- Mész a munkatársaiddal, hogy fogadj egy kisebb csoportot, akiket a többiek ismernek. Megtörténik a találkozás, és csak te vagy az egyetlen, aki alig ismer valakit. Mindenki puszi-puszi, kézfogás, te meg idétlenül lépegetsz egyik lábadról a másikra, mert kvázi ismeretlenekkel azért mégsem fogsz puszizkodni, de mégis kellene? Mi az az ismeretségi szint, amikor már te is puszival köszöntheted a másikat, akit kétszer már láttál? De amúgy meg miért nem születtél inkább férfinak, ki akar folyton távoli munkatársakkal puszizkodni, amikor ők elintézik egy kézfogással? Ez egy munkahely, nem baráti összejövetel…
- Jönnek az ismeretlen emberek, mutatkoznak be sorjában. Direkt oda akarsz figyelni, hogy megjegyezd, hogy hívják a másikat, koncentrálsz ezerrel, érted is és magadban el is ismétled a nevét, de csak a kézfogás után esik le, hogy semmi nem maradt meg a fejedben. Na, nem baj, majd a következőnél, de ugyanez történik, utána meg lesed a jelenléti ívet, ki kicsoda is volt valójában.
- Aztán leültök körbe, és hiába mutatkozott be épp mindenki mindenkinek, azért kezdjük egy bemutatkozó körrel… na ez tényleg Circle of Death. Egyrészt kb. tudom, hogy ki honnan jön, de akiről nem tudom, arra úgysem tudok figyelni, mert épp a saját kis monológomat próbálom magamban hatodjára.
- Ott ültök körben, előtted a vizes üvegek és a poharak, de érte kell nyúlni. Mindenki rád figyel, és ha magadnak veszel, akkor meg kell mást is kínálnod? Nagy a dilemma, a megbeszélésre már nem is tudsz figyelni, mert azon töprengsz, bevállald-e a reflektorfényt. És bevállalod, elindítva egy lavinát, mert mintha mindenki más is erre várt volna kiszáradva, hogy ne ő legyen az első.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lhk (törölt) 2017.10.21. 19:16:10
1. Puszilkodás.Rendkívül bizalmas viszonyt feltételez.(Máskülönben stresszt okoz.)Gyakorlatilag,a másik ember intim zónáján belül kell kerülni hozzá.Személy szerint nem állhatom a dolgot.Nőrokonaim szokták erőltetni,valamiért nem veszik észre,hogy zavar az agresszív betolakodásuk a személyes terembe.(Általában el tudom hárítani,náthára hivatkozással.)Sajnos,vannak emberek akik nem hajlandóak odafigyelni a másikra...
2.Névmemória.Stresszhelyzetben nagyon nehéz koncentrálni.(Lásd 1.-es pont.)A rövidtávú memória amúgy is korlátozott,túl sok dolgot kell észben tartani.Állítólag,ha meg akarod jegyezni valakinek a nevét,próbálj valami jellegzetességet találni az arcán,és kösd a nevéhez. (Pl.:Mihály,a ferde orrú,vagy Gizike,a bajuszos.)Úgy tapasztaltam,hogy az emberek csinálnak ügyet a dologból.Van olyan kollégám,akivel két éve dolgozunk egymás mellett,és eltéveszti a nevemet.:)
3.Kínálás.Nem vendégségben vagytok,ahol te vagy a házigazda.A vizet nyilván azért tették oda,hogy ihasson,aki akar. Úgy látszik,a többiek is feszültek.Te bátrabb voltál az egész csoportnál,szép munka.
Megpróbálok linkelni valamit,szerintem érdemes elolvasni...hasznaldfel.hu/2017/07/amiert-senkinek-nem-kell-magyarazkodnod.html
lhk (törölt) 2017.10.21. 19:18:44
Kaisa 2017.11.02. 17:32:43
1. ÉS EZ AZ!! Ezen vagyok kiakadva, hogy én még a barátaimmal is ritkán puszilkodom, itt a munkahelyen meg ez megy.... ki vagyok akadva :D Lemegyünk vidéki irodába, és mindenki puszi-puszi. Na most hogy tegyem szóvá, hogy én ebből szeretnék kimaradni anélkül, hogy ne én legyek onnantól a karótnyelt különcködő? :D A betegségre hivatkozás jó ötlet, de jobb lenne valami permanens.
2. Az a baj, hogy ebből csak az maradna meg, hogy a ferde orrú... de a neve nem :D Még gyakorolnom kell.
3. Ez annak a tipikus példája, mikor azt hiszem, csak én vagyok a szerencsétlen szocfóbos, pedig valójában mindenkiben van ilyen-olyan gát.
jékfe (törölt) 2017.11.02. 18:57:31