Nyilván nem árulok el senkinek túl nagy titkot, ha azt mondom ellazít, bevállalósabbá tesz, a hatása alatt elmúlik a szorongás és a félelem. Ez nálam is így van, viszont mikor alkoholos befolyásoltság alatt állok akkor is képes vagyok legbelül azon aggódni, hogy mennyire botrányosan viselkedem, mennyire nem vagyok önmagam. Ez egy olyan érzés, mintha be lennék zárva egy olyan testbe, amelyet nem én irányítok, amelyre nem vagyok hatással. Aztán másnap jön az igazi lelkiismeret-furdalás.

A héten elmentünk egy kicsit lazítani két közeli kollégámmal. Az egyiket nagyon kedvelem, ő egy igazi extrovertált, szórakoztató egyén, a másik munkatársam, akit itt a blogon rosszindulatú, gonosz kollégaként szoktam emlegetni. Vele is már egészen jól kijövök, de mivel nagyon más a mentalitásunk, így inkább csak megtűröm magam mellett, kényszerből. Tehát elmentünk és iszogattunk. Minden menetrend szerint zajlott, általában hamar becsiccsentek, mert ritkán iszom. Így történt ez most is. Teljesen felszabadultan, magamból kivetkőzve viselkedtem ismét. Ezt gondolom én magamról, mert mások azt mondják, hogy inkább aranyos vagyok ilyenkor, mintsem megbotránkoztató. De én nem hiszek nekik. Én tudom, hogy olyankor nem vagyok önmagam, (vagy akkor vagyok csak igazán az?) és az, hogy nem tudom ebben a helyzetben kontrollálni magam, teljesen kikészít.

Azóta már találkoztam velük az irodában és majd elsüllyedek a társaságukban. Persze ők állandóan feldobják a témát, mikor nincs bent a főnök az irodában, hogy miket mondtam, mennyire cuki voltam, de én inkább elfelejteném. A munkahely életem meghatározó színtere, ahol mindig minden helyzetben a lehető legpozitívabb arcomat szeretném mutatni és nem láthatnak ilyen helyzetben. Ez ellentmond a tökéletességigényemmel, amely mélyen bennem él.

Máshogy kellene értelmeznem ezt a szituációt és le kellene szűrnöm belőle a konzekvenciákat, ismét tanulni egy kicsit, lazítani a maximalizmusomon. Megmutattam végre a kollégáknak, hogy én is ember vagyok, aki néha lazít egy kicsit, aki nem csak befeszülve, önmagát a végletekig stresszelve tud viselkedni, hanem az életet is tudja élvezni. Én is csak egy ember vagyok, hibákkal és gyengeségekkel. De jó lenne ha végre megtanulnám!