Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Szerzők

Keresés

Friss topikok

Címkék

áttörés (1) automatikus gondolatok (8) automatikus negatív gondolatok (1) gyenge kommunikációs készség (1) hallgatagság (1) interjú (1) intézkedés (3) introvertáltság (3) kezdeményezés (1) Kognitív terápia (7) könyvajánló (1) köszönés (1) megfelelni akarás (3) megoldás (4) munkahely (14) munkahelyi problémák (2) rosszindulatú munkatárs (1) szégyen (1) szociálisfóbia (6) szociális fóbia (2) telefon fóbia (3) terápia (10) terepgyakorlat (3) utazás (1) vásárlás (1) Címkefelhő

Bejegyzések

Archívum

2014.10.04. 10:14 Daniellaaa

Hol a határ az intorvertáltság, és a szociális fóbiából eredő elkerülő magatartás között?

Próbálom elfogadni magam, nem rágódni sokat, ha keveset beszélek, vagy nincs kedvem emberekhez. Ilyenkor azt mondom magamnak, hogy ez így van jó, hiszen introvertált vagyok, ezért érthető, ha kevesebbet beszélek, mint az emberek többsége és inkább jobban szeretek megfigyelőként jelen lenni emberek társaságában, vagy hogy miért nem szeretek intézkedni a cégnél, miért esik nehezemre felhívni egy embert, aki nem reagált az ajánlatkérő e-mailemre. Aztán az jutott eszembe, hogy mi van, ha ez nem az introvertáltság miatt van, hanem a szociális fóbia egyik mellékterméke, azaz az elkerülő magatartás, csak nem veszem észre? Honnan tudom megállapítani, hogy ha nincs kedvem elmenni egy olyan társaságba, ahol régen gyakran volt kisebbségi komplexusom, erősebben jelentkezett a szociális fóbiám, oda valójában azért nincs kedvem elmenni, mert még mindig elkerülöm a szorongós helyzeteket, vagy csak egyszerűen az introvertáltságom miatt nincs kedvem olyan emberek társaságához, akiket nem kedvelek, akikkel sosem sikerült megtalálnom a közös hangot? Sok helyzetet, embert elkerülök, gyakran vagyok csendben egyszerűen azért, mert nincs kedvem másként cselekedni. De ez a "nincs kedvem" magatartás miből fakad? Az introvertáltságból vagy elkerülő magatartásból? Egyáltalán hogy tudnám ezt kideríteni?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

10 komment


Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr676676457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mkdesign 2014.10.04. 14:10:15

Nem kell kideríteni. Én sem teszem.
Ne csak próbáld elfogadni magad, hanem fogadd is el. Biztos vagyok benne, hogy tudod, mennyivel vagy különb a többieknél, csak kevésnek érzed magad, ha küzdeni kell azzal a rengeteg ostobasággal, amit árasztanak magukból.

Csak magadnak felelj meg. Egy ember sem ítélkezhet feletted, hisz ugyan annyi joga van élni, mint neked.

Ne keresd a kérdéseket, én sem teszem. Tudom, hogy mennyit érek, és biztos vagyok benne, hogy te is tudod, hogy mennyit érsz.

Régebben zavart, hogy egyszerűen nem tudok a többséggel egy hullámhosszon lenni, ma pedig már hálás vagyok érte.
Válasz erre 

Neala 2014.10.04. 16:53:30

Szerintem egy "sima" introvertált azért nem szólal meg társaságban, mert nem érzi szükségét, hogy a hangját hallassa, míg a szocfób attól fél, hogy hülyeséget fog mondani. Az introvertált talán jobban el tudja fogadni ezt a megfigyelő szerepet, és a társaság is figyel rá, mert ő az, aki ritkán szólal meg, de ha igen, akkor fontos észrevételei vannak. Szerintem a szorongás és a félelem lehet a határvonal a kettő között...Pl.: mehetnél társaságba, de nincs kedved, mert csak lefárasztana, vagy azért nem mész, mert gyomorideged van, ha arra gondolsz, hogy beszélned kell emberekkel. Én legalábbis így tennék különbséget. :)
Válasz erre 

Dexter007 2014.10.04. 21:41:16

Engem is sokat foglalkoztat ez a kérdés, de sztem én is ott húznám meg a határvonalat, ahol Neala is írja. Más kérdés, h miből ered az introvertáltság, ill. mennyi az átfedés a szorongásos léttel..
Válasz erre 

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.10.04. 23:36:40

@Neala: Az a baj, hogy nálam ez nem ilyen egyszerű. Az elkerülés már annyira az életem része, hogy észre sem veszem, mikor alkalmazom ezt, tehát nem minden esetben jár szorongással a gondolat, hogy valamit meg kell tennem, vagy meg kell szólalnom bizonyos helyzetben. Pl. ülök egy társaságban és mindenki beszél csak én nem. Nem szorongok, de mégsem szólalok meg. Nem tudom eldönteni, hogy miért nem. Azzal magyarázom, hogy egyszerűen nincs kedvem beszélni. De ha jobban belegondolok, ez nem biztos, hogy így van, lehet hogy ez egyszerű elkerülő magatartás. Azért nem szólalok meg, mert félek, csak most még ezt nem ismerem fel. Szóval még zavaros ez nekem.
Válasz erre 

Kognitív Teknősbéka 2014.10.05. 08:16:59

Az introvertáltságon és a szocfóbon/elkerülésen kívül más dolgok is számításba jönnek, mint például (megváltoztatható) rossz szokások, berögződések, és a szociális készségek (fejleszthető!) hiányosságai.

Mindenesetre senki sem annyira introvertált, hogy egyáltalán ne legyen szüksége emberekre.
Válasz erre 

Cellatárs (törölt) 2014.10.05. 20:29:27

Szerintem az a kérdés,hogy miért nincs kedved a beszélgetéshez?Ha nem érdekel a téma,pl:a tengerimalacok magánéletéről,akkor miért vennél részt benne?Ha ellenszenves neked a beszélgetőpartner,miért kellene társalognod vele?
Válasz erre 

jel1 2014.10.06. 10:28:10

én le szoktam blokkolni, semmi jó nem jut eszembe, amikor beszélhetnék. vagy ha lenne mondanivalóm, addig vacakolok vele, nem merem kimondani, amíg már elmegy a beszélgetés másik témára, és akkor már tényleg nem merem mondani.
Válasz erre 

chonka 2014.10.07. 07:59:35

Én újabban össze-vissza beszélek, csak hogy beszéljek és ne tartsanak kukának. De aztán meg rámjön a szégyenérzet, hogy na EZT ugyan minek mondtam, teljesen felesleges... Így tehát abban csodás a helyzetben vagyok, hogy nekem az se tetszik, ha nem beszélek, de az sem, ha igen, mert az meg tuti hülyeség. Szerintem amúgy nincs határ, egymást formálják és én úgy hiszem, hogy erősítik is. :)
Válasz erre 

gamand2 2014.10.07. 14:03:13

Én is rengetegszer elkerülök helyzeteket, pedig nem szorongok, inkább csak azt érzem, hogy nincs kedvem hozzá.
Mondjuk én ált. csak szoc. helyzetben szorongok, nem előtte, így végülis, ha elkerülöm nem is szorongok.
Az is elő szokott fordulni, hogy összevissza beszélek, aztán meg rosszul érzem magam miatta.
De sokszor meg csak nem is tudom, hogyan kéne viselkedni és azért bénázok, nem azért mert szorongok, hát igen a szociális készségek hiányoznak, gyerekkoromban tényleg nem gyakoroltam eleget.
Válasz erre 

Gontar 2014.10.07. 17:35:59

Amikor introvertált vagy akkor csak simán kerülöd a számodra felszínes, semmitmondó beszélgetéseket és helyzeteket - nem erre van igényed. Az introvertáltsággal együtt jár az, hogy belülről motivált vagy - ergo általában nem igazán érdekel a környezeted "jóváhagyása", nem másoknak akarsz megfelelni. Ugyanakkor ilyenkor nem feszélyez semmi, nem érzel szorongást. Teljesen rendben tudsz lenni önmagaddal anélkül, hogy az önmagadról alkotott képedet meg kellene támogatnia a külvilágnak. :-) Az emberek nagyobbik része nem ilyen és természetesen az introvertáltságnak is vannak fokozatai.

Mkdesign nagyon okosakat írt, érdemes megfogadni.

Amikor feszélyezve érzed magad és szorongsz, vagy azért kerülsz el helyzeteket, mert tudod, hogy így éreznéd magad bennük az a szocfób.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása