Kaptam egy felelősségteljesebb munkakört, amit sosem szerettem volna. Sajnos elég az a tény, hogy valaki diplomával rendelkezik és máris komolyabb feladatokkal kell szembesülnie egy munkahelyen. Ezzel indokolták az "előléptetésemet" és azzal, hogy jó munkaerő vagyok, akivel a főnöke maximálisan meg van elégedve. Pedig tudom, hogy csak egy sunnyogó vagyok, aki elbújik a komolyabb kihívásoktól, a felelősségtől. De most már ennek vége. Kimondták, hogy én felelek egy személyben egy komoly területért. Azóta se kép, se hang. A negatív gondolatok teljesen átvették a hatalmat felettem, már nem vagyok megint ura a testemnek. Remegek, idegességet érzek a gyomromban, a torkomban, fázok, szédülök. Zavar van a fejemben, mintha megszállta volna valami az agyam, nehéznek érzem és nyomottnak. Menekülni akarok! Rettenetes érzés. Nem tudom, hogy fogok tudni bemenni dolgozni és szembenézni a feladattal. Tudom a módszereket, amikkel lenyugtathatnám magam, ismerem a hangulatnapló módszerét is, ami mindig segíteni szokott. Sport, szauna, egy jó önsegítő könyv, levendulás fürdő vagy illatgyertya, ezekkel szoktam próbálkozni és mindig ellazítanak. De most az irreális gondolataim a hatalmukba kerítettek és nem engednek szabadulni, ők irányítják a testem, ismét nem vagyok ura saját magamnak.

Folyamatosan végigpörgetem újra és újra a szituációkat, amelyek rám várnak a jövőben. Tudom, hogy hatalmas a káosz nálunk a cégnél. Puhány a főnök, aki sosem vonja felelősségre az embereket, emiatt senki nem végzi jól a dolgát és ebből adódik a félelmem. Hogy javítsam ki mások hibáit, hogy tegyek rendet a káoszban? Én és a kollégám kapjuk mindig a letolást, mások helyett is. Tudom, hogy ebben a munkakörben teljesen rá leszek utalva másokra. Mennem kell, emberekkel felvennem a kapcsolatot, kommunikálni sokat. Információcsere nélkül nem lehet elvégezni a feladatom. Nem egy szociális fóbiásnak való munkakör. Én választottam, én döntöttem úgy, hogy maradok a cégnél. De én azt hittem, hogy a régi nyugisabb feladataimat kell továbbra is ellátnom. Nem tudtam, hogy egy komolyabb munkakört fognak rám bízni.

Nincs mese, holnap be kell mennem és tennem kell a dolgom és ahhoz, hogy ne hibázzak, nyugodtnak és higgadnak kell maradnom. Számokkal dolgozni nem lehet szociális fóbiás állapotban, mert a hibázás akkor teljesen adott. Úgy érzem a szociális fóbia megint teljesen a hatalmába kerít. Nem akarom, de most erősebb nálam!