Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Mindig jókedvűen gondolok a karácsonyra és az azt megelőző időszakra. Imádom az adventi heteket, az egész december hangulatát. A karácsonyi vásárok forgataga, az illatos sütemények, karácsonyi finomságok, dalok derűsen hatnak rám.  Mégis mikor megélem mindezt akkor iszonyatosan lefáradok. Szeretek elindulni ajándékokat vásárolni és a karácsonyi menüsor hozzávalóit is szívesen veszem meg, de mikor ott vagyok az áruházban vagy a bevásárlóközpontban egy óra múlva már azt érzem, hogy haza akarok menni, vissza szeretnék vonulni a saját kis békés, csendes kuckómba. A sok ember, a tülekedés, a rohanás még az extovertáltakat is lefárasztja, hát még egy introt. A legjobban mégis a családi összejövetelektől irtózom. A karácsony az év legszebb és legjobb napjai közé tartozik, szeretném ezeket a napokat a legszűkebb családom körében tölteni. A legszűkebbet pedig szó szerint értem, ez 2-3 embert jelent és a kutyáimat. Ezenkívül nem igénylem az emberi társaságot ilyenkor. Sajnos nálunk hagyomány a rokonlátogatás. 25. és 26. azzal telik, hogy fogadjuk a rokonokat és megyünk rokonokhoz. Ezt minden évben szívesen megúsznám, mert olyan ez számomra, mintha a fogamat húznák. A legjobban arra vágyom ilyenkor, hogy visszavonuljak és élvezzem a karácsonyt, de ez nem adatik meg egyik évben sem, mert ha kimaradnék ebből, akkor mindenki csúnya szemmel nézne rám. Nem elég , hogy az év többi részében is mindig kifogásokat keresek, ha születésnapi vagy névnapi összejöveteleken kellene részt venni, de még karácsonykor is, egy ilyen családi ünnepen sem vagyok képes társasági lényként viselkedni? Húha, micsoda rossz ember vagyok én! Van egy rokon, aki valójában nem vérszerinti hozzátartozóm, mégis nevezhetjük rokonnak, ha nagyon akarjuk. Vele évek óta nem beszélek, néhány hete mindenki azon mesterkedik, hogy kibékítsen minket. Mivel már oly sokszor megpróbáltunk jóban lenni és sosem sikerült, így részemről feladtam már a dolgot, szerintem jól van ez így, ahogy van. Sajnos tegnap összetalálkoztunk egy bevásárlóközpontban és megálltunk beszélgetni, megígértette velem, hogy elmegyek hozzájuk karácsonykor. Természetesen igent mondtam, mivel képtelen vagyok még mindig bármire is nemet mondani. Azóta azon gondolkozom, hogy tudnék kibújni a látogatás alól. Nincs kétség, hogy nem fogok elmenni, magamat ismerve, mégis azon agyalok, hogy mi lenne az a jó kifogás, ami annyira hatásos lehet, hogy senki sem fog rám megharagudni. Főleg a békítő szerepet betöltő rokonaim haragját nem szeretném kivívni, mert velük jóban vagyok. Hogy tudnám úgy megoldani a dolgot, hogy mindenkinek jó legyen? Már megint lehetetlen feladatra vállalkozom.