Általában a fóbiám sötét oldalát élem meg mélyebben, miközben ha belegondolok viccesen is felfoghatnám az egészet. Ha kívülről próbálom látni magam, akkor szerintem beleillenék egy vígjátékba, amelyben a főhős egy kis ügyetlen személy. Egy példa, mikor folyton túltöltöm a poharam a Mekiben, aztán meg kifolyik, mikor ráteszem a tetejét. Vagy az eset, ami a héten történt a munkahelyemen. Szokásom félreérteni dolgokat, főleg, ha a főnököm mond nekem valamit. Vagy nem értem, vagy mást értek, mint amit mond. Az igaz, hogy egy kicsit beszédhibás, mégis ez inkább azért van, mert csak az jut el az agyamig, hogy "Úristen, nekem mond valamit, Jézus, mindjárt megnyílik alattam a föld", ahelyett, hogy arra figyelnék, amit mond. Tehát egyik nap valamit nagyon benéztem. Aztán a munkatársaim csak néztek engem és várták, hogy végre történjen valami, hogy leessen végre a tantusz, de nem akart leesni. Erre a főnököm rámförmedt alpári stílusban (nem csak velem, más kollégákkal szemben is pillanatok alatt felidegesíti magát apróságokon). Ezt a szituációt annyira viccesnek találtam, hogy egész délután ezen nevettem. Már az vicces, hogy a főnökömet egy ilyen kis semmiséggel ki tudom hozni a sodrából, de az én kis szerencsétlenkedésem az már tényleg megmosolyogtató. Vagy mikor megkér egy idős néni, hogy segítsek beállítani a telefonját, erre rám jön a szoc.fób pillanat (se lát, se hall állapot, agyműködés zéró) és elkezdek szerencsétlenkedni, mint aki még életében nem látott mobiltelefont. Aztán mikor megunom, akkor elintézem a dolgot azzal, hogy  "nem tudom megcsinálni". Mikor két perc után ismét beindul az agyműködésem, akkor rájövök, hogy én képes vagyok megcsinálni a mobilt, hiszen tudom, hogy mi baja, egyszerűen oda kellett volna figyelni arra, hogy mi is a feladat, máris sikerült volna azonnal megoldani.
Másik eset, mikor csörög a telefon az irodában, engem annyira leköt az "Úristen, ki lehet az és mit akar? Mi lesz, ha valami olyasmit akar, amit nem tudok megoldani, vagy olyat kérdez, amire nem tudok válaszolni" érzés, hogy rendszerint fogalmam sincs, hogy ki telefonált és melyik cégtől. Amikor felveszem a telefont, akkor ugye figyelni kellene a bemutatkozásra, de képtelen vagyok rá, egyszerűen meg sem hallom. Aztán utána gondolkodom, hogy most milyen hülyén néz ki, ha úgy adom át az üzenetet a kollégámnak vagy a főnökömnek, hogy valaki telefonált valamelyik cégtől és ezt és ezt akarta.

Számtalan ilyen eset van, amelyet jó lenne nem világvégeként megélni, hanem nevetni rajta egy jót. Nekem néha sikerül.