Nálam a vízválasztó az az időszak volt, amikor 5 évet egyedül dolgoztam, nem volt főnököm, sem kollégák. Ez az időszak sokat segített a szociális fóbia enyhítésében. Sokat gondolkoztam, hogy miért változott meg sok minden azóta, miért lettem nyugodtabb, miért enyhült a szociális fóbiám. Azért, mert ebben az 5 évben megnőtt az önbizalmam, mivel nem állt fölöttem egy főnök, hogy leszidjon, hogy folyton figyelje, hogy mit csinálok, hogy nem kellett azt éreznem minden nap, hogy bizonyítanom kell, hogy nem kellett arra pazarolnom az energiám, hogy jól kijöjjek a kollégákkal, így sikerült teljes mértékben a munkára koncentrálnom és ez magabiztosságot és önbizalmat adott. Rádöbbentett arra, hogy van az a terület és élethelyzet, ami ha adott, akkor jól végezhetem a munkám, akkor maximálisan helyt tudok állni. Nem volt az az érzésem, hogy én mindig mindenben béna vagyok. Mióta eljöttem erről a munkahelyről már tudom, hogyha békén hagynak, ha egyszerűen hagynak dolgozni akkor jó lehetek. De ehhez az kell, hogy engedjenek egyedül, önállóan dolgozni, ne ellenőrizgessenek folyton, ne figyeljék, hogy mit csinálok. 

Az önbizalomnövelés egy szociális fóbiásnak nehéz lehet, hiszen azok a helyzetek, amiből önbizalmat merít egy normális ember, azok a helyzetek nekünk pont nehezek, és pont önbizalomcsökkentőek. Az iskolai vagy munkahelyi szituációk csökkentik az önbizalmunkat, pedig nekünk pont az ellentettjére lenne szükségünk. Arra, hogy találjunk olyan dolgokat, amikben jók vagyunk, amiben a maximumot tudjuk nyújtani, ehhez sajnos eleinte lehet, hogy elkerülő magatartás folytatására lesz szükség. Hiszen, ha elkerüljük a fóbiát okozó helyzeteket és csak csendben, magunk próbálunk boldogulni az is segíthet. Tapasztalatból mondom, hogy sokkterápia nem segít, az csak még jobban visszataszít a fóbiába. A magam példájából kiindulva próbáljuk meg az elkerülő magatartást egy ideig és abban boldogulva, önbizalmat növelni, ha pedig már elértünk egy egészséges önbizalomszintet, akkor próbáljuk meg a félelmet keltő helyzeteket legyőzni, de csak lassan, fokozatosan. Ez így nehéz és hosszú ideig is tart, de szerintem ez hatásos. Ha belekényszerítjük magunkat a félelmetes helyzetbe és újra és újra átéljük a szörnyűségeket, attól csak még ügyetlenebbnek és még nagyobb szociális fóbiásnak érezzük magunkat majd.