Az előző blogbejegyzésemhez kapcsolódóan teszem fel magamnak a kérdést: Mi a tanulság? A tanulság az, hogy nem szabad elkényelmesednünk, hátra tett kezekkel örvendeznünk, hogy elmúlt, nincs többé szorongás. Egy kb. 20 éve tartó szociális fóbiának nem lehet ilyen egyszerűen véget vetni. Nekem egyelőre az a meggyőződésem, hogy ez nem fog elmúlni soha végleg (ez egy szubjektív vélemény, mint minden itt a blogon, nem tudományosan alátámasztott, és elképzelhető, hogy vannak emberek, akiknek ez sikerült, bár sajnos még nem találkoztam velük), így nem tehetjük meg, hogy "szabadságra" megyünk mondván, hogy most nyár van és most amúgy sincs kedvem a sok terápiás anyaghoz, inkább élni szeretnék és nem veszek tudomást a szociális fóbiámról. Eddigi tapasztalataim alapján a  gyógyulás, vagy inkább jobbulás kulcsa a kitartó munka! Szerencsére "sosem adom fel" természetem van, így ha jön az önsajnálat és a tehetetlen düh (lásd előző blogbejegyzést) akkor valószínűleg utána azonnal erőre kapok és a megoldást keresem, a tettek mezejére lépek. Ezt teszem most is. Mint már nagyon sokszor újra elkezdem az önterápiámat, megint megfogadom, hogy stresszlevezetés gyanánt rendszeresen sportolni fogok, egészségesen étkezni és minden általam ismert eszközt bevetek a szorongás ellen. A kívülállóknak talán unalmas, hogy mindig minden elölről kezdődik, mindig ugyanazt az utat járjuk végig és esetleg egy helyben toporgásnak tűnik az egész, de mi, akik állandó küzdelemben éljük az életünket, érezzük az apróbb sikereket és tudjuk, hogy van értelme újra és újra elkezdeni, lelkesedni, küzdeni. Ha visszanézünk mi volt 2-3 éve, talán meglátjuk az értelmet, látjuk mennyit fejlődtünk. 3 éve siránkozó munkanélküli voltam, akinek még sosem volt "igazi" munkahelye, sok munkatárssal, igazi és felelősségteljes munkakörrel. Most pedig már van, két éve helyt tudok állni ebben, ami régen csak álom volt. Tehát van értelme ugyanazokat a köröket lefutni, még ha el is veszítjük időnként a lelkesedésünket és gödörbe kerülünk, akkor is van értelme felállni és újrakezdeni. Szerintem gyógyszerek és külső segítség/terapeuta nélkül is sikerülhet kigyógyulni a szociális fóbiából.