Ez minden bizonnyal egy eltúlzott problémának fog tűnni minden olvasó szemében, amiről ezt a bejegyzést írom, de számomra hatalmas rettegést jelent mindez. Első munkahelyemen szembesültem először ezzel a kommunikációs eszközzel, azaz a faxgéppel. Elmondták gyorsan, hogy működik, de valószínűleg a szociális fóbiám miatt nem tudtam odafigyelni és semmit nem fogtam fel belőle. Aztán még ugyanezen a munkahelyen történt, hogy két nagy ember vendégeskedett nálunk, egy nagyobb cég vezetői lehettek, ha jól emlékszem. Általában ha faxolni kellett mindig volt egy ügyintéző az irodában aki megcsinálta helyettem, nekem nem kellett. De mikor ott volt a két nagy ember, akkor senki nem volt körülöttem és engem kértek meg, hogy egy fontos ügyiratot faxoljak el, próbálkoztam többször is, de nem ment. Persze nekik azt mondtam, hogy elfaxoltam. Ők viszont nem értették, hogy a titkárnőjük miért nem kapta meg a faxot. Nem tudtam mit tegyek, mégsem mondhattam, hogy nem tudok faxolni. Végül nem tudom mi lett az ügy kimenetele, gondolom elintézhette valamelyik ügyintéző ezt a faxot. Aztán a következő munkahelyemen szintén nem sikerült felfognom a faxgép működését, ami miatt össze sikerült vesznem az akkori "igen kedves" kolléganőmmel. A jelenlegi munkahelyemen egyszer kellett faxolni, de megkértem akkor az ügyvezető titkárnőjét, hogy segítsen, hiszen akkor még új dolgozó voltam. Segített is, elfaxolta helyettem, közben gyorsan elmagyarázta, hogy melyik gombot kell megnyomni és a papírt, hogy kell behelyezni stb. Mondanom sem kell, hogy megint semmit nem fogtam fel belőle. Azóta szerencsére nem kellett közelebbi kapcsolatba kerülnöm ezzel a rejtélyes technikai szerkezettel a múlt hétig, amikor is a munkavédelmisünk felhívta a figyelmem, hogy jövőhéten lesz majd egy megrendelő, amit mindenképp faxon kell eljuttatnom a célszemélynek. Akkor én ott lefagytam és azóta is szorongás jön rám, ha rágondolok, hogy valahogy el kell faxolnom a papírt. Úgy érzem sarokba vagyok szorítva, nincs menekülési útvonal, megfulladok. Segítséget nem szeretnék kérni, mert nagyon bénán érezném magam, hogyha mégis kiderülne, hogy még sosem faxoltam, magamtól pedig biztosan nem jövök rá, hogy kell ezt a furcsa gépet kezelni.
Tisztában vagyok vele, hogy ez egy bagatel dolog, én mégis túlnagyítom, számomra ez egy rettenetes helyzet, amit nem tudom, hogy fogok megoldani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andy Murray 2014.09.14. 18:11:09
www.youtube.com/watch?v=oR05xdavY-4
Cellatárs (törölt) 2014.09.15. 17:18:25
Dexter007 2014.09.16. 00:00:02
Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.09.19. 20:11:17
Végül úgy döntöttem felvállalom a bénaságom. Másnap hívott a munkavédelmis, hogy menjek már faxoljam el az anyagot, így nem volt mese. Erre odamentem a titkárnőhöz és megkértem, hogy segítsen faxolni, mert még az életben nem faxoltam. Nagyjából emlékszem, hogy csinálta, még az is lehet, hogy legközelebb egyedül is menni fog. :-) Talán ismét leküzdöttem egy mumust. :-)