Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

"Tévedni emberi dolog" vagy " Aki nem dolgozik, nem is hibázik" és még sorolhatnám a köztudatban fellelhető okosságokat. Én is egyetértek ezekkel a kijelentésekkel, de ha mélyebben a dolgok mögé nézünk, a mai kor szemlélete nem ezt tükrözi. Ma már a médiából és a köztudatból is a tökéletesség, mint általános igény, tükröződik. Mindenütt ezt sugallják. A munkahelyeken azt, hogy senki sem pótolhatatlan, hiszen ha elmegy egy dolgozó van helyette száz másik. A műnők, a divatot követő elnőiesedő pasik azt, hogy tökéletesen kell kinézni. A munkahelyemen megfigyeltem, hogy a feletteseim vagy a kollégáim sem merik sosem azt mondani, hogy "nem tudom". Egyszerűen ilyet ki nem ejtenének a szájukon, mintha ez egy tiltott kifejezés lenne. Ehelyett ha felteszek nekik egy kérdést, amire nem tudják a választ, elkezdenek mellébeszélni, valami teljesen másról hadoválnak. Ilyenkor természetesen én érzem hülyének magam, mert nem értem, hogy ez hogy jön ide, vagy miről is beszélnek tulajdonképpen. Én kimondom, hogy ha nem tudok valamit. Hiszen pont arra törekszem, hogy tudatosítsam magamban, hogy nem vagyok tökéletes. Ha hibázok, akkor az rendjén van, hiszen ember vagyok. Lehet, hogy a munkahelyemen ennek majd meglesz a böjtje, hiszen a sok "tökéletes" ember között lesz egy a hibáit felvállaló, a "nem tudom" kifejezést bátran kimondó, tökéletlen emberi lény, aki nem színlel határozottságot és magabiztosságot, ha az nem valós. De nem érdekel, ez a célom, hogy ezt felvállaljam, hiszen ember vagyok.