni írásokat én azt gondolom, hogy mindenki aki ilyennel küzd a szülőktől kapott gyerekkorban kell hogy keresse a kialakult introvertáltság és szociális fóbiák gyökerét. Ez nálam is így van.
Az hogy ez ember fiatal felnőttként, vagy akár felnőttként tud-e ezen változtatni, vagy képes együtt élni a világgal az részben rajta is múlik. Nekem nagyon nem megy. Pedig megvan az esélye az embernek, hogy ez elfuserált gyerekkoron és összes sérelmén átdolgozza magát.
Én az utóbbi időszakban rengeteget elmélkedtem az életemen, volt végre egy ember és egy érzés aki és ami ebben segített.
Én két csoportba osztanám a problémákat.
Amiken tudok változtatni és érdemes is megváltoztatni.
Amikkel együtt kell élnem.
A problémák pontos felméréséhez meg kell ismernünk magunkat, mik azok a problémák amik csak a fejünkben élnek és mik azok amiket valóban el kell fogadni, vagy tényleg meg kell változtatni. Ez a legnehezebb, mert az elménk ebben nekünk az ellenségünk, a többi ember pedig nem ért meg minket, vagy mi nem hisszük el hogy megértik.
Az első lökés mindig kívülről jön, nekem nagyon sokat kellett rá várnom, mert én tényleg kerültem az emberekkel a mélyebb kommunikációt és így lehetetlen volt bárkinek segíteni nekem. Biztos volt aki megpróbálta volna a hosszú évek alatt, de én nagyon nem vettem észre, mert sok volt az ellenpélda.
Tehát első lépés a probléma felismerés! Külső segítség kérése és elfogadása erősen javasolt!
Én itt tartok. De még kellene külső behatás, de egyenlőre nincs.
eltévedve 2016.04.02. 11:55:02
És a saját életem kijavítását ebben a sorrendben szeretném végezni.
Társadalmi élet, munka, tanulás, stb.
Magánélet, család, szerelem, szülők.
Amikor magunk vagyunk.
Mindenki azt mondja, hogy a belső egyensúlyt kell megteremteni és aztán jön a többi. Igen, de nem belülről kell elindulni, hanem kívülről. Nálunk a negatív külső hatásokra a belső egyensúly extrém negatív irányba tolódott. Azt pusztán gondolati úton nem lehet helyreállítani. A mi gondolkodásmódunk fő problémája éppen az, hogy a negatív gondolatok uralkodnak benne. Az önjavítást egy ilyen elmével szinte lehetetlen elvégezni. Ez nem egy profi gázkazán amit áttekerünk és beáll a szobahőmérséklet egy pár percen belül. Ez egy régi vaskályha amiben csak pislákol a tűz, mert nem megfelelő fát tettünk rá. Ki kell menni az erdőbe, ki kell vágni a fát, gondosan ki kell szárítani és lesz meleg.
Tegyük még hozzá, hogy a XXI. század kicsit másképpen működik mint egy tibeti kolostor.
Az embernek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy saját életkörülményei, munkája, szociális élete harmóniában legyen az ő elvárásaival. Nálunk ez a legfontosabb. A világ nem nekünk van kialakítva, így mi hátrányból indulunk ebben a versenyben. De ezt tudjuk a legjobban megtervezni előre. Felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy a befelé forduló ember általában egy okos, olvasott, jó szándékú, pozitív ember. Ezeket fel kell vállalni és kamatoztatni kell, meg kell keresni erre a legjobb munkát és emberi kapcsolatokat. Ezen a ponton kell meghozni az első drasztikus döntést. Fel kell ismernünk azt, hogy a munkahelyek és az emberek töredéke marad meg nekünk mint lehetőség a több ezer munkahely és több millió ember közül. Ez csak tőlünk függ, a mi belső állapotfelmérésünk után mi határozzuk meg mi jó nekünk és mi fog minket negatív irányba lökni, vissza a fóbiákhoz, depresszióhoz, meg egyéb. Ezt nagyon gyorsan meg kell emészteni. És a maradék lehetőségre fókuszálni, nem álmodozni a kizárt dolgokról!
A magánélet és emberi kapcsolatok az már egy kicsit nehezebb. Ezen a téren nekem nincs pozitív tapasztalatom. A szülők, testvérek, rokonok, adottak, de azok nálam nem igazán alakultak szerencsésen. De az életkörülmények pozitívvá alakítása után a világ jobban megnyílik nekünk is. Ezzel én egyáltalán nem értek egyet, a világnak és az embereknek nem így kellene működniük de ezek így működnek és az emberiség nagy része ezt élvezi, akarja és igényli. A párválasztáshoz, őszinte barátok szerzéséhez nyitottnak kell lenni, keresni kell a hasonló embereket mint mi. Ide kell egy jó adag szerencse és türelem, mert a mi igényeinknek csak az emberek igen kis hányada felel meg és ebből a halmazból mi is csak egy igen kis embercsoportnak felelünk meg. A másik térfélen ez sokkal egyszerűbb a nagy számok törvénye alapján. Ez matematika, fogadjuk el, de ez nekem nagyon nehéz néha. Én meg sem próbálok a másik térfélen játszani, biztos néhányunknak megy, de őszintén szólva én nem akarok, nem tudok.
Minél sikeresebbek vagyunk a fenti kettőben a belső küzdelmek annál inkább alábbhagynak. Az agy nem tud negatív gondolatokat keringetni, ha úgy ülünk le magunkkal a kedvenc egyéni elfoglaltságunkhoz, hogy aznap aránylag jó volt minden. A rengeteg időt amit mi a saját gondolatainkkal töltünk és élvezni akarjuk minden percét pozitív dogokra használhatjuk és nem öngyógyításra, önmarcangolásra, meg még ki tudja mire. Ez lenne a végső cél.
Remélem, hogy a fent leírtakat kamatoztatni tudom és végre valami pozitív is kialakul bennem az élet több területén is. Jelenleg nagyon jó érzés felismerni, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyok értéktelen, csak egy kisebbség része vagyok aki más mint a többi, de egyáltalán nem rosszabb. Csak komplikált.
Soha nem leszek a nők kedvence, még szép sem vagyok.
Soha nem leszek a társaság középpontja.
Nem vagyok jómódú és körülrajongott.
Azok az aktivitások miket a többség végez engem taszítanak és kiszívják minden energiámat.
De miért ne élhetnék az én kis világomban, ha a nagy úgysem tetszik.
Szeretem a választott munkámat, miért görcsöljek még ez miatt is?
Nincsenek barátaim, mert még én sem barátkoznék magammal.
Ha én egyszer el tudom magam fogadni akkor mások is el tudnak majd fogadni.
Kaisa 2016.04.02. 20:11:29
A hármas felosztásoddal viszont nem teljesen értek egyet, hogy kívülről kellene rendbe tenni az életünket, és végül te is azt írod, hogy "Ha én egyszer el tudom magam fogadni akkor mások is el tudnak majd fogadni", szerintem ez belülről építkezés. Az biztos, hogy sokszor egy külső hatás sokkal többet lendít előre, mint az évekig tartó öngyógyítás, de szerintem ott is először a belsőd gyógyul, ami kigyűrűzik az életed többi részére.
Te kértél külső segítséget?
eltévedve 2016.04.02. 21:29:48
Nagyon mély érzéseket kezdtem érezni egy lány iránt, akivel ráadásul napi kapcsolatban voltam és vagyok még mindig.
Az egész életemben "bevált" elnyomás, elbújás, elmenekülés nem működött és az érzés már elviselhetetlenné vált.
Végül "szembesítettem" magam a lánnyal, ő pedig ízelítőt kapott abból milyen egy ennyire bezárt emberrel beszélgetni. Egy pillanatra nem tudtam szóban megnyílni, csak írásban sikerült. A beszélgetések az ő részéről nagyon gyorsan átalakultak segítő beszélgetésekké, ez nagyon kedves volt tőle. De nem értette a bezártságom igazi okát, mert ő a normális emberek közül való, így nem is tudott segíteni.
Egy nagyon jó tanácsa viszont volt, az ő irányába táplált érzéseket éljem át és ne nyomjam el és az segíteni fog nekem.
Ezt én nem értettem, hisz én egész életemben az ellenkezőjét csináltam ha zavaró ingert kaptam.
De megpróbáltam és láss csodát nehezen de sikerült. Már feldolgoztam és tudom kezelni az ő létezését.
Mivel eléggé extrovertált ember már egy minimálisan zavar is néha egy két dolog körülötte, de nagyon pozitív emberi élményeket kaptam tőle és nyitott vagyok a kommunikációra vele. Néha írok neki ha valami van velem és ő mindig segítőkész. Ő az egyetlen kapaszkodóm jelenleg.
Ez az egész "élménydús" pár hónap késztetett arra, hogy alaposan magamba nézzek és megkeressem azt, hogy velem mi a baj valójában.
Az internet (például ez a blog), könyvek és az önvizsgálat segítségével tudtam meg végre mi a helyzet velem.
Ezeket a témákat mindig kerültem, soha nem olvastam róluk, pedig elég széles látókörű, intelligens embernek tartom magam. Azt gondolom ezeket én szándékosan kerültem el.
Eléggé megdöbbentő élmény volt a megvilágosodás.
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2016.04.10. 08:24:02
Hosszú ideig hasonlóképp láttam magamat és a világot, mint te, a környezetemet hibáztattam mindenért és egy torz önkép alakult ki a fejemben, közben áldozatként éreztem magam, aki a környezetének kegyetlenkedése folytán lett ilyen selejtes. Legbelül tudtam, hogy én vagyok a felelős az életemért, de ezt a gondolatot eltemettem magamban, mert egyszerűbb volt a környezetemtől várni a változást és a segítséget, míg rá nem döbbentem, hogy egyes egyedül én vagyok a felelős azért, ami velem történik, vagy nem történik és csakis rajtam múlik a változás lehetősége. Magamon kell változtatnom és nem a környezetemtől várni a változást. Ez a legnehezebb, ehhez valóban legtöbbször egy kívülről érkező lökés kell, nálam ez a szociális fóbiás barátaimmal való megismerkedés volt, ez segített elindulni az úton.
Remélem neked is menni fog! Sok sikert hozzá!
eltévedve 2016.04.10. 10:30:19
A külső segítség, a lány akiről írtam sok pozitív lökést adott, ennél többet nem is adhatott volna. Több is jönne, de a bennem lévő hibák miatt ő nem akar szorosabb baráti kapcsolatot velem attól félek.
Belőlem hiányzik a belső hajtóerő, a motiváció, a boldogság igénye, az mindenek feletti élni akarás, az ismeretlen keresése és önmagam szeretése. Ezt ő is elutasítja ahogy a többi ember is. Ezért vagyok egyedül. Persze nem hiányzik egyik sem, csak a negatív gondolkodás elnyomja. Az összes külső és belső hibám ebből következik és ezért nem változok.
Az utóbbi hetekben csak az önvizsgálattal töltöttem az időmet.
Az emberekhez való viszonyom érzékelhetőn javul, de csak azért, mert ennyire önzetlenül segített valaki rajtam. Ezt fenn tudom tartani, mert akit el tudok viselni azzal tényleg kedves, segítőkész és normális vagyok. Most még jobban magamhoz tudom engedni ezeket az embereket és értékelni őket.
A belső hibáimat már nem szégyenlem, mert tudom a gyökerét, ezt eddig teljesen másképp láttam.
Célokat határoztam meg a környezetem és magam megváltoztatására.
De itt elakadtam.
A célok megvalósításához kellene a belső motiváció, meg a többi hajtóerő. És ezt nem tudom erősíteni magamban, rutinból elnyomok mindent. Húsz éves beidegződés tökéletesre fejlesztve.
Az ő segítsége kevés. Más nincs az életemben aki segíthet.
Én most megtapasztaltam, hogy egy ember törődése, pár órányi beszélgetés, sok levél és üzenetváltás mennyi segítség nekem. Ebből kellene még több és még mélyebb.
Most lenyugodtam és az utóbbi hónapokban szétcsúszott munkahelyi helyzetemet próbálom rendezni.Olyan pozícióba kerültem ami sokkal zártabb mint a korábbi és míg az előzőt élveztem a mostani csak problémákat szül. A legrosszabb, hogy én kértem magamnak ezt az előléptetést, jól mutatja mennyire nem voltam tisztában eddig azzal, hogy én komoly odafigyelést igénylő problémákkal küzdök. Rengeteg ilyen döntést látok a múltban, amit most másképpen hoznák meg. Ezért fontos a felismerés.
Közben elkezdem keresni az ilyen embereket mint én, az segíthet rajtam is. Ennek a módszereiről valaki írhatna, mert én nagyon szűk körben mozgok és nem találom őket.
Én a tudatos öngyógyításban továbbra sem hiszek de látok más lehetőségeket és ez reményteli.
Most rengeteg hamis képtől szabadultam meg és ezek helyébe a valós képek kerültek, ez hatással lesz a gondolkodásmódomra.
Már jobban fel tudom vállalni a hibáimat, mások előtt és ez lehet áttörés az emberi kommunikáció terén.
Rájöttem nekem mit szabad csinálnom és mit nem, ha erre odafigyelek akkor kevesebb negatív és több pozitív élethelyzetem lesz.
Törekedni fogok arra, hogy a rengeteg egyedül töltött időben hasznos tevékenységet végezzek, a korábbi negatívok helyet. Több olvasás, tanulás, mozgás.
Ezek együtt hozhatnak áttörést, de lassú folyamat lesz.
Köszönöm még egyszer ezt a blogot, nekem ez nagyon sokat segít!
.zifd (törölt) 2016.04.11. 20:22:07
eltévedve 2016.04.11. 22:33:25
A gyógyulás nem motivál, mivel ezt nem lehet gyógyítani. Én egy percig nem gondolom, hogy én 1 naposan ilyen voltam. Ilyenné engem az elmúlt 30 év tett, főleg az első 20. Ez egy extrém negatív irányba történő elcsúszása a gondolatoknak, vissza kell tolni a jó irányba. De 30 év nem lesz 3 hónap alatt ellensúlyozva. Változtatni szeretnék rajta, igen önmagam miatt. Mert akarok egy jobb második részt, szinte minden kimaradt az elsőből csak rossz volt. Ez egy óriási dolog, mert ez eddig fel sem merült bennem, teljesen lemondtam róla. Köszönet annak a lánynak még egyszer :). Nem tudom hol volt eddig.:)
A Dr.Richard-terápiát próbáltam, nekem nagyon hamar visszalöki az ilyen dolgokat az agyam. Nekem elképesztő módon tud védekezni az agyam az ilyenek ellen. De én ezt szeretem egyébként ezt nem akarom teljesen elveszteni ez már a személyiségem része. Az introvertáltság pedig jó dolog szerintem. Látom a másik végletet nap mint nap és csak megerősít ebben.
Látnom, éreznem, olvasnom, hallanom, fognom kell a pozitívat különben semmit nem ér nálam és nem haladok.El kell hinnem, hogy amit érzek az pozitív
Most ezeket keresem, próbálom megtalálni.
És magamfajta embereket keresek, mert őket akarom "használni" az ők és az én pozitív irányba tolásomra.
Persze belül is vannak rendbe tenni valók és persze kívül is.
Belül fontos az állandó önvizsgálat és egy reális kép kialakítása.
És valóban feszegetni kell a határokat.
Ma mondtam meg a főnökömnek, akivel nagyon jó szakmai viszonyban vagyunk évek óta, hogy rájöttem arra, hogy egy introvertált szocfób vagyok. A témáról beszélgettünk és kiderült, hogy ő is foglalkozik ezekkel a dolgokkal.Gond nélkül kimondtam, ő bólintott és beszélgettünk tovább.Ez többet ér minden terápiánál. Egy spontán élethelyzet amit fél éve elképzelhetetlennek tartottam volna.
Az én agyam rengeteget pörög, sokszor megállás nélkül. Ezt lehet vezérelni és használni jó dolgokra. Én ezt már régóta tudom. Én munkára és tanulásra szoktam befogni. De ha negatív hatást kap akkor ez szinte lehetetlen és akkor jön a befordulás.
A külső dolgok meg szinte kiabálnak.
Ha nem tetszik a munka válts ha tudsz és van erőd.
Ha utálsz otthon lakni, akkor válts ha tudsz és van erőd.
Ha nem tetszel magadnak kívülről tegyél ellene amit lehet, vagy fogadd el ha nincs erőd megtenni a lépéseket.
Remélem sikerül, tényleg csak rajtam múlik. Csak magamat kell legyőznöm, de ehhez a körülöttem lévő világot kell használnom.
.zifd (törölt) 2016.04.11. 23:34:13