Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2013.08.05. 21:18 Kaisa

Nekem mindent egyedül kell megoldanom

Mióta elkezdtem dolgozni, ami nem olyan rég történt, folyamatosan azt figyelem, hogy az emberek mindenhez segítséget kérnek, mindent többen csinálnak, kérdeznek, véleményt kérnek, átadják másnak a feladatot stb. Berontanak másokhoz, ha nem értenek valamit, felhívnak másokat, ha nem tudnak valamit, vagy szerintük nem az ő feladatuk. Átdobják másra a megoldás felelősségét, ha úgy érzik, nem az övéké kell, hogy legyen. Folyamatosan kommunikálnak, kérdeznek, mondanak, hőbörögnek, vagy csak információt cserélnek.

Nekem meg mindent magamban, magamnak kell elintéznem, mert ha én kaptam a feladatot, akkor azt hiszem, hogy nekem kell azt szőröstül-bőröstül elvégeznem.

4 komment

Címkék: automatikus gondolatok


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr335446665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hosszú Haj 2013.08.09. 17:05:12

Been there, done that...

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2013.08.10. 11:17:34

De ismerős ez is. Én is ugyanígy működök, semmi esetre kérdeznék, vagy kérnék segítséget. Ha mégis rákényszerülök, mert sehogy sem tudom egyedül megoldani, akkor nagyon szégyellem magam, jön az az érzés, hogy kis szerencsétlen vagyok, aki semmit sem tud egyedül elintézni, pedig pont, ahogy írod, mások is kérnek segítséget és kérdeznek, ezt hívják csapatmunkának.

Ha kapok valamilyen utasítást a főnökömtől, ami nem világos, rámondom, hogy ok, rendben, mintha tudnám, hogy kell megoldani. Aztán meg rágódok rajta egy csomót, hogy miért nem kérdeztem, hiszen teljesen normális lett volna, hogyha mikor kiadja az utasítást, ami kb. egy tőmondatból áll, akkor rákérdezek még a részletekre, de én nem teszem, mert egyedül KELL megoldanom.

H.Macska 2013.08.11. 19:44:43

ismerős. az a biztos, amit magad csinálsz. így nem függsz másoktól, mert úgyis csak rádtolják, hogy ők elfelejtették....

Kaisa 2013.08.11. 20:06:27

Van abban is valami, amit H.Macska írt, hogy sokan egyszerűen nem csapatmunka-alapanyagnak születtek. Sok ember van, akiben nem bíznék meg, mert csak hitegetne és a végén egyedül hagyna a szarban, de az más téma. Nekem azért kell mindent magamnak csinálni, mert nem merek segítséget kérni. Ha azt a feladatot nekem adták, akkor ne terheljek vele másokat. Még azokat sem, akik amúgy nem bújnának ki a felelősség alól, legyél jó gyerek, oldjad meg egyedül, ne zavarjad apádat, anyádat. Kiskoromból kaptam ezt a "csomagot". Milyen önálló gyerek, mindent megcsinál egyedül, nem kell folyton játszani vele, elvan magában. Mennyire büszkék voltak erre a vonásomra, istenem. A vége az lett, hogy ha valamihez segítséget kérnék, akkor már jaj, nem lesznek rám büszkék, akkor már egy teher leszek.

Inkább mindent megcsinálok egyedül tripla annyi idő alatt, ahelyett, hogy rákérdeznék, és kiderülne, hogy csak a negyede kell az egésznek.

Persze a másik oldalon is ott a véglet, pont most a héten volt szerencsém tapasztalni, ahogy minden bent lévő munkatárs kiakadt az egyik kollégánkra, aki ha bármilyen feladatot kap, egyből szétküldi mindenkinek és várja a szíves észrevételeket, akkor is, ha nincs, azt is írjuk meg neki. Miközben az ő dolga lenne az az egy feladat, mindenki másnak meg a sajátja. A többiek meg már másznának falra tőle... szóval mégis csak szeretek önálló lenni, de jó lenne, ha nem paráznék ennyire 1-1 kérdést feltenni másoknak.
süti beállítások módosítása