Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

  • Omega zero: Szia! Régen jártam erre, de szinte ráéreztem, hogy fel kellene néznem. (Én vagyok az a fickó, aki... (2024.06.13. 22:09) Telnek-múlnak az évek
  • Emese Hoffmann: Nagyon szerettem a blogotokat. Remélem egyszer megírjátok, mi van most veletek (2024.02.27. 22:48) Már nem agyalok annyit
  • Zillaba: Él még ez a blog?Hihetetlen,mintha én írtam volna!Vasárnap van este 9 és előre izgulok a jövő hét ... (2020.03.01. 20:58) Introvertáltság és a munka világa
  • BBea24: A felhasználónevem ne tévesszen meg senkit.. 31 vagyok... Ugyanez van velem is... Csak párkapcsola... (2019.11.07. 22:02) Örök gyerek
  • Free_soul: Mi újság, hogy vagy? (2018.06.26. 07:14) A hétfő árnyéka

2014.06.27. 16:39 Daniellaaa

Hogy is van ez az introvertáltsággal?

Introvertált vagyok semmi kétség. A társasági események után alig várom, hogy hazamenjek pihenni, a hétvégémet sajnálom tartalmas programokkal kitölteni, inkább vagyok otthon és olvasok, vagy elmélkedek, egyedül ezt nem érzem elpocsékolt időnek. Szívesebben dolgozom egymagam és csendben, alapjáraton keveset beszélek. Inkább ülök egyedül a buszon, hogy tudjak gondolkodni nyugodtan, mint ismerőssel, akivel csak erőltetve megy a beszélgetés. Lassan, de alaposan dolgozom fel az információkat, az írott szöveget jobban tudom értelmezni, mint a szóbeli információt és még sorolhatnám az érveimet, hogy miért tartom magam introvertáltnak.

Tehát ha választhatok akkor introvertáltként viselkedem. De! A munkahelyemen az új feladataim ellátása óta minden nap pörgök, intézkedek, mikor hazamegyek akkor is úgy érzem legszívesebben bent lennék a cégnél és csinálnám tovább, alig tudok leállni, és lelazulni, sőt legtöbbször még elalvás előtt az ágyban fekve is érzem, hogy az adrenalin szintem még mindig az egekben van és én még mindig nem tudok lenyugodni. Stresszesebb, kimerültebb vagyok, viszont nyitottabb lettem a munkahelyen, többet beszélgetek a kollégákkal, igaz néhány munkatárssal még mindig csak a munkával kapcsolatban, de mégis kezdeményezőbb vagyok és aktívabb. Ha a barátaimmal vagyok akkor is gyakran viselkedem extrovertáltként és ez nem megjátszás, ez belülről jön. Ha éppen olyan a hangulatom képes vagyok úgy viselkedni mint a legnyitottabb, legbarátkozóbb ember a világon. Érzem, hogy ha extrovertáltként viselkedem a jót tesz nekem, attól feldobottabb leszek, nyitottabb az emberek felé, kevésbé szociális fóbiás. Ha introvertáltként viselkedem, nyugodt, monoton, elbújós munkát végzek, amely során nem kötelező emberekkel diskurálni vagy ha a magánéletben keveset vagyok emberek között és inkább az otthon magányát választom huzamosabb ideig, az zárkózottabbá tesz és rosszkedvű, lehangolt leszek tőle.

Hogy is van ez? Egy introvertáltnak mi az, ami a hasznára válik? Ha megpróbál maga körül nyugodt helyzeteket teremteni, amelyben jól érzi magát, még akkor is, ha ezáltal még jobban befordul vagy ha az ellenkezőjét csinálja, akkor extrovertáltabbá válik egy idő után? Na, és erre nem megy rá az egészsége?

22 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr496434085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kognitív Teknősbéka 2014.06.27. 22:40:13

Senki sem annyira "introvertált", hogy ne legyen időnként szüksége arra, hogy emberek között legyen, és senki sem annyira "extrovertált", hogy néha ne lenne inkább egyedül. Az ilyen osztályozásokat nem kell túl komolyan venni.

Az sem ritka, hogy valakinek nincs kedve emberek közé menni, de ha mégis megteszi (mert "muszáj"), igazából jól érzi magát. Néha különválik, hogy mire vagyunk motiváltak, és hogy mitől érezzük jól magunkat. Szerintem arra nem megy rá az egészséged, ha nem azt teszed, amihez kedved van, hanem azt, amiről tudod, hogy jó neked :)

Dexter007 2014.06.28. 16:43:53

Vajon merész feltételezés azt gondolni, hogy ez az "intro-extro" dolog csak címkék, amiket magunkra aggatunk? Bizonyos korábbi élethelyzetek, sérelmek, kialakult lelki sémák visszahúzódóvá tettek és emiatt úgy érezzük, most már minden alkalommal így kell viselkednünk? És egyfajta bűntudatunk van, ha kilépünk a skatulyánkból? Valójában azzá válunk, azok leszünk, ahogyan viselkedünk. Ha élvezzük mások társaságát, a beszélgetést, a pörgést, a kihívásokat, az azért van, mert így érezzük jól, a helyünkön magunkat. Emellett, utána érthető, ha jól esik a visszavonulás, magunkra figyelés. Azt kell megértenünk, hogy minden viselkedés-séma mi magunk vagyunk, mi alakítjuk ki magunk és a külvilág felé. Sem egyik sem a másik nem jobb, nem rosszabb, egyedüli értékmérő talán csak az lehet, melyiktől érezzük, h fejlődünk, többek, tapasztaltabbak leszünk általa.

Kaisa 2014.06.28. 19:12:54

@Dexter007: igen, merész. Az introvertáltság nem visszahúzodóvá válás, nem egy érzés, hogy hogyan kell viselkednünk, hanem egy temperamentum. Nem a viselkedésétől lesz valaki intro, hanem az introvertáltság miatt viselkedik úgy, ahogy. És nem bűntudata van az embernek, ha kilép a skatulyájából, hanem elfogy az energiája. Mint ahogy egy intro elfárad sok ember közt, egy extrot pedig az unalom és az ingerszegény környezet fáraszt le. Ezek nem skatulyák, címkék. Ez épp annyira a személyem része, mint hogy barna a hajam, nem szeretem a spenótot, könnyen leég a bőröm, lefáraszt, ha egyszerre túl sokan vannak körülöttem és túl sok az inger. Biztos változhatnak idővel ezek, de azért címkénél több.

És az introvertáltság teljesen független a félénkségtől és a szociális szorongástól.

Dexter007 2014.06.28. 23:16:42

@Kaisa: de épp Daniellaaa posztja bizonyítja, hogy nem igaz ez a meghatározottság, van átjárás a 2 terület között. Ha temperamentumot említesz, akkor hagyományosan 4 típust ismerünk: szangvinikus, melankolikus, kolerikus, flegmatikus - vagyis a személyiség összetettebb annál, hogy az intro-extro vonal mentén oszthatnánk fel.

"Ha éppen olyan a hangulatom képes vagyok úgy viselkedni mint a legnyitottabb, legbarátkozóbb ember a világon." - írja Daniellaaa.

A hangulat érzések összessége, amelyek hosszabb-rövidebb ideig meghatározzák viselkedésünket. A hangulatunkat sok minden befolyásolhatja, ebben kb.50%-os súllyal szerepel az örökölt személyiségünk, rengeteg mozgásterünk van a változásra, nem szabad elfogadnunk az eleve elrendeltséget - szerintem.

Dexter007 2014.06.28. 23:49:26

@Kaisa: a barna hajad, a könnyen leégő bőröd, a szemed színe, a testalkatod - ezek mind genetikusan öröklött tulajdonságaid és jellemzően nem tudsz rajtuk változtatni - bár a hajad befestheted, a testedet is formálhatod sporttal, étrenddel. A spenót nem szeretete nyilván egy kiskorodban szerzett rossz élményből adódó dolog - kicsiként én is utáltam a sóskával együtt, most viszont mind2-t szeretem :)
Agyunk felépítése is jórészt kialakul születésünk előtt és van egy bizonyos "alapbeállítása" - pl. ha valaki jobb félteke-domináns, akkor hajlamosabb a kockázat-kerülő, visszahúzódóbb viselkedésre, de a korai élményeink is befolyásolhatják ezt. Viszont a testünkhöz képest az agyunk sokkal inkább formálható a gondolkodásunk alakításával, a külső tényezők megváltoztatásával. A személyiségünk formálható részét a szokásaink alakítják ki, azokra pedig mi magunk vagyunk hatással.
Azért érezhetjük "intro"-nak vagy "extro"-nak magunkat, mert nagyon régóta ehhez szoktunk hozzá és ezért hisszük, h ilyen a személyiségünk. Pedig ezek csak jó vagy rossz szokások, berögzült sémák, amiket formálhatunk - igaz, ez annál nehezebb, minnél régebb óta a részünkké vált...

Kognitív Teknősbéka 2014.06.29. 02:19:23

@Dexter007: Ebben a felosztásban is a "szangvinikus" és "kolerikus" az "extrovertált" csoport, a "melankolikusok" és "flegmatikusok" meg az introvertáltak táborát erősítik...

(Én csak annyit mondtam, hogy a lelki címkéket nem kellene túl komolyan venni, nem azt, hogy az ember tetszőlegesen átformálhatja magát. Az emberek nem két elkülönülő csoportot alkotnak, hanem folyamatos az átmenet közöttük, és az egyes emberek állapota is változik. Lehet, hogy az egyik ember extrovertáltsága tipikusan 40-80% között szokott lenni, a másiké meg 20-60% között, de hiba lenne szerintem, ha a második arra építené az identitását, hogy ő egy öntudatos introvertált, akit mások csak lefárasztanának, és ezért elvi alapon lehetőleg kerülné az embereket...)

Kaisa 2014.06.29. 10:13:47

@Dexter007: Én nem átjárásnak nevezném, hanem egy intro is viselkedhet extroként és fordítva. Attól mert introvertált vagyok, még nem fogok napi 24 órában egyedül magamba fordulni.
Daniella szövegében a hangulatot pedig nyugodtan behelyettesítheted energiaszinttel.

Az intro-extro pont olyan alapbeállítottság, mint amit említesz. Már csecsemőkorban jó eséllyel megjósolható, hogy egy gyerek milyen beállítottságú lesz.

De úgy érzem, hogy most már kezd tényleg skatulyázás irányába menni a dolog. Valójában csak az a lényege, hogy nekünk introknak sokkal több magányos, szűkkörű és passzív feltöltődésre van igényünk, miközben az élethelyzetünk ezt nem engedi meg. És mindenkinek egyesével, önmagának kell megtalálnia az egyensúlyt a saját életén belül, hogy mi esik jól neki, mi az, ami még belefér az erejébe. Egy alapvetően introvertált ember nem fog belebetegedni az extrovertált viselkedésbe, sőt, sokszor ő igényli. De ha mindez stresszel is jár, az lehet problémás..

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2014.06.29. 11:19:29

@Kaisa: Természetesen nem abba betegszik bele egy introvertált ember, hogy extrovertáltként viselkedik, hanem abba ha ez folyamatosan olyan erőfeszítést követel tőle, ami számára már túlzottan megterhelő, pont ahogy írod. Én azért érzem, hogy előbb-utóbb megbetegít ez az élethelyzet, mert bár fel tudom venni a ritmust, amit a munkám megkövetel, mégsem érzem ezt természetesnek és belülről jövőnek, túlzottan megterhelő, fárasztó és stresszes és vasárnaponként szenvedek a tudattól, hogy másnap megint egy mesterségesen felvett munkatempót kell magamra erőltetnem.

Nyilván nem minden helyzetben viselkedik egy introvertált introként és egy extrovertált extrovertáltként, ez egy sokkal árnyaltabb dolog, mégis jó ha tisztában vagyunk az alaptermészetünkkel és ennek megfelelő életkörülményt teremtünk magunk körül. Ez sajnos sok esetben nehéz, mint ahogy ezt az én példám is mutatja.

Kognitív Teknősbéka 2014.06.29. 13:35:19

@Daniellaaa: Mitől függ, hogy a stressz megbetegít vagy egyáltalán nem? Attól, hogy mit gondolsz a stresszről és milyen emberi kapcsolataid vannak:

www.youtube.com/watch?v=RcGyVTAoXEU

Gontar 2014.06.30. 18:33:51

Egy introvertáltnak az válik hasznára, amit élvez, ami örömmel tölti el. :-) Hülye egy válasz, mi? :-D Pedig így van.

Az introvertáltság az én értelmezésemben -erősen érintve vagyok a témában- nem azt a fajta zárkózottságot jelenti, amit az emberek nagy része ért alatta. Persze, "kívülről" nézve a zárkózottság az zárkózottság - de egyáltalán nem mindegy, hogy introvertáltságról van szó, vagy önbizalomhiányról például (a kettőnek igazából nincsen köze egymáshoz).

Egy introvertált ember általában sokkal erősebb belső motivációval rendelkezik mint külsővel, kevésbé van szüksége külső visszajelzésekre - ez teszi introvertáltá, illetve annak a ténynek a tudatosan vagy tudattalanul lelki szemei ellőtt lebegése, hogy az idő is energia, amit ráadásul nem lehet regenerálni - így bölcsen kell elhasználni.

A kérdésedre visszatérve - amikor jólesik akkor viselkedj nyugodtan extrovertáltabban. Nekem is jó néha, de ettől még nem leszek extrovertált - nem is menne... Gyanítom, hogy hosszabb távon téged is lemerít, így valamiféle dinamikus egyensúlyi állapot létrehozása lenne a cél - melyben az alapvetően introvertált személyiséged "megengedi" magának, hogy nyitottabb, kommunikatívabb legyen amikor csak kívánatos, de csakis addig, amíg élvezed. Amikor azon kapod magad, hogy ez már fáraszt akkor vissza kell venni belőlle.

Azt sem árt tudni, hogy a legalapvetőbb, legmélyebb motivációk közül -melyeket minden ember azonosít a boldogsága feltételeivel (négy ilyen van)- melyik az a kettő, amelyik a leginkább jellemző rád, habár ez független attól, hogy valaki introvertált vagy extrovertált.

u.i.: Egy hete gondolkodok azon, hogy írjak-e a blogotokra vagy sem. :-D Nah, most megtettem.

Dexter007 2014.06.30. 18:47:19

@Gontar: nem akarok a lányok helyében nyilatkozni, de sztem ők is örülnek, ha egyre több vélemény jelenik meg a blogon! ;-)

Kaisa 2014.06.30. 19:07:40

@Gontar: úúú, mi az a négy legalapvetőbb, legmélyebb motiváció? Erről így még nem is hallottam, de érdekelne.

Üdv a blogon :)

Gontar 2014.06.30. 19:45:32

@Kaisa:

Szóval a négy alapvető motiváció:
- Domináljak és kerüljem el a dominanciát.
- Nézzek ki jól.
- Legyen kényelmem.
- Legyen igazam.

Alapvetően minden egyes ember boldogsághajszolását ez a négyes határozza meg. Az emberek nagy többségénél kettő erősebb, míg a másik kettő gyengébb.

A fentieket természetesen nem feltétlenül szó szerint kell érteni. A "nézzek ki jól" jelentheti azt is, hogy legyen rám büszke az apám/anyám (az ő szemükben nézzek ki jól), vagy van egy kép bennem arról, hogy milyen is az igazi nő/férfi (viselkedésre mondjuk) - és én ilyennek akarok kinézni. A "legyen kényelmem" például jelentheti azt is, hogy nyugodt családi életet akarok (férjet/feleséget de izibe) - amilyen a szüleimnek is volt (ez az a külső "komfort"zóna, amiben otthon érzem magam).

Némi kiegészítő információ: Minden ember boldog akar lenni. Minden ember ennek a négyesnek valamelyike által. Minden ember hihetetlen energiákat fektet ezekbe. Mindenki "szerepeket" játszik, de ezek nem működnek... Közép és hosszú távon soha, senkinél nem működnek - nem lesz tőle boldogság. Azért nem, mert a többi ember tudattalanul (ritkább esetben tudatosan is) is átlát ezeken a szerepeken. Nem azonnal persze, általában idő kell hozzá (párkapcsolatok a legjobb példa: először mennyország - később maga a pokol) - de a "szerepek" igazából "átlátszóak" a körülöttünk lévő emberek számára.

Kognitív Teknősbéka 2014.06.30. 22:30:21

@Gontar: Valóban, már Shakespeare is úgy gondolta, hogy a sok szerepjátszásnak hosszútávon nem lesz jó vége:

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc-szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hírért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsúr-nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sípol, fütyül. A végső jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny tönkremenés!

Kaisa 2014.07.03. 19:31:35

@Gontar: Olyan nincs, hogy az ember semmilyen szerepet ne játsszon? Csak áltatom magam, ha az a vágyam, hogy ne játsszak szerepet, mert valójában lehetetlen? És hol válik el az ember a szereptől? A szerepem nem én vagyok?

Gontar 2014.07.04. 09:40:07

Nem, a szereped nem Te vagy - ez az egyik oka annak, hogy nem vagy boldog benne.

Dehogynem, van olyan, hogy az ember semmilyen szerepet nem játszik. :-) Ez lenne a cél - és ebben az esetben nincs olyan dolog, aminek megfelelni akarása közben vagy elérése érdekében az ember szerepet játszik.

A nyitját elég egyszerűen meg lehet fogalmazni, de a megvalósítása sokkal nehezebb:
- Van tehát a négy boldogság-motiváció.
- Ezen célok elérése érdekében szerepeket játszunk, amitől mégsem leszünk boldogok.
- Nem a négyesben megfogalmazott célokkal van a gond.
- Ezeket sem megszüntetni, sem megváltoztatni nem igazán lehet.
- Az elérés módszereivel van a gond. Az ebbe ölt időpocsékolással és energiafelhasználással. Azzal, hogy igazából nem önmagunkként viselkedünk közben. Ez mindenkit felemészt, miközben a környezetünk sem vevő rá.

Megfejtés: Mégis le kell mondani a célokról. :-) Az emberi psziché egyik legnagyobb paradoxona, hogy abban a pillanatban, ahogyan lemondasz arról, hogy dominálj/jól nézz ki/legyen kényelmed/legyen igazad tudatosan cselekvő önmagaddá válhatsz, és a kívánt célok valóra vállnak.

Ne akarj dominálni. Ne akard, hogy kényelmed legyen. Ne akard, hogy igazad legyen. Ne akarj jól kinézni.
Igazából nem a célokról mondasz le ezzel, "csak" kikapcsolsz minden energiapocsékolást/szereplést - és önmagadként cselekszel. A külvilág ezt észreveszi és értékeli is - így a célod mégis megvalósul és boldog is leszel.

De egyszerűen hangzik így leírva... Nekem majd egy évtizedes munkám van benne. Nem mondom, hogy nem haladtam, de bőven van hova fejlődnöm.

Andy Murray 2014.07.04. 16:59:57

Sziasztok!

Először is köszönet a blogért, jó tudni, hogy mások is vannak...
Én is érzek némi ellentmondást az introvertságban, a saját esetemben főleg. Miért van az, hogy annak ellenére, hogy kerülöm az embereket és félek bizonyos helyzetektől, néha azon kapom magam, hogy arról álmodozom sztár vagyok és mások elismernek és jól kommunikálok másokkal. Máskor meg imádok egyedül lenni.
Ez az ellentmondás itt a blogon is feltűnt. Sokan írják, hogy mások megszólják őket. "Elmegy melletted az élet stb.." és ez zavaró, mert nekik a zárkózott életük megfelel. Azonban ha ez így van akkor miért van itt Dr. Richards terápiája? Akkor most meg akarunk változni vagy sem? És ha igen akkor miért? Mások elvárásai, a társadalmi nyomás, vagy saját magunk miatt?
Ráadásul az extrovertál embereknek is megvannak a maguk problémái és a megfelelni akarásuk sokszor nemhogy gyengébb mint az introvertáltaknak, hanem erősebb: Hogy áll a hajam? Ebben a ruhában tetszeni fogok? Ha kiteszek magamról egy szelfit elegen fogják lájkolni?
Itt érdemes elgondolkodni arról amiről Gontar írt. Nem fog boldoggá tenni semmilyen cél elérése vagy az sem ha átalakítod a személyiséged.
Nem tudom, hogy Gontar erre gondolt-e, lehet, hogy nem, de nekem itt jött képbe a meditáció mint gyakorlat. Ennek kapcsán valamit egyértelműen megtapasztaltam: ha az ember olyan állapotba kerül ahol a jelen pillanatban tud időzni, akkor ott nincsenek félelmek és megfelelni akarás. Érdekes, de még egy ilyen tiszta görcs ember is mint én a meditáció kapcsán megtapasztaltam azt rövidebb időre, hogy milyen félelem nélkül létezni. Ezt persze a mindennapokban megvalósítani nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

Kognitív Teknősbéka 2014.07.04. 19:01:53

@Andy Murray: Dr. Richards nem az introvertáltságból gyógyítana ki, hanem a szociális fóbiából. Ha valaki csak olyankor van egyedül, amikor élvezi, azt nem kell "meggyógyítani". Gond akkor van, ha valaki a félelmei miatt többet van egyedül, mint szeretné.

Andy Murray 2014.07.04. 19:09:33

@Kognitív Teknősbéka: "Gond akkor van, ha valaki a félelmei miatt többet van egyedül, mint szeretné."
Akkor itt az ideje, hogy bevalljam magamnak, hogy ez rám illik. :(

Kognitív Teknősbéka 2014.07.04. 19:24:33

@Kaisa: Lehet szerepjátszás nélkül élni, csak épp udvariatlan, tapintatlan, infantilis dolog lenne. (Például az is szerepjátszás ha egy temetésen nem jelzed másoknak, hogy neked valamiért most pont jó kedved van)

Rossz önértékeléssel bíró emberek számára különösen káros, ha az őszinteség nevében egy irracionálisan negatív önképet próbálnak prezentálni másoknak, mert megtörténhet, hogy azok komolyan veszik. Vagy ha komolyan veszik a negatívan torzult önképüket, és nem próbálnak fejlődni, mert "ez az igazi énem".

Kognitív Teknősbéka 2014.07.04. 19:33:38

@Andy Murray: Meg lehet változni, lehet a szorongásokat egy elviselhető szintre csökkenteni. A félelem, ha nem túl erős, még élvezetes, izgalmas is tud lenni, mint egy horrorfilm vagy hullámvasút esetén - ide kéne eljutni :)

Kezdheted például dr. Richards-al.

Dexter007 2014.07.05. 17:33:53

Mi az "IGAZI ÉN"?
Ezt miképpen lehet kideríteni?
süti beállítások módosítása