Dr. Burns okosságai közt foglalkozik a hozzáállások, érzések megváltoztatásával ugye, és bizony felmerült könyvében többször, hogy mikor érdemes egyáltalán megváltoztatni a sértődöttségünket, dühünket, lustaságunkat, halogatásunkat, illetve az ezekkel kapcsolatos gondolatainkat stb. Mert mi van, ha valójában nem is akarjuk megváltoztatni? Mi van, ha nekünk jó, hogy épp játszhatjuk a sértődöttet? Mi van, ha mi szeretünk azon az elv mentén élni, hogy ne bántsunk meg soha senkit? Vagy hogy mindig mindennek tökéletesnek kell lennie… stb. Na, erre jó a költség-haszonelemzés.
Egyszerű a képlet, vegyünk egy érzést, mérges vagyok a szomszédra. Mi ennek az előnye és mi a hátránya, két oszlop, amelyikben több gyűlik össze, az nyer (nem mennyiségileg, hanem „súlyra”). Mert pl előnye, hogy futtathatok vele pár kört, mire kiengesztelődök, de hátránya, hogy nem szaladhatok át segítségért… stb. És kiderülhet, hogy sokkal jobban esik nekem sértődöttnek maradni, mint kibékülni, vagy fordítva.
A szociális fóbiával kapcsolatban nagyon sokszor nem tudom meghúzni a határvonalat a szorongás és a személyiségem közt. Jó, a telefon fóbiám nyilván nem a személyiségem része, de az, hogy nem vágyom hangos bulikba, az már az. Na és ami a kettő közt van…? És sokszor úgy érzem, hogy nem is akarok megváltozni, és ez visszahúz a gyógyulásból, mert csökkenti a motiváltságomat, bár ez inkább azokra a dolgokra vonatkozik, amik valószínűleg inkább a személyiségemből, mint a szocfóbból fakadnak. Könnyebb lenne motiváltnak lennem, ha világosan látnám a határt a fóbiám, és magam között. Máskor meg azért ragaszkodom a szocfóbhoz, mert azzal olyan jól lehet az elcseszett társadalomra mutogatni, hogy ŐK TETTEK ILYENNÉ… mindenről csak más tehet stb stb… Na, ezért gondoltam, hogy itt az ideje, hogy elvégezzek egy költség-haszonelemzést a szociális fóbiámra, hogy megerősítsen a változtatni akarásban, vagy épp segítsen elfogadni a helyzetet. Hangsúlyozom, hogy az alábbi szempontok a saját véleményemet tükrözik, nem a világegyetem összes szociális fóbiásának gondolatait. Kíváncsian várom amúgy, hogy mások milyen előnyeit és hátrányait látják a szocfóbnak.
Előnyök, és most legyünk őszinték, valamiért megéri nekünk szocfóbosnak lennünk:
- Sajnálhatom, és lelkileg pátyolgathatom magam
- Nem kell kiállnom magamért, hiszen úgysem tudnék, én kis szocfóbos, nem kell konfrontálódnom, hanem ellavírozhatok a háttérben
- Mások is baromira sajnálhatnak, az egész világ igenis sajnáljon ENGEM
- Nézhetek kiskutya szemekkel, az orrom alatt motyogva egy „én nem is úgy gondoltam”-ot, és elvonulhatok könnyes szemmel, amivel mind bazira ártatlannak tűnök, akit senki nem mer bántani
- Én lehetek a nagy MEG NEM ÉRTETT MÁRTÍR
- Nem kell semmit elintéznem, mert úgysem tudom, előbb-utóbb mások elintézik helyettem, kifogásokat meg mindig fogok találni
- Nem kell felelősséget vállalnom az életemért, mert mindenre ott a szocfób kifogásként
- Na ez az, a szocfób mindig ott lesz kifogásként MINDENRE
- Mindig nyerek a „nekem rosszabb” versenyeken
- Elhatárolódhatok a gonosz, önző, romlott… fújfúj… társadalomtól mondván, hogy én nem olyan vagyok, és a világgal van a baj, nem velem, így semmit nem kell tennem és még marhára különlegesnek is tarthatom magam. Az egyike azoknak a keveseknek, akik meglátták, hogy ez a világ romlott, és a társadalom halálra van ítélve blabla bla és a szocfóbom is ennek az elhatárolódásnak a jele
- Különlegesen kifinomult és érzékeny léleknek tarthatom magam, aki a légynek sem árt
- A hallgatag lényem olyan misztikus, és ha nem szólok, bölcsebb maradok
- Ha nem teszek semmit, nem hibázhatok, HIBÁTLAN maradok
- Ha távol tartom magam az emberektől, akkor nem tudnak bántani
- És nem kell SEMMIT se tennem, mert mindenre ott a kifogás. Én megpróbálnám, de… nekem úgy se sikerül semmi
Nem is értem, miért akarok kigyógyulni a szocfóbból ezek után. Amúgy ez nem paródia, a fentiekkel tényleg szoktam tudatosan vagy tudat alatt élni, nem másokon akarok gúnyolódni a listámmal. Hátrányok:
- Nem használom ki a képességeim 60-70%-át, vagy talán többet
- Egyedül életképtelen vagyok
- Nem tudok felnőni, teljes értékű emberré fejlődni
- Elmegy mellettem az élet, kimaradok rengeteg jó dologból
- Egyedül halok meg, nem lesz családom
- Arrogáns bunkónak tűnök, antiszocnak, beképzeltnek (utóbbi igaz is :))
- Nem ismerek meg egy csomó jófej embert
- Fizikailag borzalmasan érzem magam
- Árt az egészségemnek a sok stressz
- Menekülök, elkerülök, korlátozom az életteremet
- Nem tudok olyan munkát vállalni, amit szeretnék/élveznék, vagy a szocfób miatt nem tudom élvezni/szeretni
- Nem tudom felhőtlenül élvezni az életet
- Nem irányítom a saját életemet
- Nem kezdek semmit az életemmel
Na melyik oldal felé billen a mérleg? Én 70%-ot adnék a negatív oldalnak, és csak 30%-ot az előnyeinek. Tehát igencsak megérné kilépni ebből. Viszont nagyon jó ez a számvetés arra is, hogy lássam, ahhoz, hogy kigyógyuljak, nem csak a gondolkodásomat kell megváltoztatnom, de sajnos le kell lélekben is, nem csak fejben, mondanom azokról a rejtett előnyökről, amik most itt előkerültek. Nem lesz egyszerű, mert belül ragaszkodom ahhoz, hogy engem SENKI SE ÉRT MEG ÚGYSE, és mindenki bek..hatja. Miért jó ennyire megnemértett mártírnak lenni? Ezt valami pszichológiában jártasabb ember magyarázza már meg nekem. Ezzel a többiek fölé helyezem magam? Miért jó, ha mindenki hülye, csak én nem?
Amúgy ki, milyen előnyeit látja a szociális fóbiának? És a hátrányok?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.