Első különbség: az újratöltődés

Az extrovertáltak szeretnek beszélgetni, magukon kívüli tevékenységekben részt venni, emberek, események és dolgok közelében dolgozni. De nem feltétlenül társaságibb lények, szórakoztatóbbak vagy élettel telibbek. Szabadon költik az energiájukat, és nehezen lassulnak le. Könnyen felfrissítik magukat, ha csinálnak valamit a „külvilágban”. Azonban magányosnak vagy leszívottnak érezhetik magukat, ha nincsenek más emberekkel vagy a külvilággal kapcsolatban. Ők azok, akik egy buli után megkérdezik, hogy „És most mit csináljunk következőnek?”. Nehezükre esik relaxálni és pihenni hagyni a testüket.

Az introvertáltakat a belső világuk energetizálja, az ötletek, benyomások és érzelmek. Nem feltétlen csendesek vagy visszahúzódóak, de a fókuszpontjuk a fejükön belül található. Csendes, elmélkedő helyre van szükségük, ahol átgondolhatnak dolgokat és feltölthetik magukat. „Jó buli volt találkozni, de úgy örülök, hogy vége a bulinak!” Nem könnyű energiát termelniük, és gyorsabban folyik ki belőlük, mint az extrovertáltaknak. Ki kell számítaniuk, mennyi energiára van szükségük valamihez, és annak megfelelően kell gazdálkodniuk, tervezniük pl egy találkozókkal telezsúfolt nap előttre be kell tervezniük egy papírmunkákkal töltött csendes napot korai lefekvéssel és másnap napközbeni szünetekkel.

Második különbség: ingerek – barát vagy ellenség?

Azaz a kívülről érkező ingerek kezelése

Az extrovertáltak szeretnek sokat tapasztalni, introvertáltak pedig sokat tudni arról, amit tapasztalnak.

A magas szintű belső aktivitással rendelkező introk intenzitás szintjét bármi kívülről jövő inger gyorsan megemeli. Mint a csiklandozás, a jóból hirtelen túl sok és kellemetlenné válik. Ezt a túlingerlést megpróbálják a külső ingerek/bevitel korlátozásával szabályozni. Például egy introvertált ha kedvet kap a kertészkedéshez, elkezdi átgondolni, mennyi munkával járna a teljes kert felásása, mennyit kell tanulni a növényekről, hogy jól megtervezhesse, majd végül teljesen elbátortalanodik, és nem vág bele a projektbe, maximum egy kis fűszeres kertet kezd el kialakítani (az extro pedig belevág, még ha nem is látja a végé).

Introk szeretik az összetettséget, mikor 1–2 területre nyomás nélkül tudnak mélyen összpontosítani. Más emberek közelében levés már túlstimuláló lehet számukra. Tömegekben, iskolában vagy hangos, invázív környezetben megcsapolódik az energiájuk. Lehet, hogy nagyon szeretik az embereket, de miután bárkivel beszélgettek, általában elkezdik érezni annak a szükségességét, hogy odébb álljanak, szünetet tartsanak és levegőzzenek. Ez az „agy leblokkolás” oka. Mikor túlingerlik őket, kikapcsol az agyuk: „Csak ne még több inputot, légyszi!”, és elsötétül.

Az extrovertáltaknak is kell szünet, csak más okból kifolyólag. Könyvtárban csak rövid időt tudnak tanulási módban egy helyben eltölteni, mielőtt sétálniuk kellene, vagy meglátogatnák az automatát, vagy beszélgetnének a könyvtárossal. Minél alul stimuláltabbak, annál jobban fel kell töltődniük eseményekkel.

Harmadik különbség: Milyen mély az óceán, milyen széles az ég?

A harmadik különbség a szélességgel és mélységgel kapcsolatos.

Az extrovertáltak a szélességet szeretik: sok barát és tapasztalat, tudni egy kicsit mindenről. Általános tudósok. Amit a környezetből felvesznek, az belül általában nem tágul tovább, amint feldolgozzák, már rajta vannak a következő tapasztaláson. Szeretnek egy buliban körbe repkedni, és minden beszélgetésből csak a címszavakat elkapni. Nem szeretnek semmiből se kimaradni. Az élet a tapasztalatok gyűjtéséről szól, olyan, mint egy vasárnapi svédasztalos reggeli, legelgetnek a fogadáson, feltölthetik magukat mindenféle finomsággal, otthagyva, ha már kipukkadáshoz közelítenek. Minden lehetséges ingert ki akarnak facsarni az életből, amit csak lehet. A változatosság élénkíti és energiával tölti fel őket.

Az introvertáltak a mélységet szeretik, és korlátozzák a tapasztalataikat, de mindegyiket mélyen átérzik. Gyakran kevesebb barátjuk van, de a barátságuk intimebb. Szeretnek elmerülni egy-egy témában, és inkább a „gazdagságot”, mint a „sokaságot” keresik. Ezért kell 1-2-re korlátozniuk a témáikat, különben túlterhelődnek. Az agyuk felszívja az információt a környezetükből, azokra reflektál, és bővíti. Az információ beszerzése után sokkal később is még mindig rágják és emésztik, kérődznek, mint a tehenek. Hogy tudta volna bárki más, mint egy introvertált, türelemmel tanulmányozni a dél-afrikai cecelegyek párzási szokásait? És ezért van az is, hogy miért utálják, ha megszakítják őket, mint később tárgyalni fogjuk. Nehéz kihúzniuk magukat a koncentrálás mély kútjából, és ennek a koncentrálási szintnek az újra elérése is sok extra energiát vesz igénybe, amivel gyakran nem rendelkeznek.

(Én például az elmúlt hetekben pont ebben szenvedek, mindig csak 1-1 kis feladattal zavarnak meg, amit nem értenek, miért borít ki, hiszen nem nagy dolog. De nekem rengeteg energiámba kerül ugrálni a feladatok között, mikor egy nagy projekten dolgoznék legszívesebben)