Tegnap történt egy olyan eset, mikor rám tört a szociális fóbia a munkahelyemen. Csendben, a munkába mélyülve ültem az irodában a főnököm és egy kollégám társaságában, mikor megjelent a gazdasági vezetőnk és az ő asszisztense. A gazdasági vezetőről azt kell tudni, hogy annyira határozott és számon kérő a stílusa, hogy bármelyik szocfóbos az ágya alá bújna legszívesebben, mikor találkozik vele. Az embernek mindig az az érzése, mikor kérdez valamit, hogy biztosan rosszul csinálta meg a feladatát, azonnal a hibát kezdi keresni a munkájában. Tehát eleve fenntartásaim vannak vele kapcsolatban. Aztán tegnap váratlanul megjelent az irodában azzal, hogy nézegette a számlákat és találkozott néhány érdekességgel. Persze egy szociális fóbiás agyán ilyenkor egyből az fut át, hogy biztos elrontott valamit, mert különben milyen érdekességekre gondolna a gazdaságis, miért ebben a hangnemben érdeklődne. Én itt teljesen lefagytam, leblokkoltam, leszállt a lila köd. Tudtam, hogy nincs rendben az a számla, amit kér, de nem az én hibámból, hiszen a cégünknél nagyon sok a hiba, sok minden nem szabályszerűen működik és ezzel a vezetőség is tisztában van. Gondolkodni egyáltalán nem tudtam. Mikor azt mondta, hogy akkor keressem elő a számlát, elkezdtem keresgélni a mappámban, de fogalmam sem volt, hogy mit keresek, hol keresem, csak lapozgattam és közben tudtam, hogy nem fogom megtalálni, hiszen gondolkodni sem tudtam, nem láttam a számokat, betűket az iratokon. Ekkor azt válaszoltam, hogy nincs meg a számla, mert már kivittük az irattárba. Ok, akkor nézzük meg a számla azonosítója alapján a számítógépes nyilvántartásunkban. Csak kattintgattam, de fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok. Úgy éreztem elsüllyedek azonnal, hogy ebből a csávából nem fogok tudni kiszabadulni. Ráadásul mindennek tanúja volt a főnököm és a kollégám is, akik a szociális fóbiás oldalamat nem ismerik, akik csendesnek, ugyanakkor ügyesnek, okosnak ismernek, aki mindig minden feladatot precízen és kreatívan megold. Most pedig leblokkoltam, nem tudtam előkeresni a számlát és megmagyarázni a hibát. Gondolom már a főnökömnek is kínos volt, hogy mennyire rám szálltak az "ellenőrök", így megkérdezte tőlük, hogy ezt most miért kell és egyáltalán miért nekem kell a számlával foglalkoznom, holott nem az én dolgom. Aztán végül mondtam nekik, hogy hagyják ott a számlát és majd megnézem másnapra. Erre a gazdasági vezető, továbbra is számon kérő hangnemben közölte, hogy persze, ő is így gondolta, mivel ezeket a számlákat a jövőben én fogom ellenőrizni.

Aztán mikor elmentek még legalább egy órán keresztül nem tudtam gondolkodni, úgy éreztem leszerepeltem, hogy ennél szánalmasabb módon nem is viselkedhettem volna. Azt gondoltam, hogy ki kellett volna állnom magamért, de közben azt is tudom, hogy a gazdasági vezetőt a cégvezető bízta meg és látta el tejhatalommal, így senki sem mer és akar szembeszállni vele, így nekem sem tanácsos.

Egész éjjel nem aludtam, azon kattogott az agyam, hogy mennyire nem álltam ki magamért, milyen kis szocfóbosan viselkedtem. Ilyen szintű leblokkolás már legalább tíz éve nem történt velem és ez nagyon aggasztott.  Alig vártam, hogy reggel legyen és az asztalra csaphassak és kiálljak végre magamért, így reggel berohantam az irodába. Közöltem a főnökömmel, hogy én ezeket a számlákat ugyan leellenőrzöm, de nem vagyok hajlandó aláírni addig, amíg bizonyos folyamatok nincsenek tisztázva a cégnél. Ő érdektelenül csak annyit mondott, hogy ok, akkor vigyem át a számlákat a gazdasági vezetőnek. Átvittem, neki, elmondtam az érveimet is összeszedetten, határozottan. Előszedtem az irattárból a számlát, amit előző nap képtelen voltam előkeríteni. Aztán órákat beszélgettem vele és néhány más kollégámmal a társosztályról, hogy miként lehet a folyamatokon javítani, de közben majdnem mindenki elmondta, hogy nagyon meg vannak velem elégedve, sokkal precízebben dolgozom, mint az elődöm és ez az ellenőrzés sem rám irányul, hanem szeretnék, ha minden jobban menne a cégnél. Szóval a napot elégedetten zártam, korrigáltam a tegnapi "kis bakimat".