Miért is baj, ha másoktól is elvárod a gyors választ, a precíz munkavégzést?

@Daniellaaa
En is hasonloan maximalista tipus vagyok, de ez nem jo. A maximalista emberek ritkan erzik azt, hogy minden perfect. Valami mindig nem stimmel...Lehet kicsit furcsa, de en magammal szemben korabban mindig maximalista voltam, masokkal szemben viszont nem. Magamnak soha nem tudtam megfelelni, ezzel rontva folyamatosan az onbecslesemet. A maximalista ember jellemzoje, hogy szinte vegletekben gondolkodik. Vagy tokeletes a dolog, vagy nagyon rossz. A leveledbol ez kitunik kristalytisztan, hogy amint megprobalsz "lazitani" egybol rosszabbul erzed magad.
A szakirodalom erre azt irja, hogy mindig eleg 80%-ot teljesiteni es ez lehet az arany kozeput a maximalista embernek, mert Nalad a 80% masnal 100%.
Hogyan kellett volna viselkedned? A napi 3 level valoban sok, ezt konnyen veheti valaki piszkalodasnak. Ha 2 napig nem irsz, az a masik veglet :) szerintem boven eleg, egy email valtas naponta amiben hangsulyozod a dolog fontossagat.
Persze mindezt igy latatlanban mondom, hiszen nem tudom milyen jellegu munkat vegzel, milyen prioritasokkal dolgozol, illetve mi a ceg profilja es ott mennyire porog az elet.

Szep napot :)

Szerintem nem lehet erről a kérdésről általános szabályokat megfogalmazni, én legalábbis nem tudok. Szóval inkább azt javaslom, hogy mindig az aktuális szituban gondold át, hogy mi a célszerű.
Mondjuk a fenti helyzetben azt, hogy legkésőbb meddig lesz szükséged a válaszra. Amit aztán bele is írhatsz a mailbe. Ha ezt nem tudod magadtól, akkor mondjuk megkérdezed a főnököt. Hé, főnök, nem válaszolnak a hogyishívjákék, de nem akarom sokat zaklatni őket, úgyhogy mondjál már egy határidőt, köszike.
Aztán szerintem a "pontos" meg az "elégséges" elvárások feltérképezésén túl azt is fontos megtudni, hogy egy feladatra te mennyi energiát tudsz rászánni. Ha csak púp a hátadon, akkor minimális energiabefektetéssel átcsúszol vele a célvonalon, mint a suliban az uncsi tantárgyakból egy kettessel, hogy aztán olyasmire tudd koncentrálni az erődet, amivel szívesen foglalkozol és fontos neked.
Nem lehetsz mindenben jó. Mm nem azért, mert ez nagyon szigorú, hanem azért, mert lehetetlen. Szal ne erőlködj, csak bontakozz ki abban, amiben jó vagy. Hogy valamiben igazán jó lehess, az kell, hogy bizonyos dolgokról cserébe lemondj.
Talán kezdd munkehelyen kívüli dolgokkal, amiknek nincsen tétje. Mondjuk a háztartással. Ha szeretsz porszívózni, de mondjuk utálsz mosogatni, akkor csak a porszívózást csináld meg, és hagyd, hadd álljanak a koszos tányérok a konyhapulton, amíg kedvet nem kapsz a mosogatáshoz - vagy el nem fogy a tiszta tányér ;)
Ha valamit mégis tudnék általánosságban javasolni az az, hogy a a fókuszodba a "helyes" és a "kötelező" dolgok helyett azt állítsd, hogy mitől érzed jól magad. Hogy mi okoz neked örömöt és elégedettséget. Szociális lények vagyunk, ösztönösen kerüljük, hogy másoknak ártsunk, és feltételezem, hogy nem vagy dilinyós vagy bűnöző, szóval nem kell attól tartanod, hogy ami neked jó, azzal másoknak ártasz.
Sőt! Ha valakinek fogcsikorgatva szívességet teszel, az nem fogja érteni, miért teszed ezt, csak tehernek fogja érezni magát, és nem fogja tudni, mi rosszat tett, amiért haragszol rá, és mire felfogná, mi történik, már nyakig belekerült...
Nekem amúgy nagyon tetszik, hogy a szorongásodat nem akarod tovább terjeszteni, mint valami vírust, hanem meg akarod szűntetni - respekt! Bár többen tennének így!

@Kognitív Teknősbéka:
Azért, mert célszerűtlen és etikátlan is lenne másokat is szorongásra kényszerítenie azért, hogy a saját szorongásán enyhítsen. Arról nem is beszélve, hogy összességében ezzel a saját helyzetén is csak rontana - egy újabb hurkot vetne vele a "szorongás-spiráljára".
Nyilván nem a másik végletről van szó, hogy el kellene néznie, hogy mások fát vágjanak a hátán. Hogy valaki más mulasztásáért ő vigye el a balhét. Hanem arról, hogy megtalálja azt az arany középutat.