Sajnos kezd kicsit beszűkülni az életem a munkámra, ami egyre stresszesebbé kezd válni. Az az érzésem, hogy minden kis idegesítő feladattal engem találnak meg (statisztikailag biztos nem támasztható alá, de túlzásban jó vagyok), miközben semmi időm a nagy dolgokkal foglalkozni. Ezek a kis dolgok fél-egy óra alatt elintézhetőek lennének, de közben lenne más feladatom is, amiből pont kizökkentenek és felbosszantanak. Hiába írok listát, már lassan nem látom át, hogy még miket kellene csinálnom... És ettől annyira szétesek, hogy a hét közepén jött üzenetből, miszerint egy előre lefixált hétvégi program helyszíne és időpontja teljesen megváltozott, semmit nem fog fel az agyam, és jól le is maradok róla emiatt. Először forrt bennem a düh és a frusztráció a tehetetlenség miatt, mikor kiderült, hogy már fél órája a város másik végén kellene lennem, és így nem tudok menni. Mert én menni akartam, de most csak egy agyatlan link alaknak tűnök stb... De mára inkább ijesztőnek tűnik a jel, hogy talán túlságosan is eltemet a munka, és nem látok ki alóla, nem látom az igazán fontos dolgokat.

Hogy lehet újra felfedezni, hogy az élet nem csak a munkahelyről szól? Hogy lehet megteremteni az egészséges egyensúlyt, amikor úgy tűnik, a mérleg másik nyelve kezd kiüresedni? Egyáltalán mit pakoljak bele, ami eltereli a figyelmemet a munkáról, és ráébreszt, hogy ennél sokkal több vagyok?