"Az olyan ego, amelyik akar valamit a másiktól, és ugyan melyik nem akar, általában eljátszik valamilyen szerepet, hogy a „szükséglete” kielégüljön, akár anyagi nyereségről; akár a hatalom, a fölény vagy a különlegesség érzéséről; akár valamifajta – testi vagy lelki vonatkozású – örömérzésről van szó.

Az emberek általában egyáltalán nincsenek az alakított szerepük tudatában. Ők maguk azok a szerepek. Némelyik szerep alig észrevehető; némelyik ordítóan nyilvánvaló – kivéve annak, aki azt éppen alakítja. Néhány szerepnek egyszerűen csak annyi a funkciója, hogy figyelmet szerezzen. Az ego ugyanis mások figyelmén virul.

(A figyelem végül is a pszichés energia egy formája.) Az ego nem tudja, hogy minden energia forrása benned van, ezért azt kívül keresi. Az ego nem a formamentes figyelmet, a jelenlétet keresi, hanem a valamilyen formában megnyilvánuló figyelmet, mint amilyen például az elismerés, a dicséret, a csodálat; vagy csak annyit, hogy valahogy észrevegyék, hogy létezését tudomásul vegyék."

"A szégyenlős ember – aki fél mások figyelmétől – sem mentes az egótól, csupán ambivalens, „kettős” egóval rendelkezik, amelyik egyszerre áhítja és féli a többiek figyelmét. Attól fél, hogy a figyelem majd kritika vagy rosszallás formáját ölti, más szóval attól, hogy a figyelem nem növeli, hanem csökkenti az éntudatát. Emiatt a szégyenlős ember nagyobb mértékben fél a figyelemtől, mint amennyire áhítja azt. A szégyenlősség gyakran társul egy alapvetően negatív énfogalommal, a nem megfelelőség hitével. Önmagunk fogalmi látása – ennek vagy annak látom magamat –, akár pozitív (én vagyok a legnagyszerűbb), akár negatív (mit sem érek): az ego. Minden pozitív énfogalom mögött ott lapul a „nem vagyok elé jó”-tól való félelem. Minden negatív énfogalom mögött ott lapul az „én legyek a legnagyszerűbb” vagy „jobb legyek, mint a többiek” iránti vágy. A magabiztos ego meglévő fölényérzése és a további fölény iránti igénye mögött ott lapul a kisebbrendűségtől való, tudattalan félelem.

Fordítva: a szégyenlős, inadekvát (magát nem megfelelőnek tartó) egóban, amelyik kisebbrendőséget érez, erős, rejtett vágy lapul a felsőbbrendőség érzése iránt. Sokan a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzések között hullámoznak, attól függően, hogy éppen milyen helyzetben vannak, illetve kivel kerülnek kapcsolatba. Mindössze a következőt kell tudnod és magadban megfigyelned: valahányszor többnek vagy kevesebbnek érzed magadat bárkinél is, az a benned lévő ego."

Eckhart Tolle: Új föld